Ösvényvadászat szövegkiemelővel

A Legenda. Saalbach nem lehet teljes e nélkül, és minden iromány, link, beszámoló megemlíti. Mit tudhat egy ösvény, hogy ilyen híre van?

Az év első túrája a tavaly már egyszer bepróbált Troppberg. Már csak azért is mert a) Christian talált egy kicsivel járhatóbb utat a csúcsra; b) a múlt heti hazamenős kirándulás óta kilátást kell fűzni a túrákba. S a Troppbergről van ; c) nincs messze: Schönbrunntól légvonalban 16km és mi tudunk utat az erdőn át...

Az Anninger Mödling mellett magasodik, méghozzá annyira hogy az egyik első amely a hatszáz métert meghaladja. Kedvelt kirándulóhely, s hegyibringások közt is népszerű mivel közel van s jó kis felmenetet kínál. No, de ezért Bécsből egy huszast kell tekerni. Szóval eddig úgy voltam vele, hogy van közelebb is emelkedő ha edzeni akarok.

Igazi téli bringázást 2009-ben csaptam, amikor Pistivel feltekertünk a Nagy-Hideg-Hegyre. Az még hagyján, de le is jöttünk. A Kismaros-Vác dunaparti etap jó időre elvette a kedvem mindentől ami a téli tekeréssel összefügg.  S most december van, hó, jég, hideg, Léna meg hasonlók. S már három napja hiteget az időjárásjelentés az erőteljes melegedéssel. S közben a bringa szaglik a friss gumiktól. Egy Mountain King elöl és egy Rubber Queen hátul. Mindezek tetejébe olvasgatom a friss MBUK-t, ami másról sem szól mint hogy le kell szarni a sarat, tanuljuk meg kezelni. Az ötlet nem is rossz, szóval ebéd után beöltöztem, és eltoltam a biciklit.

Nagy terv helyett kicsit kisebb ügy… Úgy kezdődött, hogy ha már meghívtak minket Franciaország csücskébe, gondoltam hazafelé bringázok egyet. A terv egyszerű volt: utolsó nap start hajnal négykor La Roche-ból, cél este kilencre Bern. Cirka 240km, több mint 2000m szinttel és átlag hússzal. A nemes tervet az odaút első huszonvalahány kilométerén feladtam: épeszű ember megpakolt hátizsákkal nem teker többszáz km-t. Aztán az éjszakai vonatozáskor beszívott kondícionált levegő is megtette a hatását egy brutális fokozatú nátha keretében. Ráadásul a tervezett indulás napján zuhogott az eső. Szóval Genftől Bernig majd máskor.

Bécs térképére pillantva jól kivehető a korai városmagból kiinduló sugaras utcaszerkezet. Ezek az utak a Bécsi Erdő keleti völgyeiben meghúzódó falvakhoz vezettek, melyek mára egybenőttek a várossal: az északi Grinzingtől kezdve Sievering, Neustift (Salmannsdorf), Neuwaldegg a sor egészen Hütteldorfig, ahol a Wien patak völgye zárja az Erdő felső felét. Ezeket a kis településeket pedig a Höhenstraße fűzi fel, amely Klosterneuburgtól Hütteldorfig nagyon kellemes erdei kerekezést nyújt.

Kihasználtam az év egyik utolsó napsütéses délutánját, és nekivágtam a Kahlenbergnek. A Grinzinger Strasse eleje elég forgalmas, de aztán elmaradoznak a házak, mint Budán az Eötvös utcában. Bár ez kicsit Tabánosabb környék, s kevésbé meredek.

Perverz állat volnék, így a Kammerjoch kudarca után jobban megnéztem a térképet. S meglett. A parti bringaútról már kikacsintott a "Mountainbike strecken" felirat, majd Kahlenbergdorf apró házai között további táblák mutatták a mazochistáknak szánt csemegét.

