Nagybörzsöny - Érsek-tisztás (sárga sáv jelzés)

“Egy koncerten rengeteg minden balul sülhet el, de ha van egy jó kis műsorod, kiváló a hangzás, veled érez a közönség, jól érzed magad, még a körmöd is éppen formára van vágva, szóval, amikor minden klappol, és jobban játszol, mint korábban bármikor… na annál nincs jobb dolog a világon.”

(John Renbourn)

Hát, valami ilyesmi történt ma. Nem voltam benne biztos hogy mi lesz, egy közepes alapozó túrát terveztem Szobról Nagybörzsönyön keresztül Kóspallagra - ez utóbbit holmi erdészeti úton. 

Szobról ragyogó időben tekertem kifelé és a németgombási szőlőhegyeken már sírtam a gyönyörtől. A kristálytiszta - nem, még egy kristály sem ilyen tiszta - levegőben szinte egész Szlovákiát be lehetett látni. Majd szétmázoltam a habot a tortán: elkerekeztem az Árpád-kori templom és a pincesor mellett...

Aztán, amilyen az én formám, Nagybörzsönyben hirtelen nem leltem a kék jelzést, a térképet meg nem akartam előhalászni (mégiscsak hülyén néz ki az ember atomsáros bringa mellett egy laptoppal), szóval nekivágtam a kisvasút melletti sárga sávnak. Pedig a műúton még egyre mantráztam, hogy ma nem fogom szopatni magam, jóég mentsen engem a terepes tekeréstől és a sártól. De, ahogy Bálint barátom szokta volt mondani, az élet hosszú távon igazságos: kőkeményre fagyott széles erdei úton karikáztam felfelé, és csak a Kisirtáspuszta utáni 7-8%-on kellett lepattanni a nyeregből, azt is csak a jég és a csúf keréknyomok miatt.  Bónuszként szarvast is láttam, amint ráérősen baktatott a Templom-rét felé. Ennyit arról hogy zavarjuk egymást az erdőben.

Tehát a terepjárók és lovak okozta borzalmas hupliktól eltekintve ez egy csodálatos útvonal, nem is nehéz, ráadásul agyba-főbe kell keresztezni a patakot - ami fagypont alatt vidám pillanatokat okoz a következő satufékezéskor. Miszerint a fékhatás elmarad... Ahogy említettem, csupán az utolsó párszáz méter fordul kicsit durvább emelkedőbe, de azt ki lehet bírni. Az Érsek-tisztásról aztán az aszfalton, vagy tovább a sárgán érhető el a Kisinóci-turistaház, illetve Kóspallag (vagy stílszerűen jobbra fordulván a Szent Orbán vendégház).

Az idő rövidsége miatt az aszfaltot választottam: élvezetes, kanyargós  zuhanás emelte az amúgy is jó hangulatomat. Apropó kanyarok... az úton rendőrök fekszenek, tessék komolyan venni őket. Egyrészt mert örömlány nagyot lehet rajtuk esni (a többi kanyarban is necces a felhordott murva), másrészt jogos helyeken vannak, azokat a kanyarokat nem lehet belátni, és van némi forgalom.

valamint idén megvan az első ezer km - annyira faszacsávónak érzem magam, hogy nagyon :)