Dunyha Maraton, mittudoménhányadszor
Állítólag utoljára. Legalábbis a szokásos pályán. De egyelőre ne foglalkozzunk a jövővel, nyomjuk rutinból a jól ismertet:
Bemelegítésképp elkarikáztam Sződligetről a helyszínre. Semmi rohanás mint pár éve - a váci révnél azóta leszigszalagozták a felesleges időpontokat. A helyszínen a változatosság kedvéért megint új helyen volt a nevezés. Mondjuk kicsit furcsa, hogy bemondásra odaadják mások csomagját is, de lehet hogy már hozzászoktam hogy a WC-re is mágneskártya plusz nyolc jelszó után engednek be.
Nemsokára befutott Zozó és Pisti; utóbbi borzalmas állapotban. Persze aki verseny előtti nap széthajtja magát egy másikon, az elég ramatyul néz ki. De találtunk kávét. Ettől felébredt. Nem kicsit. Mire a rajtoltunk, annyira magához tért, hogy még a hátát se láttuk. Ráadásul vadiúj karbon merev villával, kulacs, pótbelső és szerszámok nélkül vágott neki a 28km sprintnek.
Részemről szép komótosan araszoltam felfelé az Apátkúti-völgyben, a tetőn újratöltöttem a literes kulacsomat. Ez utóbbit csupán azért, hogy az eső lejtőn elhagyjam. Hiába, a literes kulacs túl nagy a tartóba. Ennek ellenére egész jól éreztem magam, bár a Mester réti emelkedő megint nem ment olyan mókásan mint két éve. Ráadásul Zozó az emelkedőkön rámúszott - igaz, lefelé nem mert jönni (jót tettek a kora tavaszi zúzdák a bécsi erdőben).
Amit nem értek, hogy ha valaki megáll, akkor ezt miért az úton totálisan keresztbe fordulva kell elvégezni, ráadásul amikor elhaladok mellette, miért kell a bringát rámereszteni. Reccsent, nyekkent, aztán a 32-es tányérra váltva szépen becsattog a váltó a küllőkbe. Örömésbódottá'.
Sebaj, az utolsó kis huplikon feltornásztam magam a Nagy-Villámra - az uccsó métereken nem bírtam ki, megmosakodtam a kútnál. Fenn Zozó épp nyújtógyakorlatot végzett - mint kiderült átugrott a kormányon.
A záró lefelé nagy kedvencem, s idén teljes nyugalomban, vidáman oldottam meg az összes trükkös részt.
Mindent összevéve megvolt. Hála az elmúlt hónap kihagyásainak, a felfelék nagyon nem mentek, ellenben a lefelék biztosan, bátran mentek. Kíváncsian várom mi lesz jövőre.
Bemelegítésképp elkarikáztam Sződligetről a helyszínre. Semmi rohanás mint pár éve - a váci révnél azóta leszigszalagozták a felesleges időpontokat. A helyszínen a változatosság kedvéért megint új helyen volt a nevezés. Mondjuk kicsit furcsa, hogy bemondásra odaadják mások csomagját is, de lehet hogy már hozzászoktam hogy a WC-re is mágneskártya plusz nyolc jelszó után engednek be.
Nemsokára befutott Zozó és Pisti; utóbbi borzalmas állapotban. Persze aki verseny előtti nap széthajtja magát egy másikon, az elég ramatyul néz ki. De találtunk kávét. Ettől felébredt. Nem kicsit. Mire a rajtoltunk, annyira magához tért, hogy még a hátát se láttuk. Ráadásul vadiúj karbon merev villával, kulacs, pótbelső és szerszámok nélkül vágott neki a 28km sprintnek.
Részemről szép komótosan araszoltam felfelé az Apátkúti-völgyben, a tetőn újratöltöttem a literes kulacsomat. Ez utóbbit csupán azért, hogy az eső lejtőn elhagyjam. Hiába, a literes kulacs túl nagy a tartóba. Ennek ellenére egész jól éreztem magam, bár a Mester réti emelkedő megint nem ment olyan mókásan mint két éve. Ráadásul Zozó az emelkedőkön rámúszott - igaz, lefelé nem mert jönni (jót tettek a kora tavaszi zúzdák a bécsi erdőben).
Amit nem értek, hogy ha valaki megáll, akkor ezt miért az úton totálisan keresztbe fordulva kell elvégezni, ráadásul amikor elhaladok mellette, miért kell a bringát rámereszteni. Reccsent, nyekkent, aztán a 32-es tányérra váltva szépen becsattog a váltó a küllőkbe. Örömésbódottá'.
 |
| Fotó: Zudor Imre (https://plus.google.com/112205445267259674239/posts?banner=pwa) |
Sebaj, az utolsó kis huplikon feltornásztam magam a Nagy-Villámra - az uccsó métereken nem bírtam ki, megmosakodtam a kútnál. Fenn Zozó épp nyújtógyakorlatot végzett - mint kiderült átugrott a kormányon.
A záró lefelé nagy kedvencem, s idén teljes nyugalomban, vidáman oldottam meg az összes trükkös részt.
Mindent összevéve megvolt. Hála az elmúlt hónap kihagyásainak, a felfelék nagyon nem mentek, ellenben a lefelék biztosan, bátran mentek. Kíváncsian várom mi lesz jövőre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése