Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Úgy fest ez egy olyan hét volt, amikor az elsődleges férfiúi nemi jelleg rossz végén álltam. Szerdán a napsütés , tegnap meg a Szárazfák rétje volt apuci a papásmamás játékban.

Ma úgy sütött mintha muszáj lett volna. Kettőkor le is tettem a lantot, és nekiláttam egy laza tekergésnek. Mert a föld még fagyos, megúszom sár nélkül a terepet.

A vasárnapi ebéd ( minestrone ) levezetéseként egy laza Naszályos mászás t gondoltam. Ennek teljesítése után átgurultam a kettes túloldalára, ahol a Fenyves-hegy piros jelzéséről mintegy húsz méter múlva visszariadtam. Nem, én ezen a félig fagyott terepjárók és lovak által széttúrt úton nem szenvedek, elég volt a múlt héten 40km aszfalt során húsz méternyi szmötyitől olyan sárosnak lennem mintha disznókkal hemperegtem volna. Inkább a hegy oldalában elkódorgok Verőcéig. Na, ahogy én azt gondolom. Két percen belül csurom sár lettem. Némi pikantéria a dologban, hogy miközben fél köbméter szmötyit próbálok átpasszírozni a kerék és a villa között tekerés címén az emelkedőn, azon kell agyalnom hogy mögöttem a kutyaugatás erősödik-e, vagy az ebeket megfogja a kerítés? Benn maradtak... Majd a murvás részen felgyorsulva az apró kavicsok kopogtak a sisakon. Végül néhány zsákutca és 10-15%-os lejtő után beleszaladtam a vasúti töltésbe, aminek nyomán eltoltam a biciklit Fenyveshegy megállóig,