Il Divino Pomeriggio
De mondd, mi hajt a völgybe vissza téged?
Mért nem törekszel fel a szép halomra,
melyen kivül nem lelhetsz üdvösséget?
(Imígyen szóla Vergilius Dantéhoz Babits szerint)
...avagy Jánoshegytől Hűvösvölgyig a sárga jelzésen
Bizony, a napi penzum felén
egy nagy erdőbe jutottam,
mivel az igaz útra rálelék.
Ó, gyönyör elbeszélni mi van ottan,
s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon:
már rágondolva reszketek legottan.
Minden más sokkal rosszabb, tudom.
De hogy megértsd a Jót, mit ott találtam,
hallanod kell, mit láttam az uton.
Kettő felé még szmogban jártam:
nem is tudom, hogyan kerültem arra,
csak a jó útról valahogy leszálltam.
De mikor rábukkantam Isten Hegyének Útjára
hol majd véget ér az autók áradása,
ott felébredt lelkem aggodalma:
a hegyre néztem s láttam, hogy gerince
messze van fenn,
jó fél óra járásra.
Igy bátorságom összeszedtem,
s pulzusmérő vezényletével
pörgettem felfelé sok kín között.
És mint ki tengerről jött, sok veszéllyel,
amint kiért lihegve, visszafordul,
még egyszer a vad vízen nézni széllyel:
úgy lelkem, még remegve borzalomtul
végignézett a kiállt úton újra,
fenn, a Normafa lankáin suhanva.
Majd fáradt testemet kissé kifujva
megint megindulnék a puszta lejtőn,
a János Hegy Nyergéből a sárga kereszten.
És im, amint meredni kezde lejtőm,
s kétségem támadt a sárga sávot illetőn
szépen rakott fahasábok tűntek elébem.
S nem tágított utamból tarka képe,
inkább elzárta s úgy előmbe hágott,
hogy fékeznem kellett az útelágazáson.
Ságvári Ligetjén túl aranylott a világ
s illatozott a sok virág sereggel,
mely ott volt. S mint midőn e szép csodákat
megmozdítá Isten az első reggel:
úgy hogy nekem reményt az ellenségre
vínom a meredek emelkedővel
adott az óra s évszak édessége:
de jaj! a félelem megint leláncolt,
feltünvén sok kő szörnyü képe:
melyhez emelt fővel közeledni látszottam
de lábam úgy megbicsaklott,
úgy hogy a lég tőle remegni látszott.
Bevallom, a
terhesnek tünt föltekernem, s a céda vággyal
felhagytam, mielőtt elér a vesztem.
S eképp tettem a csúcs után lefelé is,
mert elvesztém a magasság reményét
a láttából eredő gyávasággal.
És mint ki lesné kocka nyereményét
ha jő a pillanat, mely vakra forgat,
nevetve áldja játékos merényét:
A csúcs alatti hidtól nyugtalan vad
út vezet a magasból
ama vidékre, ahol a nap hallgat.
És míg így én, távol a napvilágtól
tépődtem: im valakit mintha látnék:
autók tűnnek fel hosszú némaságból.
S átkeltem a Nagy Kovácsi, s majdan
a Hideg Kúti úton, hogy a Szipka-
patak mellett fejezzem be útam.
Visszatérvén az emberek közé
már csak a vonat volt hátra,
mely tömve néppel hazáig repített.
Bár későcskén, dopo cena érkeztem,
jó visszanézni a napra, s nevetni azokon
kik hísznek más, hazug isteneknek.
- Az első kis hupli a Margit és Rómer Flóris utcák szerpentinje.
- A második, tekintélyes emelkedő az Istenhegyi út, majd a Normafától terepen a Libegő tetejéig.
- Innen a sárga kereszt és sárga sáv a Budakeszi út keresztezésével Ságváriligetig nagyon kellemes, széles lejtő.
- 2011.04.29. - Az alsó részen, ahol a piros és a sárga összeér, nemrég irdatlan tereprendezés történt. A talaj laza, feltúrt, és véletlenül épp kocsinyomnyi széles. reméljük nem fogják leaszfaltozni...
- 2011.06. - Májusi eső aranyat ér: az alsó rész kisimult, de azért szerencsére még nem sétány.
- Itt a sárga jópofa emelkedővel halad tovább (harmadik hupli), de a brutálisan virágzó környezet idióta röhögcsélést váltott ki belőlem amíg bírtam tekerni.
- a
KisNagy-Hárs-Hegy csúcsa alatti hupli * körül komoly sziklák vannak, főleg a Húvösvölgy felőli oldalon, a híd fölött, de a továbbiakban csodás köves út van, itt már vonyítottam az élvezettől. - Innen a felfelé már többször megjárt gyökeres lejtőzés a Nagykovácsi útig.
* Izé, ezt benéztem, a sárga jelzés nem jár a Kis-Hárs-Hegyen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése