Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Bár a délelőtti hógolyógyúrás után, átfagyott ujjakkal nem gondoltam volna, de néhány juhtyúk-videó után az ember kedvet kap a bringázáshoz. A Hofjagdgasse bringaútja

Állítólag utoljára. Legalábbis a szokásos pályán. De egyelőre ne foglalkozzunk a jövővel, nyomjuk rutinból a jól ismertet:

Az utóbbi pár évben a hazai folyóiratok helyett inkább angol újságokat vásároltam. Ennek sok oka van, amiket most hadd ne részletezzek. A lényeg, hogy azoknál a jóembereknél visszatérő momentum hogy munkába menet-jövet némi terepet illesztenek a napi penzumba.

Kellemes ebéd utáni tekerésnek indult... Ebéd után bringára pattantam. Cél a Naszály csúcsa, mivel ott még nem voltam. Nem sokat terveztem előre, csak úgy nagyjából gondoltam hogy valahogy feloldalgok. Egy biztos volt, hogy a sárga kör Agyagbánya felőli felmenetét minden irányban el fogom kerülni (gyalog is meredek).

A Tekergőt már említettem: ez a 12-es útról elérhető műutak bejárása, általában ahogy esik úgy puffan jelleggel. A Váci Csata Emléktúra szép példája a felfűzésnek (ezt mi pár éve tereppel bolondítottuk, de ez most nem érdekes, így hagyjuk is). A legszebb az a Szob - Márianosztra - Bőszobi út - Zebegény - Nagymaros - Kóspallag - Szokolya - Kismaros - Verőce - Magyarkút - Katalinpuszta - Sejce - Vác útvonal lenne, de azt majd akkor ha kicsit jobban ráérek.

A vasárnapi ebéd ( minestrone ) levezetéseként egy laza Naszályos mászás t gondoltam. Ennek teljesítése után átgurultam a kettes túloldalára, ahol a Fenyves-hegy piros jelzéséről mintegy húsz méter múlva visszariadtam. Nem, én ezen a félig fagyott terepjárók és lovak által széttúrt úton nem szenvedek, elég volt a múlt héten 40km aszfalt során húsz méternyi szmötyitől olyan sárosnak lennem mintha disznókkal hemperegtem volna. Inkább a hegy oldalában elkódorgok Verőcéig. Na, ahogy én azt gondolom. Két percen belül csurom sár lettem. Némi pikantéria a dologban, hogy miközben fél köbméter szmötyit próbálok átpasszírozni a kerék és a villa között tekerés címén az emelkedőn, azon kell agyalnom hogy mögöttem a kutyaugatás erősödik-e, vagy az ebeket megfogja a kerítés? Benn maradtak... Majd a murvás részen felgyorsulva az apró kavicsok kopogtak a sisakon. Végül néhány zsákutca és 10-15%-os lejtő után beleszaladtam a vasúti töltésbe, aminek nyomán eltoltam a biciklit Fenyveshegy megállóig, ...

No, ez is megvolt, mégsincs estve.  Reggel kicseréltem a hátsó gumit, majd békésen legurultam a fél hetes komphoz. Negyedkor kikötött, a srác lazán közölte hogy hétvége van, nincs félhetes. No, most már ezt is tudom, a váci révnek van hétvégi menetrendje. Alkalom adtán közöljék a weblapokkal, meg a rév melletti táblára is kiírhatnák ha lehet... Bringára pattantam, hogy akkor majd Nagymaroson átkelek. Hohó, de az 17km, és van rá 38 perc. Jegyvétellel. Már megint nem bemelegítek... Szerencsére szokásához híven késett, szóval nem volt gond hogy 8:03-kor zuhantam a pénztárba. Túloldalt kis kaja, rajtszámátvétel.

Táv: ~22 km Idő: 1 óra 10perc   Nehézség: nem nehéz Szint: 386m Kakukktojás. Egyrészt mert nem Börzsöny, másrészt mert aszfalt. De mostanság csak ilyenre van idő. Péel meló előtt reggel... Start Visegrádon, a kompállomástól a hegyek közé vezető út. Nagymarosról 6:30-kor megy a komp, ami ad egy kis inspirációt a tisztességes tekerésre - lévén, hogy kilencre be kell érni. Az út kilenc kilométernyi mászással indít a Pap-rétre; ez a Duna Maraton hagyományos mezőnyszéthúzó emelkedője, szóval már csak ezért is érdemes edzegetni rajta. Most legalább volt időm gyönyörködni a patakban. A Pap-réten egyenesen tovább a lejtőn, és kábé tíz perc zuhanás után érünk a Skanzen fölé (vigyázni, a végén szűkösek a kanyarok és egy sorompó is van az úton!). Innen már csak be kell gurulni Budapestre, hogy megkezdhessük a napi munkát (plusz egy óra, attól függően, hogy hol dolgozol).

Táv: ~11,8 km Idő: 1,5 óra a Fultán-keresztig Nehézség: tolod Szint: 810m ( turistautak.hu ) A második szakasz valószínűleg a legdurvább a BEAC maxi börzsönyi részén. Végig kék jelzés. Nógrádon tehát feltankoltunk friss forrásvízzel, és kellemes emelkedőn keresztül támadjuk a távolinak tűnő erdőszélt. Átmászunk a sorompón, és az erre megszokott megkövesedett krumplikon tekerünk (nem vészes), de amint leválunk a hivatalos bringaútról azonnal pöpec singletrack következik. A Béla-rét után jó kis köves lejtőzés jön a patakig (~7.km, ~45.perc), majd tolás következik. Időnként meg lehet próbálni a tekerést, de a terep (köves meredek emelkedő) és a keresztben heverő fák miatt szomorú tolóckodás zajlik. Egy-két helyen pedig reumamegelőzési csalánkezelést is kapunk. A bejárás során csak a Fultán-keresztig jutottam, itt elegem lett a világból, és hazamenekültem. A bejegyzés nemsokára bővül a Fultán-kereszt - Csóványos szakasz leírásával. A Fultán-kereszt igazából Foltán vagy Bol...