Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Az esedékes "bigrájd" útvonalára több ötletet is forgattunk: az egyik a Hocheck, a másik a Bécsi Erdő délkeleti határhegyeinek bejárása (Anninger, Lindkogel), vagy pedig összevissza a Lindkogelen. A Pöttyösbögre túrám azonban felpiszkálta Christiant, s rövid térképböngészés után kisütöttük: valószínűleg szebb-jobb-kevesebb aszfalt, ha a Lainzer Tiergartent délről kerüljük. Így érinthetjük a Bécsi Erdő egyik legszebb részét, a Föhrenwaldot.

Kollégám kedvenc útvonala, így gondoltuk bringaavatónak megteszi. Valóban jó ötlet volt "ask a local" üzemmódban megoldani, mert bár a táblázás korrekt, a térkép messze nem az. A Kompassnál nem fordítanak túl nagy figyelmet az egyes útvonalak átfedéseinek jelzésére. De sebaj, most én elmondom...

...avagy a térkép másik oldala Amint a múltkor írtam, vettem térképet . Kicsit részletesebben, ez két darab térkép plusz növényhatározó füzetke. Egy térkép akkora hogy nem fér el az asztalon. És kétoldalas. Igen. Megfordítottam...

Vannak dolgok amit megtart az ember. Péel Duna, Mátra és Gázló. Ez utóbbi idén önhibámon kívül elmaradt, de Mátra középtáv az kell. Mert hol máshol dobolnak az embernek?

Nagy terv helyett kicsit kisebb ügy… Úgy kezdődött, hogy ha már meghívtak minket Franciaország csücskébe, gondoltam hazafelé bringázok egyet. A terv egyszerű volt: utolsó nap start hajnal négykor La Roche-ból, cél este kilencre Bern. Cirka 240km, több mint 2000m szinttel és átlag hússzal. A nemes tervet az odaút első huszonvalahány kilométerén feladtam: épeszű ember megpakolt hátizsákkal nem teker többszáz km-t. Aztán az éjszakai vonatozáskor beszívott kondícionált levegő is megtette a hatását egy brutális fokozatú nátha keretében. Ráadásul a tervezett indulás napján zuhogott az eső. Szóval Genftől Bernig majd máskor.

Bécs térképére pillantva jól kivehető a korai városmagból kiinduló sugaras utcaszerkezet. Ezek az utak a Bécsi Erdő keleti völgyeiben meghúzódó falvakhoz vezettek, melyek mára egybenőttek a várossal: az északi Grinzingtől kezdve Sievering, Neustift (Salmannsdorf), Neuwaldegg a sor egészen Hütteldorfig, ahol a Wien patak völgye zárja az Erdő felső felét. Ezeket a kis településeket pedig a Höhenstraße fűzi fel, amely Klosterneuburgtól Hütteldorfig nagyon kellemes erdei kerekezést nyújt.

Az utóbbi pár évben a hazai folyóiratok helyett inkább angol újságokat vásároltam. Ennek sok oka van, amiket most hadd ne részletezzek. A lényeg, hogy azoknál a jóembereknél visszatérő momentum hogy munkába menet-jövet némi terepet illesztenek a napi penzumba.

Kellemes edzőkör (cirka 60km), mely végig aszfalton is megoldható. Amennyiben nem zombiból vagyunk, a gyengéd autóforgalom és a látnivalók miatt akár egynapos kirándulásnak is megteszi. Igazából nem tudom az autó volt-e kevés vagy a bringás sok... úgy fest a környék kedvelt edzőterep. A start a szokásos: Grinzinger Straße, Cobenzlgasse, szerpentin, Cobenzl. Vagy ha ez már unalmas, bárhonnan fel a Höhenstraßéra, Sievring fölé a Grüß-di-a-Gott-Wirt nevű házhoz, melynek emlékeim szerint kellemes konyhája van.

avagy a Madárdal-hegy, a Vadász-rét, a Nullpont és a Csupasz-hegy Hiába esett hétfő este, hiába szötymörgött a köd reggel, délre ragyogó napsütés kerekedett. Mert ha kedd, akkor itt jó időnek kell lenni. Így hamar eldöntöttem: a múltkor kimaradt nagy aszfaltozás pótlása helyett inkább összekenem a biciklit a hegyen.

Vannak ezek az "év utolsó napos délutánjai", melyek heti rendszerességgel megjelennek. Semmi baj velük azon túl, hogy csapolják a munkával töltött órák számát. Ehh, majd ha esik bepótolom...  Mivel gőzöm sincs mi van a környéken, így összeköthetem a kellemest a hasznossal: alapozó hegymászások címén bejárom a Vínervaldot - egyelőre aszfalton (ez az idei hülyeségem: nem síkon kell edzeni, mert ugye olyan a hegyekben nincsen ).

Kihasználtam az év egyik utolsó napsütéses délutánját, és nekivágtam a Kahlenbergnek. A Grinzinger Strasse eleje elég forgalmas, de aztán elmaradoznak a házak, mint Budán az Eötvös utcában. Bár ez kicsit Tabánosabb környék, s kevésbé meredek.

Sándor kommentelt , így tegnap kipróbáltam. De a Virágos-nyeregbe el kell jutni, így előtte megmásztam a Vadaskerti-hegy gerincét , és a klasszikus bringaúton tekerésztem a kiindulási pontba.

Valami gyors másfél órásat akartam, de az élet másként hozta. A János-kórháznál gondoltam egy merészet és elkanyarodtam a bringás körökben sokat emlegetett Diós árok felé. Amint a mellékelt szintrajzon is látszik, becsületes kis emelkedő. Azért amolyan József Attilásan megvolt (meg-megállva) negyed óra alatt.

A Hárs-hegyet harmincvalahány éven keresztül méltatlanul mellőztem. Na jó, első úttörővasutas fellépésem az azonos nevű állomáson zajlott, de az most nem számít. Nomeg általános iskolai tanáraim javasoltak némi beutalót a közeli intézménybe, lévén kissé szertelen emberke voltam. No, ennyit az önéletrajzi ömlengésről, lássuk a medvét.

A Dunyha Maraton rávilágított pár problémára az edzéstervemben. Péel, hogy a hegymenetekben bőven van mit fejlődni, és az állóképességen is kéne csiszolni - tehát nem kéne megelégedni kétórás alapozásnak csúfolt lazsálásokkal. Mert szép dolog hogy síkon kerekezek huszonöttel, ez éheskevés egy óra hajtás után egy combosabb emelkedőre. Szóval visszakerült a kettőhármas szpídking, és vasárnap hajnalban nekivágtam a nyugis terepezésnek.

A január óta tartó edzés nevű játék első kulminációs pontja. És szar érzés, hogy ezt nem szép napsütésben kell csinálni hanem úgy hogy lóg az eső lába. De ez van, nem teremsport ahogy a nagyok szokták mondani.

Lehet kört is kanyarítani belőle, de nekem hazafelé pont jó. Az ügymenet alapjai a haverokkal pár hete megtett túra , és az év elején kiötlött csalinkázás . De mivel edzés, így - akarva és akaratlanul - néhány csavar került a dologba.

Kezd elegem lenni a magányos tekerésekből, így pünkösdhétfő tiszteletére haverokat is hívtam. Tekintettel arra hogy mások talán nem olyan betegek mint én, három alternatíva volt: Csóványos, Nagy-Hideg-Hegy, vagy kisinóci betonozás. Végül a középső lett.

Churchill szavai visszhangzottak az agyamban az Iron Maiden koncert elejéről: blood, sweat and tears.