Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Ha az ember elindul a lejtőn, ne álljon meg. Így egy szép márciusi napon behúztam a Donauradweg középső szakaszát. Sőt, a nyár folyamán a sráccal is megtettünk egy könnyebb variánst Amstettenből indulva. Így a fotók ebből a két túrából vegyesen érkeztek. Modellvasút Grein mellett

Donauradweg. Ha hosszútávú bringázás, akkor egyszer előkerül. A bejárásra több módszer van, az egynapos végigjátszástól a több mint egyhetes virágszaglászásig. Nekem a kb 100-150 km-es etapokra bontás tetszik: Passau - Linz Linz - Melk Melk - Bécs Bécs - Pozsony Kicsit úgy voltam ezzel, mint a Balaton-kerüléssel: értem hogy sokan csinálják, de minek? Aztán tavaly megtört a jég, megkerültem a pocsolyát; S a vírus miatt utazni nem nagyon lehet, idén belevágtam a Duna-projektbe. Persze nem egyszerre, mert tavasszal csak vonatra lehetett ülni, szállodába még nem. Ráadásul első körben szó sem volt az egészről...  Csupán kerestem egy meglehetősen lapos, hosszú etapot, amire a Melk-Bécs a maga épp száz kilométerével jó ötletnek tűnt. S mivel az elmúlt években a Melk-Krems szakaszt már párszor bejártam, csavartam egyet a dolgon: Wachauval átellenben a Dunkelsteinerwald kisebb - és kevéssé marketingelt - hegyei húzódnak. Nosza, nézzük meg! Start Loosdorf településen, mivel az első látnivaló...

  Megnyíltak a határok ismét, lehet utazni. Feltéve ha az eső nem mossa el a vasutat, több órás késést okozva mindkét irányba. Így a következő alkalommal úgy döntöttem, kiiktatom a tömegközlekedést: Bécs - Vác, bringával... Himberg

Az idei év eleje eddig feltűnően rendezett - legalábbis ami az edzéseimet illeti. Ami gyanús volt, hogy a nyáron elért 171 bpm-es laktátküszöbhöz tartozó "alapozó Z2-es" zónáért (cirka 140-150 bpm) keményen meg kellett dolgozni a görgőn. És ez homlokegyenest ellenkezik azzal a céllal, hogy megtanuljak alacsony pulzuson menni. Ráadásul az edzésadagok is hatalmasak voltak, ami megint csak nem stimmelt.

Kezdjük azzal, hogy vettem egy országútit. Igen, tudom, az nem férfinak való dolog, de ígérem nem fogok egy szál cicanadrágban bringázni. De most komolyan, az ember esik egyet, aztán tekerhet haza gatyából kilógó seggel... Az érem másik oldala, hogy  szép teljesítmény egy 160mm-t mozgó fullyval felmászni a Glocknerre, de azt azért nem így kéne. Szóval, tök alap TREK Domane AL2, országnézésre.

Kedves Naplóm. Kurv... izé, bocsáss meg hogy elhanyagoltalak, s nem róttam beléd sorokat. Na most bepótolom. A korábban belengetett Nagy Túrák egyike egy bonsai-Alpencross: Kapfenberg - Mariazell - Sankt Pölten. A tervezőszoftver szerint 140km és több mint 3000m szint.

Nagyigmánd és Kisbér között Megpróbáltam összekötni a kellemest a hasznossal: családlátogatás bringával. Győr - Kisbér, alvás, pihi, majd vissza. Hát, amikor azon kaptam magam hogy pár villanypózna és egy víztorony sziluettje érdekes dolog, elgondolkodtam hogy ezzel az erővel görgőzhetnék is.  De nem, mert abban mégsincs benne a pofaszél, a centikre kerülgető autók (bazeg, de elszoktam már ettől), a kátyús utak, vagy a zöldellő mező fölötti Pannonhalma látványa.

Ha már riogattam a népet az országúttal, hát tessék. Nemrég egy könnyed ebéd után nyakamba vettem a vonatot, fél óra múlva leszálltam Sankt Pöltenben. Megjegyzés: a napos képek korábban készültek...

Bár a délelőtti hógolyógyúrás után, átfagyott ujjakkal nem gondoltam volna, de néhány juhtyúk-videó után az ember kedvet kap a bringázáshoz. A Hofjagdgasse bringaútja

 A karácsonyi étkek emésztése közben rákattantam a movescount úttervezőjére. Az eredmény néhány kifejezetten ambíciózus útvonal lett - melyeket majd valamikor tavasszal illetve nyáron ejtek útba (legalábbis így tervezem). Ambíciózus dolgoknak azonban nem ugrunk csak úgy neki, mint tíz éve az első Gázlónak. Szóval ha már jó idő van, akkor edzés. Erre tök jó a közelben levő 44-es út, amin Bécs és Sankt Pölten között az ember vidáman furikázhat le-fel, bő 120km-t összeszedve. Irenental De... odavissza-odavissza az elég unalmas (meg ne kezdjünk 120km-el), szóval variáljuk a környező dombocskákkal. Szóval rajta!

