Comfortably numb

Mivel kedden a trajmatológián úgy döntöttek hogy nem adják vissza a gipszet, így kicseréltem a hátsó külsőt (mert a terep azért még nem játszik); tegnap hazatekertem, ma meg vissza a munkába.
Mindkettő kellemes tempós menet volt, bár a reggeli buli jobban esett. A lábamban kellemes ernyedtség szaladgál aminek örömére énekeljük el a rocktörténelem egyik legzseniálisabb gitárszólóját (ugye nem kell mondanom, hogy hangerőt órajárással egyező irányban, koppig):

 

A legjobb, hogy eddig két órát számoltam erre az etapra, hazafelé stabil egy és háromnegyed óra (kis kerülővel mert arra szebb az út), befelé pedig bemelegítéssel-levezetéssel együtt áttörtem a lélektani másfél órát, ami már a gyalogos-vonatos bejövetellel versenyképes idő.

Bp - Vác (Árpád-híd, Megyeri-híd érintésével)
Vác - Bp
(az a baszom nagy sebességérték 5km-nél mérési hiba -
én annyival nem merek menni)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Malom-völgy (Zebegény - Törökmező)

Fenyves-hegy (Sejce-Verőce)