Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Persze persze, kigugliztam ezoterikából hogy paci, de aki akadékoskodik annak fingja sincs arról hogy ki is Josh Bryceland. De jöjjön inkább a szokásos évvégi összesítés. Vigyázat, iszonyat geek lesz! :)

2013-14 fordulóján megérett a gondolat: nem tuningolom tovább Palkót - a nyár folyamán egy kedélyes túra során le is költözött húgomhoz -, hanem... Na igen. Alapvetően semmi szükség még egy bringára. Azazhogy mégis. Mondjuk télre, hogy ne a forgáspontokat nyúzzam a latyakban. Nomeg ahogy egy régvolt ismerősöm mondta: fő a változatosság.

Yeeeeaaahh. Elbúcsúztattuk az évet, de olyan prostituált jó idő van, hogy Pierre nyihogott az előszobában. Szóval quick and dirty... Wienflussradweg

A héten jó idő volt. De bringázni nem lehetett, mert a szociális tevékenységek (forraltborozás a kollégákkal) magasabb prioritást élveztek. Azonban pénteken elborult az agyam, így rövid sms ütésváltás után Christiannal annyiban maradtunk: Anninger nem fér be (basszus, idén kimaradt!), de egy rövid kétórás csapatás mehet.

avagy Szabó Lőrinc. Majd hó is lesz talán... Az történt, hogy pár napja reggel fél hat körül hirtelen felindulásból ignoráltam az időjárást, és Pierre-el nekivágtam a legközelebbi hegynek.

Kivétel jön, gyalogtúra. De szerintem vannak részek, amit érdemes bringával is bepróbálni. Úgy alakult hogy akadt egy szabad napom, mégpedig Vác közelében. Sajna a bringa nem volt nálam - ez esetben most valami Börzsönyös poszt lenne -, így gyalog vágtam neki a környéknek.

Az úgy történt, hogy már régóta tervezünk egy laza napot a semmeringi bringaparkban. A hét elején még hezitáltunk az időjárásjelentésen, de tegnap reggel eldöntöttük: egy kis reggeli eső nem árthat.

Nem nem. Nem vettem új gépet magamnak, és a csajomat se cseréltem le. Azonban...

A vicces nevű Babenbergek azok, akikkel Osztrákia történelme kezdődik. S bizony a sztori itt startolt, Bécstől kicsit északra. Persze akkor Bécs még sehol sem volt. Mivel tegnapelőtt esőben jártuk végig az etapot, így a rekkenő jó időre való tekintettel ma kénytelen kelletlen megismételtem. Sajnos lusta voltam pakolászni, így a képek telefonnal készültek. Cserébe jó sok lesz...

Ha egy ismerősömmel meg kéne etetnem a természetben való bringázást, akkor ide hoznám. Lehetőleg egy szép őszi délutánon. Mint amilyen a mai is volt...

Az idei év kissé zaklatottra sikeredett - legalábbis hogy tunképp hogyan meg mint biciklizzek. Talán túl sok szakirodalmat olvastam, és könnyen szem elől tévedt a lényeg: takarodj ki a szabadba és érezd jól magad...

Itt nincs duma, csak fotók, melyek a túra közben készültek. Ha megtalálod magad, használd egészséggel.

A haveri társulat kissé szanaszét volt a nyár folyamán, de végül a Mátra Maratonra azért összejöttünk. Sajnos - vagy nem - a szokásos szállásunk nem jött össze. Egy hónappal az esemény előtt azt a választ kaptuk, hogy egy éjszakára három főnek nem rögzítené a szobát, kérdezzünk rá egy héttel a buli előtt. Ellenben a sástói kempingben nem voltak ennyire finnyásak...

Első kerékre. És akkor az sem baj ha az ideális íven tehénszar van.

- Hé, a normál út le van zárva, gyalog is alig bírtam lejönni! - Csurom sár az út, jobb ha visszafordulsz. - Lefotózhatlak? - Nem vagy teljesen normális. - Még jó óra a tóig, van egy kis cipelős rész. Ha esetleg kicsúszol az időből, fenn tudsz aludni. Az utolsó mondat egy lefelé jövő bringás szájából hangzott el...

Ausztriában a szállásoknak két előnyük van. Az egyik, hogy adnak egy sportkártyát, ami különböző helyekre ad kedvezményt. Péel Leogangban napi egy gondolázás. Wagrainban pedig Salzburger Sportwelt kártya a divat, amivel napi egy strandbelépő (normál ár 10 juró), egyeurós buszjegy a Jägerseehez, és kedvezmény a felvonókon. Ez csak az amit mi kihasználtunk... A másik az a ház előszobájában elhelyezett ipari mennyiségű prospektus. Közte egy mágikus nevű Salzburger Sportwelt Mountainbike und Rad Tourenkarte.

Annó, jó hónapja beadtam a bringát DrBájkékhoz. Mikor elhoztam, Sala rákérdezett hogy megyek-e Dunára. Hogyarákbane mondtam, majd hirtelen felindulásból megígértem neki, hogy végigtúrázzuk a középtávot. Ennek Zozó cimborám örült kevésbé, mivel a rövidet az utóbbi években vele toltuk. Sebaj, visszakapja majd Mátrán...

