Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Igazi téli bringázást 2009-ben csaptam, amikor Pistivel feltekertünk a Nagy-Hideg-Hegyre. Az még hagyján, de le is jöttünk. A Kismaros-Vác dunaparti etap jó időre elvette a kedvem mindentől ami a téli tekeréssel összefügg.  S most december van, hó, jég, hideg, Léna meg hasonlók. S már három napja hiteget az időjárásjelentés az erőteljes melegedéssel. S közben a bringa szaglik a friss gumiktól. Egy Mountain King elöl és egy Rubber Queen hátul. Mindezek tetejébe olvasgatom a friss MBUK-t, ami másról sem szól mint hogy le kell szarni a sarat, tanuljuk meg kezelni. Az ötlet nem is rossz, szóval ebéd után beöltöztem, és eltoltam a biciklit.

Kissé pofátlan dolognak érzem hogy alig van meg a bringa máris cserélgetek; de az is igaz hogy a kapcsolat elején kell letisztázni a dolgokat. Akkor még nem óvatoskodik az ember hogy jajmilesz. S hogy finom legyek, kibaszottul idegesít a hüvelykujjam alatt az a halom pöcök amit egyesek váltókarnak hívnak.

Kezdek hinni a népmeséknek. Legalábbis lehet valami abban hogy jótett helyébe, vagy pedig hogy a befektetett munka meghozza a maga gyümölcsét. Meg hogy az élet hosszú távon igazságos. S néha nem is kell oly sok idő...

Hideg van. Ezzel alapvetően nem lenne baj, mert a hó és a jég egyensúlyra oktat meg különben is jó móka. A gond ott kezdődik hogy ehhez fel kell öltözni. Normál esetben füles sapka, bundabugyi, bundakesztyű, és sok mislenbaba flangál a városban. Kutyát nem zavar, az ő bajuk hogy a ruházat miatt feleannyian férnek el a metrón. A gond ott kezdődik hogy bringán ez nem alkalmazható. Átlendítjük a lábunkat a nyergen, kicsit kimelegszünk, és aki év közben hozzászokott az egyujjas fékhúzigáláshoz az most igazán gondban van.

Kollégám kedvenc útvonala, így gondoltuk bringaavatónak megteszi. Valóban jó ötlet volt "ask a local" üzemmódban megoldani, mert bár a táblázás korrekt, a térkép messze nem az. A Kompassnál nem fordítanak túl nagy figyelmet az egyes útvonalak átfedéseinek jelzésére. De sebaj, most én elmondom...

Ez is elérkezett. Nyárra megérett a gondolat, miszerint a jó öreg Demát már nem érdemes tovább tuningolni.

Ha csak pár órád van Bécsben, akkor...  A Sophienalpe Bécsben nagyjából Törökmezőnek felel meg. Bár rendes emberek szédülnek a betonon, Neuwaldeggből a Exelbergstrasse szerpentinje talán még a megrögzött aszfalt-absztinenseknek is megfelel felmenetként.

...avagy a térkép másik oldala Amint a múltkor írtam, vettem térképet . Kicsit részletesebben, ez két darab térkép plusz növényhatározó füzetke. Egy térkép akkora hogy nem fér el az asztalon. És kétoldalas. Igen. Megfordítottam...

Az jó dolog, hogy a munkahelyig 15 km-t kell bringázni. Reggel villámgyorsan leérek a parti útra, ahol a tízesnyi (kibővítve 14) szakaszon lehet tempózni, meg bambulni az egyenletes pulzust. Mást abban a vaksötét öt óra húszban úgyse lehet művelni. Hazafelé meg a vége mókás, mert ha az enyhe emelkedőn el akarom kapni a zöldhullámot... na, ahhoz tekerni kell. De megvallom, azért baromi egyhangú nap mint nap ugyanúgy; nem vagyok én Bill Murray.

Vannak dolgok amit megtart az ember. Péel Duna, Mátra és Gázló. Ez utóbbi idén önhibámon kívül elmaradt, de Mátra középtáv az kell. Mert hol máshol dobolnak az embernek?

Northwave Lizard -> Sparta Avagy a gyík négy évet húzott ki, most megnézem a spártai meddig bírja.

Van úgy, hogy tervezünk és jobb lesz belőle. Vagy rosszabb. Ahogy vesszük.

Állítólag utoljára. Legalábbis a szokásos pályán. De egyelőre ne foglalkozzunk a jövővel, nyomjuk rutinból a jól ismertet:

Nagy terv helyett kicsit kisebb ügy… Úgy kezdődött, hogy ha már meghívtak minket Franciaország csücskébe, gondoltam hazafelé bringázok egyet. A terv egyszerű volt: utolsó nap start hajnal négykor La Roche-ból, cél este kilencre Bern. Cirka 240km, több mint 2000m szinttel és átlag hússzal. A nemes tervet az odaút első huszonvalahány kilométerén feladtam: épeszű ember megpakolt hátizsákkal nem teker többszáz km-t. Aztán az éjszakai vonatozáskor beszívott kondícionált levegő is megtette a hatását egy brutális fokozatú nátha keretében. Ráadásul a tervezett indulás napján zuhogott az eső. Szóval Genftől Bernig majd máskor.

Bécs térképére pillantva jól kivehető a korai városmagból kiinduló sugaras utcaszerkezet. Ezek az utak a Bécsi Erdő keleti völgyeiben meghúzódó falvakhoz vezettek, melyek mára egybenőttek a várossal: az északi Grinzingtől kezdve Sievering, Neustift (Salmannsdorf), Neuwaldegg a sor egészen Hütteldorfig, ahol a Wien patak völgye zárja az Erdő felső felét. Ezeket a kis településeket pedig a Höhenstraße fűzi fel, amely Klosterneuburgtól Hütteldorfig nagyon kellemes erdei kerekezést nyújt.