Már régóta tervben volt, így a szokásos "nagy túra a nyaralás utolsó napján" program keretében megpakoltam a zsákom áfonyás Cliff barral és nekivágtam a Großglockner hágójának. Ja, össztelós trail bringával - mivel férfiember nem használ országútit.

...avagy hány tó fér bele egy napba? Mivel senki nem ért rá hogy Semmeringre menjünk gorombulni, kitaláltam hogy akkor inkább elmegyek megnézem a tóvidéket, úgyse voltam még ott. Legalább kiderül hogy tényleg szép, vagy csak a híre nagy. Oberburgau, Drachenwand  1060m (Mondsee)

A múltkori aszfaltos túra után a motoros kollégák lebaltáztak: szólhattam volna hogy felmegyek a Kalte Kuchlhoz, mivel ők is ott voltak - két órával utánam. De azért elárulták hogy legközelebb álljak meg egy almás rétesre, mert az jó. S ha egy gyári bécsi ember  azt mondja hogy valahol jó az almás rétes, az jelent valamit.

A közösségi appok közül egyedül a strava-t használom. Azt sem kapcsolatépítésre mivel ezen a téren a hagyományos fésztufész híve vagyok. A strava azonban tök jó, mert a szegmenseket okosan válogatva (értsd: kiszórni a fölösleget) szépen nyomon követhetem a kedvenc emelkedőimen-lejtőimen a fejlődésemet. A felajánlott kihívásokat ignorálom, úgyse csinálom meg őket. Vesztemre pár hete Christian is rákapott az oldalra, így már - a korábban említett fésztufész hátrányaként - nehezebb kidumálni miért nem csinálom meg a bevállalt havi Big Rájdot. Mert bevállaltam: márciusban egyszer minimum 100km.

Ma oly szépen sütött a nap, és akkora hó van a Bécsi Erdőben, hogy a reggeli hógolyózás közben előkúszott a kisördög: "figyelj, szard le hogy rossz a telód, itt van ez a jó kis aszfalt a Jubiläumswartéhoz, és le lehet jönni a hóban".

Itt a tavasz. Legalábbis mocskos nagy olvadás indult, kollégám olyan arccal dörzsölgette a kezeit örömében hogy szakadtam a röhögéstől. Szinte vitustáncot járt, hogy húz a francba a hó.

Nagy terv helyett kicsit kisebb ügy… Úgy kezdődött, hogy ha már meghívtak minket Franciaország csücskébe, gondoltam hazafelé bringázok egyet. A terv egyszerű volt: utolsó nap start hajnal négykor La Roche-ból, cél este kilencre Bern. Cirka 240km, több mint 2000m szinttel és átlag hússzal. A nemes tervet az odaút első huszonvalahány kilométerén feladtam: épeszű ember megpakolt hátizsákkal nem teker többszáz km-t. Aztán az éjszakai vonatozáskor beszívott kondícionált levegő is megtette a hatását egy brutális fokozatú nátha keretében. Ráadásul a tervezett indulás napján zuhogott az eső. Szóval Genftől Bernig majd máskor.

Bécs térképére pillantva jól kivehető a korai városmagból kiinduló sugaras utcaszerkezet. Ezek az utak a Bécsi Erdő keleti völgyeiben meghúzódó falvakhoz vezettek, melyek mára egybenőttek a várossal: az északi Grinzingtől kezdve Sievering, Neustift (Salmannsdorf), Neuwaldegg a sor egészen Hütteldorfig, ahol a Wien patak völgye zárja az Erdő felső felét. Ezeket a kis településeket pedig a Höhenstraße fűzi fel, amely Klosterneuburgtól Hütteldorfig nagyon kellemes erdei kerekezést nyújt.

Nyugdíj előt álló kollégám a szuperlatívuszoknak fenntartott hangsúllyal emlegette: Amuccenstrassze! Szuppa!   

Kellemes edzőkör (cirka 60km), mely végig aszfalton is megoldható. Amennyiben nem zombiból vagyunk, a gyengéd autóforgalom és a látnivalók miatt akár egynapos kirándulásnak is megteszi. Igazából nem tudom az autó volt-e kevés vagy a bringás sok... úgy fest a környék kedvelt edzőterep. A start a szokásos: Grinzinger Straße, Cobenzlgasse, szerpentin, Cobenzl. Vagy ha ez már unalmas, bárhonnan fel a Höhenstraßéra, Sievring fölé a Grüß-di-a-Gott-Wirt nevű házhoz, melynek emlékeim szerint kellemes konyhája van.