Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Lassan utolérem magam. Már az eredmény, hogy van energiám a memoárokra...  Szóval sok év kihagyás után, újra Leogang, s rendes fotócuccal (300mm, 50-135 zoom, halszem). A hegyen hó, versenynapon pedig rekkenő nap - legközelebb viszek napkrémet és sapkát. Egy hétig hullott rólam az elhalt hámréteg... A helyezkedés nem könnyű, mivel a pálya hosszú, s kevés helyről van jó rálátás. Alapvetően a legjobb stratégia, ha a legrészegebb alakok közelében vagy. Garantált a móka.

A Velencei tó északi lankáin tartott versenyről szép emlékeket őriztem, így rábeszéltük egymást Zozóval: ha már a Mátra Maratont kihagytam, találkozzunk a Velencei tó partján. ("utánnaplózás", az esemény szeptemberben volt, de ez mindegy) Szombat reggel összepakoltam a kempingcuccot, a bringát a Railjetre fellógattam, majd egy átszállással késő délután begurultam a velencei Drótszamár kempingbe. Szűk egy óra alatt kitaláltam hogyan rakjam össze a sátrat, behajigáltam a cuccokat, majd eltekertem a spar-ba vacsoráért és reggeliért. Természetesen egy adag fagyit muszáj volt enni közben, csak hogy meglegyen a korrekt szénhidrát bevitel a versenyre.

A 2018-as évet egy meglehetősen ambíciózus ügylettel kívántam megkoronázni, amelyre valamikor februárban leltem: maraton a Dolomitokban, ráadásul egy régi-régi célpontom a híres Tre Cime közelében. Mindez megfejelve az mtb maraton világbajnoksággal... Ez a 3epic, 2018. Figyelem! Sok fotó!

Nap utánhúzás, 2018.v.20. Titán Pisti izzított be a dologra: a csömöriek szervezik, fasza, menjünk. Nos én utánanéztem a neten, de az égvilágon semmi infót nem találtam. Szóval jelezném a szervezőknek hogy imádom a családias hangulatot, de egy picit több téjákoztatást ejtsenek el a jövőben.

Ez fix. Augusztus utolsó hétvégéjét a Mátrában töltöm. Ha esik, ha fúj. Fotó: Hostyazé

A verseny Mühldorfban egy "szívem csücske" darab, aminek az oka nem teljesen világos. Nem vagyok egy versenyorientált fickó, és a látszat ellenére talán mazochista sem vagyok. Akkor miért tetszik egy etap ahol 10% alatt alig van emelkedő, és 37km-en 1700m mászás van?

Ráncfelvarrás Gondolom ez járhatott Harang fejében, amikor szakítván a sokéves hagyománnyal, a versenyt a volt világi központból a religionálisba helyezte. Vagy valami egészen más. Igazából az ok nekünk, mezei felhasználónak teljesen mindegy. Arról sem kérdez meg senki, hogy tényleg nem tetszik-e nekem a 26-os kerékméret vagy kell-e az android oprendszer. Ez van, csókolom.  Tehát marad a kész tény - minden negatív felhang nélkül:  a sokéves felesleges etetéssel talán már leszámolva (márminthogy "jövőre megint klasszikus vártól-várig túra lesz") a rendezvény egyszerűen pár kilométerrel arrább költözött. Nekünk, résztvevőknek egy kérdés maradt: érdemes volt?

A haveri társulat kissé szanaszét volt a nyár folyamán, de végül a Mátra Maratonra azért összejöttünk. Sajnos - vagy nem - a szokásos szállásunk nem jött össze. Egy hónappal az esemény előtt azt a választ kaptuk, hogy egy éjszakára három főnek nem rögzítené a szobát, kérdezzünk rá egy héttel a buli előtt. Ellenben a sástói kempingben nem voltak ennyire finnyásak...

Annó, jó hónapja beadtam a bringát DrBájkékhoz. Mikor elhoztam, Sala rákérdezett hogy megyek-e Dunára. Hogyarákbane mondtam, majd hirtelen felindulásból megígértem neki, hogy végigtúrázzuk a középtávot. Ennek Zozó cimborám örült kevésbé, mivel a rövidet az utóbbi években vele toltuk. Sebaj, visszakapja majd Mátrán...

Miután a tavalyi év néhány vasárnapja azzal telt hogy a közvetítéseket néztem, amikor januárban megtudtam hogy Leogangban idén is lesz déhá világkupa forduló, tuti volt hogy a helyszínen megnézem. Közben úgy alakult hogy nem egyedül (barátnőm szereti a hegyeket, így tisztáztuk a játékszabályokat: gyerekek maradnak a nagyszülőkkel, mi megyünk, de én ott fogok állni a pálya szélén órákig - na jó, kirándulni is fogunk). Jegy, szállás megvan, indulás.  Ja, megaposzt, rohadt sok fotóval. Én szóltam...

Eljött ez is: utolsó Buda Maraton, legalábbis a marketingblabla szerint. A pletykák szerint azért, mert megszűnik a reptér - gondolom kell a hely a Hidegkúti Stadionnak (vagy van már olyan?), esetleg mittudomén. Lehet hogy csak a szokásos újítás, ami a Duna Maratont is elérte tavaly. Majd meglássuk, ne törjük a fejünket olyanon ami nem rajtunk múlik. Az jó volt hogy a tavalyi pályát ígérték be, mert a honlapon levő térkép alapján ki nem található hogy az első kör eleje az igazából a másodiké - de ettől függetlenül azért nagyjából köszönő viszonyban van a nyomvonallal. Azt el nem tudom képzelni, hogy a második kör sportolói hogyan abszolválták a Járóka és Aradi utcák háromszögében a kerítésmászást... S hogy tovább fokozzam, az is előnyömre vált hogy nem tudtam arról hogy a jelölőszalag az narancssárga környezetbarát krepp papír - mert bizony én csak Shimano feliratú fehér pévécét láttam - de az legalább ismerős volt -, lehet hogy tavalyról maradt? De a lényeg: nekem és P...

Mátra megint. Mert kell, mert még mindig a legjobb hangulatú verseny - legalábbis abból a kevésből amire járok...

Új pálya, régi arcok, nézzük mi sül ki ebből. Nem mondanám hogy nagyon izgattam volna magam a dolgon: Salamon-torony felé indulunk, tehát az lesz mint pár éve. Hát, nem egészen... A pénteki túra után kihagytam a kerekezést, szombat délután inkább elvonatoztam-kompoztam Visegrádra hogy benevezzek. A franc tudja hogy én most külföldinek számítok-e vagy sem - nem adtam esélyt a nemnek és a felesleges magyarázkodásoknak. Fizet, csomagot kap, benyal négy gombóc fagyit és hazaballag. Még beszélgettem egy picit a DrBike ban a régi ismerőssel - aminek még nagy haszna lesz, de ezt majd később. Most csak csigázom az érdeklődést. Lapozz.

A pályabejárás után jöjjön az éles üzem. Christian egész héten az időjárásjelentésen csüngött. Én leszartam a meteót, a négy évvel ezelőtti Szívásváradnál úgyse lehet rosszabb. 2009, Szilvásvárad (39km, 750m, 3 óra)

Nos, eljöve a szent május elseje, mikor rendes embernek a Hármashatárhegyen a helye.

Vannak dolgok amit megtart az ember. Péel Duna, Mátra és Gázló. Ez utóbbi idén önhibámon kívül elmaradt, de Mátra középtáv az kell. Mert hol máshol dobolnak az embernek?

Állítólag utoljára. Legalábbis a szokásos pályán. De egyelőre ne foglalkozzunk a jövővel, nyomjuk rutinból a jól ismertet:

  (a bejegyzést Zozó írta, majd kap hozzáférést a bloghoz, de most én teszem fel mert közben kigyomlálom a helyesírási hibákat - [szerkesztő, azaz én]) Bele a közepébe... mondhatnám stílusosan, ha már nem rángattak volna bele Tamásék két db Gázlóba és két db UnderWorld kupába. De ez egy kicsit más medence volt :-) Kezdjük, hogy az UW után Pisti úgy fűzött, ahogy Gaben nyomta a ködöt Lalinak: - Jó lesz neked Zozzzó... középtáv... hidd el jó lesz neked! Én meg elhittem, hiszen ha a Gázló 110-et végig toltam akkor ez mitől lenne nehezebb. Azt azért - becsületére legyen mondva - hozzátette: - A Kékes sípályán meg fogunk dögleni! De hát ezért is megyünk, nemdebár. Ezért most nyomatékosítom a kedves szakértő olvasóval, egy teljesen kezdő irományát fogja olvasni. Olyannyira, hogy az új Mountain King gumit még Tamás tette fel az első kerékre egy benzinkútnál.

Titánpálcás Pisti megint bevitt az erdőbe. Mert az alap hogy megyünk Mátra Maratonra, de hogy középtáv? Jó jó, két éve húztam a számat hogy a rövid táv nagyon rövid volt, és terep is alig volt benne. Szóval elcsábított, hogy tekerünk egy jót és nézzük a tájat. Ugyanezzel az olcsó dumával Zozót is beugrattuk, ne szarozzon a röviddel.