Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Fordult megint az év. 2020-ban jelentős javulás történt: a vírus miatti lezárások miatt kaptam némi szabadidőd, amit a kölykök erdei pallérozására használtam - több kevesebb sikerrel. Valamint elkezdtem a bringán is letolni a pulzust, mert az azért nem járja hogy gyökkettővel megyek és magasabb a pulzusom mint egy tizenévesnek... és felfelé lassabb is vagyok nála... Ha valaki szereti az adatokat, a TrainingPeaks ragyogó társ. Márciustól elkeztem némi rendszert vinni a bringázásba, aminek eredménye a júliusi forma, ami egy korrekt Bükk-Maraton teljesítésre, és egy héten belül két darab kétszázas túrára futotta. Ráadásként a Retz-Melk 135-ös távja kifejezetten kellemesre sikeredett. S arra sem gondoltam korábban, hogy a Bécs körüli 100km-es köröket edzésnek fogom fel. Az újévi fogadalmaknak nem vagyok híve, de a karácsonyi pihenés az az idő, amikor az ember olyan marhaságokat vesz a fejébe mint pár éve az olasz maraton. Nos, 2021-re is van ötlet, amire - tanulván a két évvel ezelőtti dol...

A vicces nevű Babenbergek azok, akikkel Osztrákia történelme kezdődik. S bizony a sztori itt startolt, Bécstől kicsit északra. Persze akkor Bécs még sehol sem volt. Mivel tegnapelőtt esőben jártuk végig az etapot, így a rekkenő jó időre való tekintettel ma kénytelen kelletlen megismételtem. Sajnos lusta voltam pakolászni, így a képek telefonnal készültek. Cserébe jó sok lesz...

Az elmúlt két hétben max a cirkuszi pingvinek bringáztak, én a hajnali jegesedés valamint a tavalyi hónapokig tartó megfázássorozat emléke miatt - kihagytam. De mára 9°C fokot jósoltak, aminek ha a fele bejön, már elviselhető.

Ma sikeresen belefutottam a nevezett útvonal... hogy is mondjam... szóval pikáns szakaszába. Az esti netbűvölés során pedig kiderült, hogy a blogban elszórva megtalálható szinte az egész. Így jöjjön a szummázás, némi csavarral:

Igazi téli bringázást 2009-ben csaptam, amikor Pistivel feltekertünk a Nagy-Hideg-Hegyre. Az még hagyján, de le is jöttünk. A Kismaros-Vác dunaparti etap jó időre elvette a kedvem mindentől ami a téli tekeréssel összefügg.  S most december van, hó, jég, hideg, Léna meg hasonlók. S már három napja hiteget az időjárásjelentés az erőteljes melegedéssel. S közben a bringa szaglik a friss gumiktól. Egy Mountain King elöl és egy Rubber Queen hátul. Mindezek tetejébe olvasgatom a friss MBUK-t, ami másról sem szól mint hogy le kell szarni a sarat, tanuljuk meg kezelni. Az ötlet nem is rossz, szóval ebéd után beöltöztem, és eltoltam a biciklit.

Kollégám kedvenc útvonala, így gondoltuk bringaavatónak megteszi. Valóban jó ötlet volt "ask a local" üzemmódban megoldani, mert bár a táblázás korrekt, a térkép messze nem az. A Kompassnál nem fordítanak túl nagy figyelmet az egyes útvonalak átfedéseinek jelzésére. De sebaj, most én elmondom...

Ha csak pár órád van Bécsben, akkor...  A Sophienalpe Bécsben nagyjából Törökmezőnek felel meg. Bár rendes emberek szédülnek a betonon, Neuwaldeggből a Exelbergstrasse szerpentinje talán még a megrögzött aszfalt-absztinenseknek is megfelel felmenetként.

Az jó dolog, hogy a munkahelyig 15 km-t kell bringázni. Reggel villámgyorsan leérek a parti útra, ahol a tízesnyi (kibővítve 14) szakaszon lehet tempózni, meg bambulni az egyenletes pulzust. Mást abban a vaksötét öt óra húszban úgyse lehet művelni. Hazafelé meg a vége mókás, mert ha az enyhe emelkedőn el akarom kapni a zöldhullámot... na, ahhoz tekerni kell. De megvallom, azért baromi egyhangú nap mint nap ugyanúgy; nem vagyok én Bill Murray.