Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Nos, jó munkához idő kell, lassúhoz meg még több... de elkészült az év elején belengetett videó a Tremalzo túráról. Az álmoskönyvek szerint az útvonal túlzsúfolt. Tipp: "rossz" időben és focivébé nyolcaddöntő idején kell menni... és most katt...

Kezdjük azzal, hogy vettem egy országútit. Igen, tudom, az nem férfinak való dolog, de ígérem nem fogok egy szál cicanadrágban bringázni. De most komolyan, az ember esik egyet, aztán tekerhet haza gatyából kilógó seggel... Az érem másik oldala, hogy  szép teljesítmény egy 160mm-t mozgó fullyval felmászni a Glocknerre, de azt azért nem így kéne. Szóval, tök alap TREK Domane AL2, országnézésre.

Egyelőre csak felpróbáltam, s remélem a nyár folyamán max viselési tesztre fogja futni, és nem kell élesben vizsgáznia a cuccnak. ------------------------------------------------------- Frissítés   S most egy kis elmélkedés Sztefanó kolléga megjegyzése kapcsán: A kérdés jó. Alaphelyzetben a kulcscsont törése ellen nem véd a páncélzat, mivel azt a letámasztott kar és a felsőtest közti lendület csapja szét (fiam pedig felvilágosított, hogy a macskáknak nincs kulcscsontjuk, ezért bírják jobban a talpraesést - mire jó egy gimnazista a háznál). Bevallom férfiasan, fingom sincs hogyan értem talajt pontosan, de a fejem búbja kapott a goprótól, valamint a derekam jobb oldalt és a vállam szintén kapott a közvetlen kontaktból. A röntgenkép alapján arra tippelek, hogy vállra esés okozta a rombolást és nem az említett lendületkülönbség. S akkor nézzük a páncélt. Nehéz két esést összehasonlítani (s ha lehetőségem lenne rá se biztos hogy szeretném megismételni), de az elmúlt év...

Március utolsó előtti hétvégéjén reggel mire felkerekeztem a Sophienalpéhoz, kikristályosodott a terv: le Weidlingbachba, egy kör az épített pályákon, s tizenegyre haza is érek hogy kinyújtsam a pizzatésztát ebédre.

A 2018-as évet egy meglehetősen ambíciózus ügylettel kívántam megkoronázni, amelyre valamikor februárban leltem: maraton a Dolomitokban, ráadásul egy régi-régi célpontom a híres Tre Cime közelében. Mindez megfejelve az mtb maraton világbajnoksággal... Ez a 3epic, 2018. Figyelem! Sok fotó!

Az idei nyaralás tervezése egyrészt naygon részletes volt - ezt úgy ahogy van kidobtuk, pontosabban elhalasztottuk pár évvel. Végül egy hirtelen ötlet: Garda tó? Hmm, nem rossz... de a vigyorom hamar lelohadt: "de idén nem hozol bringát!" Végül is elfogadtam. Majd túrázunk és fotózok. De ahogy gugliztam az útvonalat, az utcaképen megakadt a szemem egy épületen: Igen, Liteville tesztközpont. Szóval minek vigyek homokot a tengerpartra? 

Van amikor nem az lesz amit az ember eltervez. Az hogy ez jó vagy rossz, talán csak felfogás kérdése...

2018-ra még dédelgettem egy tervet, amire komolyan kellett készülnöm. Ehhez pedig kell egy hegy, amely meglehetősen magas. Titán Pisti adta meg a legjobb edzéstervet mikor Zozó cimborán boldogan írt sms-t pár éve: "Vazeg! Feltekertem az Istenhegyin a Normafáig!". Válasz: "Az jó, de hányszor?" Szóval ezt sokszor kell. De megmondom az őszintét, én szeretem a változatosságot, s csak azért hogy edzésértéke legyen, nem fogok egy hegyen le-fel ingázni mint a páternoszter. Szóval a hegyre több út vezessen. Térkép, keresgélés majd: Wachau, Jauerling: ott van a Duna partján a maga 960 méterével. Ez a folyótól mérve 750m szintkülönbség. Utak? Na mondom, mert a nyár folyamán felpróbáltam pár variációt... 

Nap utánhúzás, 2018.v.20. Titán Pisti izzított be a dologra: a csömöriek szervezik, fasza, menjünk. Nos én utánanéztem a neten, de az égvilágon semmi infót nem találtam. Szóval jelezném a szervezőknek hogy imádom a családias hangulatot, de egy picit több téjákoztatást ejtsenek el a jövőben.

Kedves Naplóm. Kurv... izé, bocsáss meg hogy elhanyagoltalak, s nem róttam beléd sorokat. Na most bepótolom. A korábban belengetett Nagy Túrák egyike egy bonsai-Alpencross: Kapfenberg - Mariazell - Sankt Pölten. A tervezőszoftver szerint 140km és több mint 3000m szint.