Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Donauradweg. Ha hosszútávú bringázás, akkor egyszer előkerül. A bejárásra több módszer van, az egynapos végigjátszástól a több mint egyhetes virágszaglászásig. Nekem a kb 100-150 km-es etapokra bontás tetszik: Passau - Linz Linz - Melk Melk - Bécs Bécs - Pozsony Kicsit úgy voltam ezzel, mint a Balaton-kerüléssel: értem hogy sokan csinálják, de minek? Aztán tavaly megtört a jég, megkerültem a pocsolyát; S a vírus miatt utazni nem nagyon lehet, idén belevágtam a Duna-projektbe. Persze nem egyszerre, mert tavasszal csak vonatra lehetett ülni, szállodába még nem. Ráadásul első körben szó sem volt az egészről...  Csupán kerestem egy meglehetősen lapos, hosszú etapot, amire a Melk-Bécs a maga épp száz kilométerével jó ötletnek tűnt. S mivel az elmúlt években a Melk-Krems szakaszt már párszor bejártam, csavartam egyet a dolgon: Wachauval átellenben a Dunkelsteinerwald kisebb - és kevéssé marketingelt - hegyei húzódnak. Nosza, nézzük meg! Start Loosdorf településen, mivel az első látnivaló...

  Ősz van. Köd. Szóval bringázás. Szokásos találka Christiannal, s miközben Bécsből kifelé gurultunk, a lehetőségeket latolgattuk. Végül a Kaiserspitz Strecke mellett döntöttünk. Pár éve szépnek tűnt, és nem is nehéz. Nos, ez utóbbi kijelentést helyre kell tenni: valóban, semmi technika, de 10% alatt nincs emelkedő. Cserébe rövidek. Ez utóbbit írtam korábban. Csak nem emlékeztem rá. Végül egy laza 60-ast nyomtunk, 880m szinttel. S ha azt vesszük, ebből 15-15km az aszfaltos lazázás... Nem is olyan rossz. S most pedig képek, mert az erdő szép volt. Ja, ha be akarod járni, jobban jársz ha a Rekawinkel után a táblákra hagyatkozol. Az aszfaltra leérve a hivatalos itiner hatására visszagurulsz a főútra, majd aszfalton éred el a Wienerwaldseet. Ehelyett az aszfalton picit jobbra, majd párszáz méter után balra vissza be az erdészetin. Ez átvisz a Rappltkirchen-Pressbaum útra, amin jobbra fel az Am Stüberl házhoz. De még hamarabb, a dombtetőn lesz egy parkoló, ahol csábító sóderes húz balra...

  Idén kicsit kijjebb másztam a munkából (csak hogy némi pozitívumot találjunk a járványban - de amúgy is: nem kell megszakadni ha nem muszáj) és sor került pár nagyobb országúti túrára. Sajnos a most bemutatásra kerülő út technikai okok miatt egy darabig az utolsó is, mivel szerencsésen meghajtottam a Trek Domane felsőcsövét - így szegénykét nyugdíjazni kell: ellesz a garázsban a görgőre szerelve, téli edzésekre. Mivel az idén semmilyen versenyre nem készültem, újra a világlátás került előtérbe a túrák tervezésekor. Tehát legyen 120km felett (a nyári kétszázas menetek eltolták az ingerküszöböt), és legyen látnivaló. A második kitételnek Wachau tökéletesen megfelel, de az első kitételt nehéz megoldani ott anélkül, hogy az ember ne gólyafosnak érezze magát a levegőben. Megvallom, a körtúrák helyett jobban szeretem ha valahonnan valahova megyek. Ja... és az se baj, ha a kezdő- és végpont Bécsből vonattal pikpakk elérhető. Bécs és Retz között óránként van járat, s a távot könnyed másf...

