Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Churchill szavai visszhangzottak az agyamban az Iron Maiden koncert elejéről: blood, sweat and tears.

Ismét Balaton, mert van ott munka bőven... Mivel a hét elején egy nap két edzést is csináltam (közben felrémlettem magam előtt húsz évvel ezelőtti kissrácként, amint a BEAC egyik edzőjével vitatkozok, hogy én bazeg nem fogok neki naponta edzésre járni); aztán meglátogattam a laktátküszöbön túli világot is némi intervallok erejéig - így csütörtökre könnyed tereptechnikázást írtam be magamnak (feltolom a hegyre és legurulok).

A múltkor részletezett okokból ismét Plattenzé. De, hogy ne legyen unalmas, Fonyódról a másik irányba indultam a meló utáni esti bohóckodásra. Az egész napos esik-nem esik kérdés indulás után pár perccel dőlt el: a vízből kisebb forgószél bújt ki, majd a partra érve arrább rakott bringástul. Kisvártatva nyakamba zúdúlt a lé is a felhőkből. Sebaj, vizesebb már nem leszek, tekertem tovább... Szóval Fonyódtól "lefelé" már jópofa a dolog, a bringaút széles és szép kilátás van róla a túloldali hegyekre. De elfértem a főúton is - muszáj volt, mert Alsóbélatelep előtt az a vasúti ketrecben keringés az átjáróban nem volt felelős döntés az útvonal kijelölője részéről. Inkább a párszáz méterre levő sorompónál mentem át. A vasúton átbucskázás után az errefelé szokásos vasút menti aszfalt kényelmes, de az eső miatt valahol Balatonfenyvesen túl visszafordultam. El is állt az eső, így még felkapaszkodtam a Sipos-hegyre megcsodálni a kilátást (mivel nem akartam terepezni, a kilátóig ne...

Kis hazánkban divat a Nagy-Tó megkerülése, amitől mereven elzárkózom. Az ok jórészt a csakfaktorban keresendő - ezért nem használok fütyikönyvet sem -, meg különben is nekem egy napra sok, kettőre meg ezernyi más helyre is elmehetek.  Tudom, ezek mind teljesen értelmetlen dolgok, de ez van.