Parapluie-Strecke

Az idei év kissé zaklatottra sikeredett - legalábbis hogy tunképp hogyan meg mint biciklizzek. Talán túl sok szakirodalmat olvastam, és könnyen szem elől tévedt a lényeg: takarodj ki a szabadba és érezd jól magad...

Ennek jegyében a péntek és szombat délutánt az inzensdorfi autópálya-csomópont alatti bmx-pályán töltöttük, vasárnap reggel véletlenül megnéztük a Velothon városon keresztül vezető lassúrajtját,

majd délután nekivágtam az erdőnek.

Nem terveztem túl a dolgot, a Kennedy-hídnál eldöntöttem hogy dél felé megyek, s ha már a 60-as villamos kimegy a világ végére, gondoltam most nem kavarok a vadaspark mellett (Lainzer Tor - Kalksburg), a végállomástól majd könnyedén eljutok a perchtoldsdorfi Berggasséhoz.

Ahogy azt Móricka képzeli. Mert szépen elkavartam jobbra, fel a szép nevű Rudolf-Waisenhorn-Gassén a Pappelteich körzetbe. Amint a képek mutatják, a dolgot nem nagyon bántam; megérte a kis kaptatót:

Perchtoldsdorf

Anninger kilátó, Hussarentempel, Rodaun-Bergkirche

S ha már ide kavarodtam, egyenest felmentem a rétre, ahol balra tartván szépen belefutottam a Kalksburg feletti meredek hegyoldalba. Ami önmagában nem lenne gond, csak az összes ösvényféle képződmény kerítésbe futott. S bár a magánlaksértés szép sport, békésebb megoldásként visszaballagtam a tetőre, és egy rendes turistaúton legurultam Kalksburgba.

Innen a Liesing-patak folyását követve - majd elhagyva szépen becserkésztem a Berggassét. Ez a kiindulópontja a Parapluie-útvonalnak. Legalábbis az egyik irányba. A másik irányhoz a patakparti gimnáziumnál jobbra érdemes kanyarni, majd a táblát követve fel. De vissza a kellemesebbhez:
A Perchtoldsdorfer Heide már korábban megénekeltetett, így most csak néhány újabb fotó - ezúttal nem telefonnal:

Wienerberg, Liesing

Cakkumpakk Wien

Perchtoldsdorfer Heide

Az emelkedő után végleg eldöntöttem: régen voltam az Anningeren - s ma sem megyek fel. Így megmaradtam a hegygerincen vezető széles úton, egészen a Schöffel-házig. Ahol meg kell állni. Mert igaz hogy a Schneeberget Bécshez legközelebb a Sophienalpéról is lehet látni, de innen azért jobban néz ki.

A ház előtt üldögélve kiötlöttem, hogy ha lecsorgok az északra levő útra, akkor azon nyugat felé haladva bele kell ütközzek a Wienerwaldsee-be, ahonnan már csak szűk 20km hazáig. Hát, nem egy montis álomtúra, de könnyed tekerésnek megteszi.

Amit kihagytam a számításból, hogy a Wien-pataktól délre a hegyek kelet-nyugati irányban húzódnak a Bécsi Erdő észak-déli fővonulata felé. Tehát szépen legurultam Kaltenleutengeben végébe, ott balra, és visszamásztam Sulz felé az aszfalton. A hivatalos út pedig ugyanoda jutott - a hegyen.

A Parapluie-hegyek

Wöglerin

Wöglerin

Wöglerin után elegem lett az aszfaltból, és követtem a hivatalos mtb útvonalat: hosszú lejtőzés a breitenfurti völgy déli oldalán,

majd a zöld jelzést tartva a Rotes-Kreuz felé nemsokára kibukkantam a Wiener-hütténél.

Parapluieberg

Wiener Hütte

Itt elhagytam a hivatalos utat, inkább a kék jelzést követtem Rodaun irányába. A hegyről leérve kicsit kavartam, de a Rodauner Strasse emelkedője végül kiváló helyre vitt: Mauerben rátaláltam a szerénytelen nevű "das Eis" cukrászatra. Mit mondjak? Rászolgálnak a nevükre.

kék: hivatalos út; lila: a bejárt útvonal