Welterbesteig 3
A túra előtti napon egy fotósboltban elgyengültem és megajándékoztam magam egy új objektívvel. Így a bringa megint otthon maradt - cserébe nagy tervet dédelgettem: a Welterbesteig hármas etapja elég rövid, így azt lenyomva visszabuszozok Dürnsteinbe ahonnan még felérek a Vogelbergsteig szikláihoz naplementét fotózni.
A Welterbesteig harmadik szakasza Weißenkirchen és Spitz között halad. Az előzetes tanulmányok szerint semmi extra - de ez ezen a környéken azt jelenti, hogy akár csodaszép is lehet.
Kezdésként kicsit körbenéztem Weißenkirchenben. A templomtérről az errefelé szokásos fedett lépcsősor vezet a templomhoz:
Innen indul (vagy hivatalosan ide érkezik) a legutóbb bemutatott kettes etap. De nekem az ellenkező irány kellett, így szépen kiballagtam a faluból észak felé.
Amint a fenti képen is látszik, az út nem klasszikus turista-útburkolat. S ha már szőlők közt halad - akkor el is indul felfelé. Egy kis pihenőnél visszatekintve pedig elégedetten vehettem tudomásul hogy szép idő van, és a kilátás sem utolsó:
Az erdőbe érve az aszfalt szokás szerint eltűnt, helyet adva a szekérútnak. Ezúttal azonban semmi unalom, séta közben igencsak rágtam magam hogy bazeg, itt bringázni kéne inkább...
Egy kis emelkedő majd mélyutas lejtő után újabb rövid aszfaltcsík, majd nyitott szintút. Nem hiszem hogy túl sok komment kellene a képekhez...
Végül megembereli magát az út, és egynyomossá válik hogy még egy lapáttal rátegyen az eddigiekre. A meredek hegyoldalban lépten-nyomon kilátópontokba futottam bele - hol egy rét, hol néhány szikla.
A Michaelerberg kilátópontjai után pedig hopp, ismerős terepre értem. Bizony, itt van az a jó kis emelkedő ami a Gruberwartéhoz (Buschandlwand) vezet:
Most azonban hajtottam az eredeti tervemet, s hogy elérjem a buszt kihagytam a Rotes Tor-t, pedig ilyen időben tuti álomszép a kilátás onnan.
A buszhoz érve rájöttem, hogy a többévnyi nem túrázásért meg kell fizetni: éreztem a fáradtságot az erőltetett menet után (nomeg a pár nappal korábbi sétáltam le a kettes etapot), így kihagytam a Vogelsangsteig megmászását.
Inkább kicsit körbesétáltam Kremsben, amit bringával, bringa nélkül melegen ajánlok mindenkinek:
Összefoglalva, ez az etap megmutatta, hogy a tavaly rosszul vélekedtem a Wachau montis lehetőségeit illetően. Most felkerült a listára: muszáj végigtekerni...
Bocsi, a képek görbülnek. 10mm az digitálisban is max 15mm... Ráadásul nekem tetszik a halszemoptika.
A Welterbesteig harmadik szakasza Weißenkirchen és Spitz között halad. Az előzetes tanulmányok szerint semmi extra - de ez ezen a környéken azt jelenti, hogy akár csodaszép is lehet.
Kezdésként kicsit körbenéztem Weißenkirchenben. A templomtérről az errefelé szokásos fedett lépcsősor vezet a templomhoz:
Innen indul (vagy hivatalosan ide érkezik) a legutóbb bemutatott kettes etap. De nekem az ellenkező irány kellett, így szépen kiballagtam a faluból észak felé.
Amint a fenti képen is látszik, az út nem klasszikus turista-útburkolat. S ha már szőlők közt halad - akkor el is indul felfelé. Egy kis pihenőnél visszatekintve pedig elégedetten vehettem tudomásul hogy szép idő van, és a kilátás sem utolsó:
Az erdőbe érve az aszfalt szokás szerint eltűnt, helyet adva a szekérútnak. Ezúttal azonban semmi unalom, séta közben igencsak rágtam magam hogy bazeg, itt bringázni kéne inkább...
Egy kis emelkedő majd mélyutas lejtő után újabb rövid aszfaltcsík, majd nyitott szintút. Nem hiszem hogy túl sok komment kellene a képekhez...
Végül megembereli magát az út, és egynyomossá válik hogy még egy lapáttal rátegyen az eddigiekre. A meredek hegyoldalban lépten-nyomon kilátópontokba futottam bele - hol egy rét, hol néhány szikla.
A Michaelerberg kilátópontjai után pedig hopp, ismerős terepre értem. Bizony, itt van az a jó kis emelkedő ami a Gruberwartéhoz (Buschandlwand) vezet:
Most azonban hajtottam az eredeti tervemet, s hogy elérjem a buszt kihagytam a Rotes Tor-t, pedig ilyen időben tuti álomszép a kilátás onnan.
A buszhoz érve rájöttem, hogy a többévnyi nem túrázásért meg kell fizetni: éreztem a fáradtságot az erőltetett menet után (nomeg a pár nappal korábbi sétáltam le a kettes etapot), így kihagytam a Vogelsangsteig megmászását.
Inkább kicsit körbesétáltam Kremsben, amit bringával, bringa nélkül melegen ajánlok mindenkinek:
Összefoglalva, ez az etap megmutatta, hogy a tavaly rosszul vélekedtem a Wachau montis lehetőségeit illetően. Most felkerült a listára: muszáj végigtekerni...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése