Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Leányfalu központjában a bó't mellől indul felfelé a piros sáv jelzés. És bizony megy felfelé rendületlenül. A falu határában morcosodik az emelkedő, de sebaj, mert legalább jó köves és könnyebben pörög ki a kerék. A Meteor-forrás tisztása után ágazik el a piros kereszt balra. Érdemes ezen menni, mert a piros sáv rövidebb, de szerpentines, meredek. Szóval a piros kereszten szűk egy kilométer utáén lesz balra egy csábító erdészút. Hallgassunk rá, szépen bevisz a sárga sávba, ami a csúcsra vezet. [7%, 6km, 1 óra, szint: 420m] Látkép a Vörös-kőről (2011. február) A bejáráskor a végső stádiumban letértünk a sárga utolsó szakaszáról, és elmentünk balra a széles úton, hogy a piros-sárga közösbe érjünk. Ennek folyományaképp kihagytuk a csúcsot, mivel inkább jobbra kellett volna fordulni. Na mindegy, majd legközelebb...

Tegnap hirtelen felindulásból elkövetett mászás történt. Szegény Polárom betegeskedett, így a gyors elemcseréltetés végeztével ott álltam a Petőfi hídnál, hogy most akkor merre van a legközelebbi hegy? Elkerekeztem a BAH-csomópontig, ahol végre emelkedőbe lehetett fordulni, és a Jagelló - Tamási Áron - Thomán István buszforduló (itt némi ciklokrossz jelleggel lépcsőzés) - Költő utcákon keresztül értem a svábhegyi fogaskerekűhöz, ahonnan már ismerős mókuskerekezés zajlott a víztoronyig. Innen szokás szerint a Jánoshegyi-nyereg érintésével legurultam Ságváriligetre (S+,S jelzések).

Mivel ma bejártam a teljes útvonalat, így egybegyűjtöm. Végül is 3 km és 250 méternyi zúzda megérdemli.

Régi mániám hogy bármennyire szép a Naszályra vezető út, azért mégiscsak aszfalt ami csökkenti az élvezeti értéket. Ettől függetlenül szeretem, de a varietas delectat. Pár hónapja pedig meglett az "elkerülő út". Így a közelgő Duna-Maratonra való píkelés jegyében (magyarán csúcsra járatós időszak, amikor kvázi versenyterhelésnek adja át magát a paciens) bevettem a hétvégi délutáni menetbe.

Kezd elegem lenni a magányos tekerésekből, így pünkösdhétfő tiszteletére haverokat is hívtam. Tekintettel arra hogy mások talán nem olyan betegek mint én, három alternatíva volt: Csóványos, Nagy-Hideg-Hegy, vagy kisinóci betonozás. Végül a középső lett.

Szóval, Balázsék vendéglőjétől első körben a széles úton felmásztam a reptérre, onnan a Határ-nyeregbe. Itt rövid tájékozódási kavarás után meglett a zöld karika (kezd tetszeni ez a jelzés), ami jó köves durvuláson át vezet fel a Szépvölgyi út felső felén levő parkolókhoz (az emelkedő combos, az utólsó tíz métert felírtam magamnak a todó listára, S1). Ekkor jött a kockáztatás: négy óra, vonat ötkor, befér-e a HáHáHá?

Az úgy kezdődött, hogy már tegnap este éreztem hogy ez a terepcölibátus tarthatatlan. Így hajnalban leszedtem a Silentót a hátsó kerékről hogy a Conti Deep Purple Tribute gumija kerüljön fel kettőhármas hangerőn. Ment bele 3,3 kocsmányi nyomás, hogy techszexuálisok is kapjanak valamit. Én meg reggel a kritikát kaptam egy kollegától, hogy nem sajnálom-e aszfalton... Hát, valahogy azért csak ki kell jutni a terepre, nem?

Ez az út a Királyrétről kanyargó erdészeti utat köti össze a Foltán-keresztre igyekvő kék jelzéssel. Az indulás a dózerút nagy jobbos kanyarja előtt van, visszafelé. Ha látod a kék négyezetet (amellyel egyébként párhuzamos), akkor már túlmentél. Ragyogó alternatíva azoknak, akik - mint én - nem bírnak a Saj-kúti emelkedővel.

Lefelé a felső részt tavaly elég közelről megnéztem , az alját nemrég , így itt volt az idő, hogy egybe is behúzzam a bulit.

Zalaegerszegtől keletre érdekesen borul a táj: a Válicka és a Szévíz patakok völgye északra, a Zalába fut, amely folyó pedig egy nagy kanyarral dél felé folyik. Köztük hosszú alacsony hegyek. S mivel megint munkaügyi száműzetés zajlott, kihasználtam a lehetőséget.