Az utóbbi pár évben a hazai folyóiratok helyett inkább angol újságokat vásároltam. Ennek sok oka van, amiket most hadd ne részletezzek. A lényeg, hogy azoknál a jóembereknél visszatérő momentum hogy munkába menet-jövet némi terepet illesztenek a napi penzumba.

Szóval pár éve vettem egy Polar S725X-et. Mert azt hittem az jó nekem. Ami igaz is. Nem rossz. De a jó az nem ilyen.

Nyugdíj előt álló kollégám a szuperlatívuszoknak fenntartott hangsúllyal emlegette: Amuccenstrassze! Szuppa!   

Mint korábban már látható volt, mostanság a Bécsi Erdő északi része a csemegék forrása, s fél év alatt jó néhány aranyos helyet találtam. S a legjobb, hogy sikerült ezeket egy finom útvonalra felfűzni. Technikai okokból van némi átfedés korábbi posztokkal, de sebaj.

Kellemes edzőkör (cirka 60km), mely végig aszfalton is megoldható. Amennyiben nem zombiból vagyunk, a gyengéd autóforgalom és a látnivalók miatt akár egynapos kirándulásnak is megteszi. Igazából nem tudom az autó volt-e kevés vagy a bringás sok... úgy fest a környék kedvelt edzőterep. A start a szokásos: Grinzinger Straße, Cobenzlgasse, szerpentin, Cobenzl. Vagy ha ez már unalmas, bárhonnan fel a Höhenstraßéra, Sievring fölé a Grüß-di-a-Gott-Wirt nevű házhoz, melynek emlékeim szerint kellemes konyhája van.

Remélem folytatódik az év végi trend a heti minimum egy nap szép idővel. Mindenesetre tegnap rekkenő napsütés kerekedett, így a tervezett két órás menetet turistáskodással kötöttem össze. Amint a száraz technikai adatok bizonyították, Bécs északi határától mintegy háromnegyed óra járá... izé, kerekezésre van a célpont.

Az elmúlt években a tekerések jelentős része munka előtt vagy után történtek (most sincs másként), ráadásul nálam egy párórás tekerésre is a klasszikus "háromnapi hideg" a minimum - nomeg fotógépnek, szerszámoknak is kell valahol helyet szorítani. Mindezek tetejébe lassan két éve a kulacs is egyre ritkábban lengedezik az alsócsövön, így a hátamon hordom a három liter vizet is... Szóval a hátizsák hozzám van nőve mint csigához a háza.

Egyik nap ömlik a hó, ki gondolta volna hogy ettől még másnapra rekkenő napsütés kerekedik. Mert a menetrend az menetrend. Ezzel borítva lett a heti tervem, a hosszabb tekerés biztos ami biztos, egy nappal előrébb került. De hegy vagy sík? Végül a bikemap.net döntött: már régóta szemezek egy hidacskával Bécstől északra. Oda szűk húsz, vissza hazáig bő húsz; legyünk optimisták a huszas átlagra, két óra. Na, annyit talán kibírok négy fokban.

A Grüß-di-a-Gott-Wirt házacskáinál még volt remény hogy tartom magam az eredeti tervhez, de az aszfalt mögött oly csábítón kígyózott az ösvény a Simonberg felé, hogy nem bírtam magammal. Pláne hogy a tábla azt mondja, arra montinbájkstrekke van; nosza nézzük meg, mit neveznek errefelé annak.

S ha már van térkép , csapást mérek a lecsóra. Persze szokás szerint nem így indult. A Kahlenberg - Hermanskogel szentkettes északi felén halad egy utacska, azt céloztam be alapozó jelleggel. Mert ma van a heti egy nap szép idõ. Mi más lenne, ez itt alanyi jogon jár. Az alapozás kiválóan ment egészen Cobenzlig, ahol ismét engedtem a kísértésnek és otthagytam a makadámot a murva kedvéért.

Nos, most poszttúltengés van, mivel darabokra szedtem a tegnapi túrát. 1. Grinzing - Cobenzl (aszfalton) 2. Cobenzl - Grüß-di-a-Gott-Wirt (kék jelzés, turistaút) 3. Grüß-di-a-Gott-Wirt - Weidlingbach (jelölt montainbike út, egynyomos) 4. Weidlingbach - Rotes Kreuz (jelölt montain bike út, erdészeti út)

Weidlingbachban már nyakamra mászott a szürkület, így elkezdhettem a hazaúton törni a fejemet. Túl sok energiát nem fektettem az ügybe, mert egyszer csak egy balra tartó erdészeti úton ott díszelgett megint a montinbájkkal arra felirat (Weidlingbachba keletről érve elõször egy gyalogosoknak levõ csomópont van, ez utána lesz). Na nézzük. Végül is, ha bedurvul akkor sötétben is vissza tudok rajta jönni. És Irene Grandi visszhangzik a fejemben: perche no, vivo in vacanza da una vita...

avagy a Madárdal-hegy, a Vadász-rét, a Nullpont és a Csupasz-hegy Hiába esett hétfő este, hiába szötymörgött a köd reggel, délre ragyogó napsütés kerekedett. Mert ha kedd, akkor itt jó időnek kell lenni. Így hamar eldöntöttem: a múltkor kimaradt nagy aszfaltozás pótlása helyett inkább összekenem a biciklit a hegyen.