Az idei nyaralás tervezése egyrészt naygon részletes volt - ezt úgy ahogy van kidobtuk, pontosabban elhalasztottuk pár évvel. Végül egy hirtelen ötlet: Garda tó? Hmm, nem rossz... de a vigyorom hamar lelohadt: "de idén nem hozol bringát!" Végül is elfogadtam. Majd túrázunk és fotózok. De ahogy gugliztam az útvonalat, az utcaképen megakadt a szemem egy épületen: Igen, Liteville tesztközpont. Szóval minek vigyek homokot a tengerpartra? 

Van amikor nem az lesz amit az ember eltervez. Az hogy ez jó vagy rossz, talán csak felfogás kérdése...

2018-ra még dédelgettem egy tervet, amire komolyan kellett készülnöm. Ehhez pedig kell egy hegy, amely meglehetősen magas. Titán Pisti adta meg a legjobb edzéstervet mikor Zozó cimborán boldogan írt sms-t pár éve: "Vazeg! Feltekertem az Istenhegyin a Normafáig!". Válasz: "Az jó, de hányszor?" Szóval ezt sokszor kell. De megmondom az őszintét, én szeretem a változatosságot, s csak azért hogy edzésértéke legyen, nem fogok egy hegyen le-fel ingázni mint a páternoszter. Szóval a hegyre több út vezessen. Térkép, keresgélés majd: Wachau, Jauerling: ott van a Duna partján a maga 960 méterével. Ez a folyótól mérve 750m szintkülönbség. Utak? Na mondom, mert a nyár folyamán felpróbáltam pár variációt... 

Kedves Naplóm. Kurv... izé, bocsáss meg hogy elhanyagoltalak, s nem róttam beléd sorokat. Na most bepótolom. A korábban belengetett Nagy Túrák egyike egy bonsai-Alpencross: Kapfenberg - Mariazell - Sankt Pölten. A tervezőszoftver szerint 140km és több mint 3000m szint.

Rágvolt osztálytársam az érettségi találkozón ültette el a bogarat a fülemben: menjünk Gázlóra.  Húténylegbasszameg, de rég jártam arra! Kis utánaszámolással pedig kijött hogy pont tíz éve voltam először. Ezt meg kell ünnepelni... Az egyetlen kérdés, hogy mennyire nyuvadok ki a végére?  

Már régóta tervben volt, így a szokásos "nagy túra a nyaralás utolsó napján" program keretében megpakoltam a zsákom áfonyás Cliff barral és nekivágtam a Großglockner hágójának. Ja, össztelós trail bringával - mivel férfiember nem használ országútit.

A túra előtti napon egy fotósboltban elgyengültem és megajándékoztam magam egy új objektívvel. Így a bringa megint otthon maradt - cserébe nagy tervet dédelgettem: a Welterbesteig hármas etapja elég rövid, így azt lenyomva visszabuszozok Dürnsteinbe ahonnan még felérek a Vogelbergsteig szikláihoz naplementét fotózni. Bocsi, a képek görbülnek. 10mm az digitálisban is max 15mm... Ráadásul nekem tetszik a halszemoptika. 

der Steig {Pl. Steige}     keskeny meredek út Wachau szép hely, így egy szabad őszi hétvégén felkerekedtem. A dolog kulcsa egy bő 180km hosszú túraútvonal 14 etapra osztva. Na, de nem vagyok teljesen hülye (bár ha olvasod a blogot erről nem így vélekedsz), egyrészt nem egyszerre kell ezt megoldani, másrészt - tanulván a tavalyi nehézségekből - előbb gyalogosan szándékoztam felderíteni a terepet. Szóval bepakoltam a zsákba a fotógépet az összes objektívvel, rákötöztem az állványt és hajrá.

...avagy hány tó fér bele egy napba? Mivel senki nem ért rá hogy Semmeringre menjünk gorombulni, kitaláltam hogy akkor inkább elmegyek megnézem a tóvidéket, úgyse voltam még ott. Legalább kiderül hogy tényleg szép, vagy csak a híre nagy. Oberburgau, Drachenwand  1060m (Mondsee)

Marillenland Monotónia után következik, legalábbis ha Bécstől folyásiránnyal szemben indulunk el a Duna mentén.