A dolog szokványos kétórás aszfaltos körnek ígérkezett, de a Mosom-patak völgyében kanyargó műút (ez vezet Kóspallagra a Dunapartról) nagy kanyarjában elcsábultam. Bevetettem magam az erdőbe, lesz ami lesz.

Mint amikor elkapod a csajodat sietős induláskor amikor már az ajtóban vagytok. Rövid, de őrült jó. És ez annyiból desőt, hogy ezt többször megismételheted...

Visszakanyarodok az eredeti tervhez. Mindig is érdekelt, hogy tudnám megúszni a Naszály aszfaltjának megmászását. Mert bármilyen szép is az az út a sok kanyarral, kilátással, azért mégiscsak aszfalt. Így ha már korán keltem a hétvégén, rávetettem magam a guglimappában látott ösvények re.

Táv: 32,9km Szint: 700m Idő: 3 óra Az évadnyitó Buddha Maratonra készülvén tekeregtem egyet. Került bele új út is, szóval bővül a blog... Az első szakasz az őszre tervezett TransBörzsöny túránk markáns része lett volna, ha nem töröm szanaszét magam a váci szállítószalag mellett. 

Táv: 3 km Idő: Nehézség: nem nehéz Szóval kigyógyultam a törésből, így tegnap Mikulástúrát rendeztem. A napsütésre való tekintettel egy Som-dűlő és Kóspallag-Nagymaros kék volt a terv, de ugye én tervezek, aztán... A Nosztrát Kóspallaggal összekötő műút Csurgópusztánál tesz egy balos derékszöget (Nosztráról nézve). Itt egyenest bevetettem magam a földútra, amelyből kapásból kettő is indul egymással párhuzamosan. Mivel a bal oldali csalinkázik a mezőn, így gondoltam a jobb oldali visz egyenest a kék jelzésre. Ez nem igaz, mivel ez az út a környékbeli magasleseket köti össze. Kellemes lejtővel értem le a Szilfa-forráshoz, ahonnan érzésre haladtam nagyjából egyenesen. A forrásból induló patak végül Törökmező alatt éri el a volt vízimalmot, a jobb partján pedig kellemes út vezet. A navigáció érdekessége, hogy a Cartographia 5-ös sz. térképe (amelyiken a Szt. Mihály hegy van) jelzi a villanypásztorral elkerített részeket (amely mentén az út vezet), de a forrástól semmit nem jelez (sebaj, e...

Tegnap ebéd utáni hirtelen felindulásból elkövetett kerékpározás záró momentumaként vetődtem Szokolya fölé.

Táv: ~8 km ( bikemap.net ) Idő: 1 óra Nehézség: két komoly emelkedő van benne A zebegényi vasútállomás mögötti térről indul egy meredek utca felfelé. Jó meredek, de leküzdésével a szakasz egyik durva része ki is van pipálva. A rádiótoronynál balra, majd jobbra kell kanyarodni, és máris megvan a panoráma Szob felé. A fennsíkon jól követhető a szekérút, amely a Som-dűlőig kellemesen ereszkedik. A tanyát balról kerülve egy T-elágazás okoz némi fejtörést. Első ottjártamkor a balról hallatszó erős kutyaugatás hamar eldöntötte az útirányt: jobbra. Párszáz méter után az út enyhe bal kanyarral kimosott sziklákon keresztül halad lefelé az erdőben, majd éles S-kanyar következik. Szóval ésszel tessék, nagyot lehet esni. És hopp, máris megvan a bőszobi út . Mintegy fél kilométer után jobbra csábító kétnyomos támadja meg a domboldalt. Érdemes nekimenni. Mintegy 1 km-nyi emelkedő, balra káposzta, jobbra búza. Nyári délutánokon a mellékelt fotón látható vizuális doppinggal. Az emelkedő vé...

Táv: ~11 km Idő: 1 óra (ebből 1/4 a Cseresznyefa-parkolóig) Nehézség: hosszú emelkedő, jó minőségű úton Királyrétről a Cseresznyés parkolóig aszfalton megyünk (amely összességében majdnem ugyanolyan meredek mint az utána jövő út), majd innen a széles murváson felfelé amíg el nem érjük a Nagy-Hideg-Hegyi turistaházat. A durvább rész Magas-Tax után következik, és ahogy illik, közvetlenül a turistaház alatt kulminál. Alternatív lehetőség: a parkolóból a K+ jelzésen indulunk, majd a patak után némi tolóckodással csatlakozunk az útba. Tovább: Inóci vágás , Grófi út.

Tegnap reggel 3-kor kidobott az ágy, így a napfelkeltét a Naszály oldalában töltöttem. Eszembe jutott, hogy pár éve jártam a Mosom-patak völgyében, így becéloztam. Aztán mellétrafáltam, de így se rossz. A koránkelés pedig azzal jár, hogy a verőcei nyaralók szemeteseitől hazafelé baktató vaddisznóba és rókába botlik az ember.