Az előző posztban sejteni lehetett a földrajzi változást, így most belevágok. Úgy fest egy ideig egy fővárossal arrébbról lesznek az útvonalak. Kezdésnek mindjárt nekiugrottam egy helyi legendának...

Leányfalu központjában a bó't mellől indul felfelé a piros sáv jelzés. És bizony megy felfelé rendületlenül. A falu határában morcosodik az emelkedő, de sebaj, mert legalább jó köves és könnyebben pörög ki a kerék. A Meteor-forrás tisztása után ágazik el a piros kereszt balra. Érdemes ezen menni, mert a piros sáv rövidebb, de szerpentines, meredek. Szóval a piros kereszten szűk egy kilométer utáén lesz balra egy csábító erdészút. Hallgassunk rá, szépen bevisz a sárga sávba, ami a csúcsra vezet. [7%, 6km, 1 óra, szint: 420m] Látkép a Vörös-kőről (2011. február) A bejáráskor a végső stádiumban letértünk a sárga utolsó szakaszáról, és elmentünk balra a széles úton, hogy a piros-sárga közösbe érjünk. Ennek folyományaképp kihagytuk a csúcsot, mivel inkább jobbra kellett volna fordulni. Na mindegy, majd legközelebb...

A dolog úgy kezdődött, hogy egy kolléga blogján szép képet találtam . Mint írta, az utca kiváló arccsökkentő.  De jöjjön a történet... forrás: http://hegyimorc.blogspot.com/2011/06/paris-roubaix.html

Valami gyors másfél órásat akartam, de az élet másként hozta. A János-kórháznál gondoltam egy merészet és elkanyarodtam a bringás körökben sokat emlegetett Diós árok felé. Amint a mellékelt szintrajzon is látszik, becsületes kis emelkedő. Azért amolyan József Attilásan megvolt (meg-megállva) negyed óra alatt.

A Hárs-hegyet harmincvalahány éven keresztül méltatlanul mellőztem. Na jó, első úttörővasutas fellépésem az azonos nevű állomáson zajlott, de az most nem számít. Nomeg általános iskolai tanáraim javasoltak némi beutalót a közeli intézménybe, lévén kissé szertelen emberke voltam. No, ennyit az önéletrajzi ömlengésről, lássuk a medvét.

Kezd elegem lenni a magányos tekerésekből, így pünkösdhétfő tiszteletére haverokat is hívtam. Tekintettel arra hogy mások talán nem olyan betegek mint én, három alternatíva volt: Csóványos, Nagy-Hideg-Hegy, vagy kisinóci betonozás. Végül a középső lett.

Churchill szavai visszhangzottak az agyamban az Iron Maiden koncert elejéről: blood, sweat and tears.

Kellemes ebéd utáni tekerésnek indult... Ebéd után bringára pattantam. Cél a Naszály csúcsa, mivel ott még nem voltam. Nem sokat terveztem előre, csak úgy nagyjából gondoltam hogy valahogy feloldalgok. Egy biztos volt, hogy a sárga kör Agyagbánya felőli felmenetét minden irányban el fogom kerülni (gyalog is meredek).

Ma úgy sütött mintha muszáj lett volna. Kettőkor le is tettem a lantot, és nekiláttam egy laza tekergésnek. Mert a föld még fagyos, megúszom sár nélkül a terepet.

Ez az út a Királyrétről kanyargó erdészeti utat köti össze a Foltán-keresztre igyekvő kék jelzéssel. Az indulás a dózerút nagy jobbos kanyarja előtt van, visszafelé. Ha látod a kék négyezetet (amellyel egyébként párhuzamos), akkor már túlmentél. Ragyogó alternatíva azoknak, akik - mint én - nem bírnak a Saj-kúti emelkedővel.

Lefelé a felső részt tavaly elég közelről megnéztem , az alját nemrég , így itt volt az idő, hogy egybe is behúzzam a bulit.