Ha az ember elindul a lejtőn, ne álljon meg. Így egy szép márciusi napon behúztam a Donauradweg középső szakaszát. Sőt, a nyár folyamán a sráccal is megtettünk egy könnyebb variánst Amstettenből indulva. Így a fotók ebből a két túrából vegyesen érkeztek.
 |
Modellvasút Grein mellett
|
A korai indulás előnye a szép fehér vonat, ami némi változatosságot hoz a megszokott Railjetekhez képest. Útközben némi kilátást kapunk az Alpokra, szóval bal oldalra érdemes ülni.
Meglehetősen "első-világ" probléma hogy milyen színű vonattal utazunk. Kerékpár esetében jobb az ICE: a biciklit nem kell függőlegesre emelni a tároláshoz. A stabilizálás szintén kampós, ami azt jelenti hogy 2,4-es gumival már necces a rögzítés - de ez országútinál egyelőre nem gond. Ilyen szempontból a Westbahn megoldása a legjobb: egy lehajtható karon levő klamni fogja a vázat.
 |
| ICE, Wien Meidling |
 |
| Ötscher Alpen |
Linzben - a kora tavasznak és a reggeli órának megfelelően - kissé hideg volt, de a Dunapartra érve jelentősen javult a helyzet.
A Duna-túrák egyik nagy problémája, hogy melyik parton haladjunk. Korán reggel egyértelmű a döntés: északi part, mert ott nagyobb esély van a napsütésre. Térkép itt nem szükséges, egyrészt a Dunapartot nehéz elvéteni, másrészt agyon van táblázva-festve.
A másik ok, hogy így nem kell Linz ipari részén átverekedni magunkat. Inkább nézzük meg a víz felől a reggeli polarizált fényben...
 |
| Chemiepark Linz - polárszűrő nélkül |
Vízkeresztezés Abwinden-Asten erőműnél, majd kis kaptató Enns városába. A főtér kellemes, kiváló hely reggelizni. Kovid-lezárás alatt pedig - vasárnap lévén - szabadtéri misén vehetnek részt az arra fogékonyak.
 |
Enns, főtér
|
A következő híd Mauthausen mellett van, az északi parton lépcsőn kell lecipelni a bringát. Ez esetemben nem okozott gondot, de ha valaki csomaggal terhelt bringával van, talán hasznosabb a folyó jobb partján haladni tovább.
Wallsee-Mitterkirchen erőműnél az északi út elkanyarodik a folyótól. Ne akarjunk okosak lenni. A Donauradweg olyan folyóparti út, amely néha nem a parton halad. A táblák jó utat mutatnak, s a rövidebb erdészeti utak elég kalandosak - már ha nincsenek lezárva.
 |
Az "okos ember dűlőutja" középen, a távvezeték alatt. A korrekt út ettől északra, az L570 íve.
|
 |
| Eizendorf |
Felmerülhet a kérdés: ez eddig 65km, hol vannak a fotók? Nos, a Linz-Grein szakasz ékes példája a vizuális ingerekkel kevésbé ellátott szakaszoknak.
S itt jön a csavar, amit a második túrán követtünk el: a vonatról hamarabb, az amstetteni állomáson szálltunk le. Innen északra haladva pont Grein mellett értük a folyópartra. Az etap tartalmaz némi mászást, de megéri: egyrészt jókat lehet gurulni a dombokról, másrészt a táj egy csöppet érdekesebb. A gurulás annyira jó, hogy simán elvágtattunk Ardagger kolostora mellett - bepótlom mert szép, s a környék (Mostviertel) is megér egy dedikált túrát.
 |
| Eisenreichdornach |
Ufer (Tiefenbach) hídjánál dilemma megint: az északi part bevisz Grein városába (táplálék!), de azután az autóúttal kell osztozkodni. A déli oldalon kisebb út vezet, ahonnan pedig a várost lehet látni. A kilátás és a kisebb forgalom reményében mindkét alkalommal a déli parton haladtam, ami látvány szempontjából kitűnő választás. A Duna itt meredek hegyek közé szorul, alig hagyva helyet a keskeny útnak s néhány parti háznak:
 |
| Grein |
 |
| Kezdődik... |
Freyenstein alatt kiszélesedik a történet, ami az útra is hatással van: betonkockás kialakítás, nagysebességű de ritkás autóforgalommal.
Ybbs határában újabb erőmű, de a város kedvéért maradtam a jobb parton. Kellemesen macskaköves. Innentől klasszikus az út kialakítása: jórészt a parton, Krummnußbaumtól pedig a gáton halad. Pöchlarn után pedig feltűnik a Melki apátság, melynek tövében vár a jól megérdemelt fagylalt.
 |
| Pöchlarn - Melk |
 |
| Melk |
 |
| Eis Madar, Melk |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése