Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Elég volt az aszfaltbetyárkodásból, elolvadt a hó a hegyen, mehetünk gondolázni!  Persze van a dologban egy kis csavar. Pierre visszatért a szervizből és Doktorbájkék megnyugtattak: szarrá van rozsdásodva, tartós tejet ne vegyek neki.

Bontsál sört, hosszú lesz

Túléltem az X-line-t. Kibaszott kemény, ijesztő, hosszú és köves. Ez volt a legbrutálisabb lejtő életemben. [a szerző SMS-e Saalbachból] Szóval adott egy lejtőzésben nem épp kezdő, de nem is túlképzett kerékpáros, egy 120/100mm-t mozgó trail bringa integrált nyeregcsővel - ez alatt értendő hogy belerohadt a lelkem, szóval nem lehet letolni ahogy az lejtőzéshez jó lenne. Valamint normál ruci (no fullface, no páncél). A kék sarokban pedig Európa egyik leghosszabb pályája: 6,5km és 1025m zuhanás. Besorolása: nehéz.

A völgy nem csak amolyan kocalejtőzőknek ad mókát mint én. A Pro-line alapból közepes nehézségű, de ott van az Evil Eye, aminél nincs kecmec. Itt a csirkeösvény, is brutális. Szóval csak...

A Legenda. Saalbach nem lehet teljes e nélkül, és minden iromány, link, beszámoló megemlíti. Mit tudhat egy ösvény, hogy ilyen híre van?

Emeljük a tétet. A Z-line (gondolom a név a Zwölferkogelből jött) könnyű-közepes besorolást kapott. Nomeg beépített fotómasinát, amely négy menetemből egyszer el is kapott - nem hiszem hogy azért mert túl gyors lettem volna a többi esetben... A szerző szép komótosan

Az egy dolog hogy Saalbach fölött van egy kezdőknek való pálya, de Hinterglemmnek is jutott. Igaz, ez már kicsit komolyabb. A besorolása "easy", de ezt azért ne úgy értsük hogy Kishans gond nélkül lezúz rajta.

A két nevezett jószágot nem érdemes külön tárgyalni. Nekem pár napba telt míg leesett hogy a Kohlmaisbahn felső állomásáról induló pálya az nem a Milka. Milka line - start

Az év első túrája a tavaly már egyszer bepróbált Troppberg. Már csak azért is mert a) Christian talált egy kicsivel járhatóbb utat a csúcsra; b) a múlt heti hazamenős kirándulás óta kilátást kell fűzni a túrákba. S a Troppbergről van ; c) nincs messze: Schönbrunntól légvonalban 16km és mi tudunk utat az erdőn át...

Az Anninger Mödling mellett magasodik, méghozzá annyira hogy az egyik első amely a hatszáz métert meghaladja. Kedvelt kirándulóhely, s hegyibringások közt is népszerű mivel közel van s jó kis felmenetet kínál. No, de ezért Bécsből egy huszast kell tekerni. Szóval eddig úgy voltam vele, hogy van közelebb is emelkedő ha edzeni akarok.

Ma sikeresen belefutottam a nevezett útvonal... hogy is mondjam... szóval pikáns szakaszába. Az esti netbűvölés során pedig kiderült, hogy a blogban elszórva megtalálható szinte az egész. Így jöjjön a szummázás, némi csavarral:

Eddig sem volt túl egyszerű dolgom ha az Exelberg felé tévedtem, hiszen a lejutás olyan mint üvegezni a lánykollégiumban. Mindegy merre áll, jó lesz.

Hütteldorfba több dolog miatt érdemes kitekerni: a 49-es villamos végállomásától sok turistaút indul, itt ér véget a Bécsi Erdő északi részén kígyózó Höhenstrasse is, valamint látható Otto Wagner villája is. A felhasznált motívumok heves vágyat keltenek az emberben - egy pohárnyi abszint után. Mert ilyet józanul nem lehet kitalálni .

Kezdek hinni a népmeséknek. Legalábbis lehet valami abban hogy jótett helyébe, vagy pedig hogy a befektetett munka meghozza a maga gyümölcsét. Meg hogy az élet hosszú távon igazságos. S néha nem is kell oly sok idő...

Ha csak pár órád van Bécsben, akkor...  A Sophienalpe Bécsben nagyjából Törökmezőnek felel meg. Bár rendes emberek szédülnek a betonon, Neuwaldeggből a Exelbergstrasse szerpentinje talán még a megrögzött aszfalt-absztinenseknek is megfelel felmenetként.

Nyugdíj előt álló kollégám a szuperlatívuszoknak fenntartott hangsúllyal emlegette: Amuccenstrassze! Szuppa!   

A Grüß-di-a-Gott-Wirt házacskáinál még volt remény hogy tartom magam az eredeti tervhez, de az aszfalt mögött oly csábítón kígyózott az ösvény a Simonberg felé, hogy nem bírtam magammal. Pláne hogy a tábla azt mondja, arra montinbájkstrekke van; nosza nézzük meg, mit neveznek errefelé annak.

Nakéremszépen. Az ember eljut valahogy a Pap-rétre, ahonnan az aszfalton elporoszkál Szentlászló irányába (mivel sok tábla nincs, az erdészház mellett felfelé induló út).

Kellemes ebéd utáni tekerésnek indult... Ebéd után bringára pattantam. Cél a Naszály csúcsa, mivel ott még nem voltam. Nem sokat terveztem előre, csak úgy nagyjából gondoltam hogy valahogy feloldalgok. Egy biztos volt, hogy a sárga kör Agyagbánya felőli felmenetét minden irányban el fogom kerülni (gyalog is meredek).

avagy hátamon a vázam Ez is a tegnap hozadéka. A terv az volt, hogy kiváltjuk a hosszas aszfaltost, mert ahogy Zozo megjegyezte, Sorrentóban még elviselte az autókat, de itt azért mégse.