Halászjutkázás a hegyen
avagy Szabó Lőrinc. Majd hó is lesz talán... Az történt, hogy pár napja reggel fél hat körül hirtelen felindulásból ignoráltam az időjárást, és Pierre-el nekivágtam a legközelebbi hegynek.
Bejegyzések
Tél
Az elmúlt két hétben max a cirkuszi pingvinek bringáztak, én a hajnali jegesedés valamint a tavalyi hónapokig tartó megfázássorozat emléke miatt - kihagytam. De mára 9°C fokot jósoltak, aminek ha a fele bejön, már elviselhető.
Egy jó nap
Az jó dolog, hogy a munkahelyig 15 km-t kell bringázni. Reggel villámgyorsan leérek a parti útra, ahol a tízesnyi (kibővítve 14) szakaszon lehet tempózni, meg bambulni az egyenletes pulzust. Mást abban a vaksötét öt óra húszban úgyse lehet művelni. Hazafelé meg a vége mókás, mert ha az enyhe emelkedőn el akarom kapni a zöldhullámot... na, ahhoz tekerni kell. De megvallom, azért baromi egyhangú nap mint nap ugyanúgy; nem vagyok én Bill Murray.
Hogyan menjünk munkába?
Az utóbbi pár évben a hazai folyóiratok helyett inkább angol újságokat vásároltam. Ennek sok oka van, amiket most hadd ne részletezzek. A lényeg, hogy azoknál a jóembereknél visszatérő momentum hogy munkába menet-jövet némi terepet illesztenek a napi penzumba.
Cobenzl - Grüß-di-a-Gott-Wirt
S ha már van térkép , csapást mérek a lecsóra. Persze szokás szerint nem így indult. A Kahlenberg - Hermanskogel szentkettes északi felén halad egy utacska, azt céloztam be alapozó jelleggel. Mert ma van a heti egy nap szép idõ. Mi más lenne, ez itt alanyi jogon jár. Az alapozás kiválóan ment egészen Cobenzlig, ahol ismét engedtem a kísértésnek és otthagytam a makadámot a murva kedvéért.