Ösvényvadászat szövegkiemelővel

  "Önélzet, bátolság, vagy inkább melészség" (P. Pilatus) Az említett kvalitások zubogtak bennünk a sikeres jánoshegyi körök után, szóval ide nekünk az oroszlánt! Személy szerint jobban szeretem a természetes ösvényeket mint egy bringapark kiépített íveit, de Semmeringben lehet bízni. A Monster-roller pályán kívül - ami tulajdonképpen az erdészeti út -, itt nincs semmi finomkodás. A könnyebb pályák is igénylik az alapvető bringakezelési technikákat, s a folyamatos karbantartásnak köszönhetően akár pár hét különbséggel is változhatnak a pályaelemek. Igen, a Fast & Tricky felső nyílt ösvényére és a második felébe ősszel bekerült meredek táblákra gondolok. Szóval, ne kezeljük rutinból a helyet. A parkot két részre osztanám, mint felső és alsó. Ezek középpontjában van egy széles híd, amin - illetve alatta - elhalad minden út a Downhill kivételével, de azt egyelőre meghagyjuk másnak. Family/Monster roller track . Meleg nyári reggelen okés, amúgy a szar is belefagy az emberbe

  Szögezzük le az elején, nálam nincs bringás szezon. De a bringaparkokban van. Idén a hosszú aszfaltozások mellett előkerültek a térdvédők és egyéb védőalkalmatosságok. A nyár végi jánoshegyi dolomiton történt tesztkörök meggyőztek: a gyerek szeret lejtőzni, van elég esze hogy ne csináljon nagy marhaságot - mehetünk nagyobb hegyekre is. Az időjárás előrejelzés biztatóan hangzott, így péntek délután vonatra pakoltuk a bringákat, s hosszas zötyögés után értünk Zell am See-be. Szerencsére találtunk egy nagyméretű taxit, ezzel "nagy bánatunkra" elmaradt 20km-nyi tekergés a csurom sötétben Hinterglemmig. Ismét alapvetés: Nyáron azért jó bringázni, mert jó idő van. Ősszel meg azért, mert jó az idő és kibaszott szép. Rizikófaktor van, hiszen ősszel az iskola miatt csak a hétvége jöhet szóba, s a fenti képen látható hóhatár is lehet jóval alacsonyabban: helyi informátorunk szerint, tavaly októberben havas volt minden. Szakítva a korábbi nyaralásokkor követett stratégiával, most ne

  Dunasziget - Dunapart Greifensteinig - Sankt Andrea Wörden - Unterkirchbach - Mauerbach. Egy kellemes útvonal munka utánra némi naplementével, csak hogy giccses legyen...  

Szereztünk idegenvezetőket, és bejártuk a Jánoshegy ösvényeit, valamint tekeregtünk egy jót a Normafa mögött. Többet nem tudok mondani, mert dacára annak hogy Budapesten nőttem fel, fingom nincs hogy pontosan merre voltunk. Az tuti, hogy a Széher út a Hárshegyre brutálmeredek... Mindenesetre, Sztív, köszi a túrát!    

Donauradweg. Ha hosszútávú bringázás, akkor egyszer előkerül. A bejárásra több módszer van, az egynapos végigjátszástól a több mint egyhetes virágszaglászásig. Nekem a kb 100-150 km-es etapokra bontás tetszik: Passau - Linz Linz - Melk Melk - Bécs Bécs - Pozsony Kicsit úgy voltam ezzel, mint a Balaton-kerüléssel: értem hogy sokan csinálják, de minek? Aztán tavaly megtört a jég, megkerültem a pocsolyát; S a vírus miatt utazni nem nagyon lehet, idén belevágtam a Duna-projektbe. Persze nem egyszerre, mert tavasszal csak vonatra lehetett ülni, szállodába még nem. Ráadásul első körben szó sem volt az egészről...  Csupán kerestem egy meglehetősen lapos, hosszú etapot, amire a Melk-Bécs a maga épp száz kilométerével jó ötletnek tűnt. S mivel az elmúlt években a Melk-Krems szakaszt már párszor bejártam, csavartam egyet a dolgon: Wachauval átellenben a Dunkelsteinerwald kisebb - és kevéssé marketingelt - hegyei húzódnak. Nosza, nézzük meg! Start Loosdorf településen, mivel az első látnivaló nag

  Megnyíltak a határok ismét, lehet utazni. Feltéve ha az eső nem mossa el a vasutat, több órás késést okozva mindkét irányba. Így a következő alkalommal úgy döntöttem, kiiktatom a tömegközlekedést: Bécs - Vác, bringával... Himberg

Az idei év eleje eddig feltűnően rendezett - legalábbis ami az edzéseimet illeti. Ami gyanús volt, hogy a nyáron elért 171 bpm-es laktátküszöbhöz tartozó "alapozó Z2-es" zónáért (cirka 140-150 bpm) keményen meg kellett dolgozni a görgőn. És ez homlokegyenest ellenkezik azzal a céllal, hogy megtanuljak alacsony pulzuson menni. Ráadásul az edzésadagok is hatalmasak voltak, ami megint csak nem stimmelt.

Fordult megint az év. 2020-ban jelentős javulás történt: a vírus miatti lezárások miatt kaptam némi szabadidőd, amit a kölykök erdei pallérozására használtam - több kevesebb sikerrel. Valamint elkezdtem a bringán is letolni a pulzust, mert az azért nem járja hogy gyökkettővel megyek és magasabb a pulzusom mint egy tizenévesnek... és felfelé lassabb is vagyok nála... Ha valaki szereti az adatokat, a TrainingPeaks ragyogó társ. Márciustól elkeztem némi rendszert vinni a bringázásba, aminek eredménye a júliusi forma, ami egy korrekt Bükk-Maraton teljesítésre, és egy héten belül két darab kétszázas túrára futotta. Ráadásként a Retz-Melk 135-ös távja kifejezetten kellemesre sikeredett. S arra sem gondoltam korábban, hogy a Bécs körüli 100km-es köröket edzésnek fogom fel. Az újévi fogadalmaknak nem vagyok híve, de a karácsonyi pihenés az az idő, amikor az ember olyan marhaságokat vesz a fejébe mint pár éve az olasz maraton. Nos, 2021-re is van ötlet, amire - tanulván a két évvel ezelőtti dol