Pár napja könnyed csavargást rendeztem, melynek melléktermékeként bejártam az Alpok utolsó előtti hegyét, a Leopoldsberget (az utolsó a Bisamberg, de ahhoz át kell úszni a Dunát).

Miután a tavalyi év néhány vasárnapja azzal telt hogy a közvetítéseket néztem, amikor januárban megtudtam hogy Leogangban idén is lesz déhá világkupa forduló, tuti volt hogy a helyszínen megnézem. Közben úgy alakult hogy nem egyedül (barátnőm szereti a hegyeket, így tisztáztuk a játékszabályokat: gyerekek maradnak a nagyszülőkkel, mi megyünk, de én ott fogok állni a pálya szélén órákig - na jó, kirándulni is fogunk). Jegy, szállás megvan, indulás.  Ja, megaposzt, rohadt sok fotóval. Én szóltam...

Bocsánat, mostanság technikázás van. De Hábé kartárs bekommentelte hogy érdekli a tapasztalatom a váltottfogas tányérral, így kérésének eleget téve...  Azt azért jelzem, hogy helyenként korábbi posztokban már megjelent mondatok fognak ismétlődni - ez nem a véletlen műve, ez egy ilyen összegző cucc.

Eljött ez is: utolsó Buda Maraton, legalábbis a marketingblabla szerint. A pletykák szerint azért, mert megszűnik a reptér - gondolom kell a hely a Hidegkúti Stadionnak (vagy van már olyan?), esetleg mittudomén. Lehet hogy csak a szokásos újítás, ami a Duna Maratont is elérte tavaly. Majd meglássuk, ne törjük a fejünket olyanon ami nem rajtunk múlik. Az jó volt hogy a tavalyi pályát ígérték be, mert a honlapon levő térkép alapján ki nem található hogy az első kör eleje az igazából a másodiké - de ettől függetlenül azért nagyjából köszönő viszonyban van a nyomvonallal. Azt el nem tudom képzelni, hogy a második kör sportolói hogyan abszolválták a Járóka és Aradi utcák háromszögében a kerítésmászást... S hogy tovább fokozzam, az is előnyömre vált hogy nem tudtam arról hogy a jelölőszalag az narancssárga környezetbarát krepp papír - mert bizony én csak Shimano feliratú fehér pévécét láttam - de az legalább ismerős volt -, lehet hogy tavalyról maradt? De a lényeg: nekem és P

Szóval amint azt korábban mondtam , a nagy nekibuzdulásnak az lett a vége hogy meglátogattam a szakembereket.

Pár bécsi bringabolt átnyálazása után megvan az ügymenet: amint nem komplett bringáról, ruháról vagy doppingról érdeklődsz, az eladó unott képpel utasít a műhely felé: ők tudják. Ott pedig általában lesnek az emberre, ha azt mondja hogy Kettenblatt Narrowwide von Részfész.

Miután nyár óta spd csak egyszer volt a biciklin, s a kedvenc kis bakancsom kezd az enyészet felé kacsintgatni, eljött a cipővétel ideje.

Eredetileg az lett volna, hogy "Go West" de a peccsobbojzt mindig is rühellettem. Szóval. A másik hogy úgy fest a Troppberg komoly addiktummá növi ki magát, az utóbbi idők hétvégi túrái mind érintették. Ma sem történt másként...    Figyelmeztetés:  az imperialisták megtévesztése végett Bécs környékén megszámlálhatatlan Berggasse és Buchberg van. Ezek nem azonosak egymással.

A múltkori Troppberg-túra után fejünkbe vettük, hogy kicsit jobban megismerjük a hegy környékét.

Az elmúlt két hétben max a cirkuszi pingvinek bringáztak, én a hajnali jegesedés valamint a tavalyi hónapokig tartó megfázássorozat emléke miatt - kihagytam. De mára 9°C fokot jósoltak, aminek ha a fele bejön, már elviselhető.

December első napjaiban kicsit utánanéztem Pierre alsó részének. Történt ugyanis, hogy tekerés közben a lánctányérok gyanús nyolcasokat írtak le. Azt gyorsan elhessegettem hogy erős vagyok, mert nem könnyű lánctányért hajtogatni. Kis figyeléssel kitűnt: itt bizony billeg a középcsapágy. Szóval csak kaptak a csapágyak az erőhatásból. Vagy most már tényleg fogyni kéne. Ja, a blog történetének első igazán technikabuzeráns írása következik. Én szóltam...

Az év első túrája a tavaly már egyszer bepróbált Troppberg. Már csak azért is mert a) Christian talált egy kicsivel járhatóbb utat a csúcsra; b) a múlt heti hazamenős kirándulás óta kilátást kell fűzni a túrákba. S a Troppbergről van ; c) nincs messze: Schönbrunntól légvonalban 16km és mi tudunk utat az erdőn át...

Kahlenberg a Sommerhaidenwegről Új év, s ott folytatjuk ahol abbahagytuk: jó idő van így meló után bringázás. Kisütöttünk egy laza hazamenős kört, s mivel péntek...