Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Túléltem az X-line-t. Kibaszott kemény, ijesztő, hosszú és köves. Ez volt a legbrutálisabb lejtő életemben. [a szerző SMS-e Saalbachból] Szóval adott egy lejtőzésben nem épp kezdő, de nem is túlképzett kerékpáros, egy 120/100mm-t mozgó trail bringa integrált nyeregcsővel - ez alatt értendő hogy belerohadt a lelkem, szóval nem lehet letolni ahogy az lejtőzéshez jó lenne. Valamint normál ruci (no fullface, no páncél). A kék sarokban pedig Európa egyik leghosszabb pályája: 6,5km és 1025m zuhanás. Besorolása: nehéz.

Régi mániám hogy bármennyire szép a Naszályra vezető út, azért mégiscsak aszfalt ami csökkenti az élvezeti értéket. Ettől függetlenül szeretem, de a varietas delectat. Pár hónapja pedig meglett az "elkerülő út". Így a közelgő Duna-Maratonra való píkelés jegyében (magyarán csúcsra járatós időszak, amikor kvázi versenyterhelésnek adja át magát a paciens) bevettem a hétvégi délutáni menetbe.

Az úgy kezdődött, hogy már tegnap este éreztem hogy ez a terepcölibátus tarthatatlan. Így hajnalban leszedtem a Silentót a hátsó kerékről hogy a Conti Deep Purple Tribute gumija kerüljön fel kettőhármas hangerőn. Ment bele 3,3 kocsmányi nyomás, hogy techszexuálisok is kapjanak valamit. Én meg reggel a kritikát kaptam egy kollegától, hogy nem sajnálom-e aszfalton... Hát, valahogy azért csak ki kell jutni a terepre, nem?

A tegnapi túrának ez volt az igazi célpontja. Mert az egy dolog, hogy hülyék vagyunk és nem aszfalton megyünk fel, hanem először a Nagy-Csikóvár melletti piros kereszten aztán a Hosszú-rét és Sikáros között mindenféle jelzetleneken szopatjuk magunkat, majd némi aszfaltozás után még egy kis mókuskerekezés t is rendezünk. Én még külön emeltem a dolgot azzal, hogy szombat este felpakoltam a nyári váltót (X9), s úgy gondoltam jó ötlet láncot is cserélni. Induláskor jó érzékkel fordultam vissza a leszedett láncért, amit a Lom-hegyi piros kereszt lejtője után visszacseréltem - mert ugye ami összekopott azt ne bolygassuk. És most rendelek egy új fogassort hátulra... De így van ez jól, jobban esett a tea meg a félkilós almásrétes mintha... Így is csodánkra jártak az ótós kirándulók ("kissé" sarasak voltunk), de ami ez után jött...

Amióta az eszemet tudom (ez alatt értendő, hogy a Visegrádi-hegységben kószálok), a Sikáros és a Vörös-dagonya közti kék jelzés el van terelve. Olyannyira, hogy bár tavalyra ígérték hogy helyreáll a világ rendje, a jelek szerint ez nem biztos hogy megtörtént - legalábbis még nem ellenőriztem. Mindenestere az ügy folyományaképpen a Vörös-dagonya és Dobogókő közti szakasz a lassú feledés áldozata lesz - a jelzés még helyenként látható. Pedig nagyon kellemes, majd egy kilométernyi 8-10%-kal kezd (nem érezni annyinak), majd szép lankásan fut Dobogókőre (összesen három kilométer). Egynyomos, enyhén kanyargós, enyhén köves. A beszállás pedig a Fagyoskatona és a Király-kúti-nyereg közti erdészeti aszfalt legmagasabb pontján van.

Lefelé a felső részt tavaly elég közelről megnéztem , az alját nemrég , így itt volt az idő, hogy egybe is behúzzam a bulit.

A Szárazfák elérése után balra kanyarván (illetve nyugatra) széles, már-már hullámvasút jellegű út visz a kóspallagi műút aszfaltjáig. Ahol elkezd nagyon lejteni ott minden csábítás ellenére igenis tessék fékezni, mert közel az aszfalt, amire nem egészséges meglepetésszerűen kirobbanni. A műút túloldalán folytatódik az ösvény, majd a Törökmezőre vezető aszfalt mellett éri el az erdőt, ahol az úttal párhuzamosan halad (a hivatalos zöld ezt az aszfaltot is keresztezi). Az erdőhatárnál jobbra elvileg le lehet zúzni a Mosom-patak völgyébe, ami emlékeim szerint csodás, csak két éve nem találom meg az ösvényt. De kitartás. Addig is marad a Hatló-patak-völgye , a piros jelzés vagy a műút a Köves-mezőre ... Frissítés (2010. augusztus 11.) -- tegnap a műútról benéztem, s az első szakaszt záró lejtőt csúnyán kimosta a víz, szóval az ésszel haladás még indokoltabb.

A jövő heti Dunyha Maraton jegyében ma toltam egy NHH Classic ot. Az előző napok esőinek köszönhetően már-már giccsbe hajlott a díszlet: a dózerút széle töméntelen virágtól kéklett, a taxi rét pedig sárgállik a kutyatejtől. Már felfelé megjegyeztem magamnak a dózerutat levágó kis ösvényeket, de a terv a Grófi-út és a piros volt a lefelére. De én tervezek, a fák pedig érdekes módon mindig a turistautak elején pontosan derékszögben dőlnek az ösvényekre... Mivel nem sok időm volt, így nem álltam neki kommandózni, visszamentem a dózerútra. Aztán a taxi rét alatt balra bevágódtam a kék keresztre...

avagy Bakonymelléki kevergő a piros körül

Táv: 9,4km Szint: 200m Idő: fél óra

Táv: 3 km Idő: fél óra Nehézség: nem nehéz A Mikulás-túra másik eredménye. Törökmezőről a kék és a piros együtt indul, majd kb. 1 km után a murvás úton éles jobbra csűréssel fordul el a piros jelzés. Átvág a műúton, majd annak bal oldalán az erdőben halad. A záró szakasz pedig a műúton megy. Eső után finoman szólva taknyos, a sáros levelek percenként tömték el a kerék és a villa közti helyet. Mindent összevéve száraz időben egy élmény, de azt a két rövid emelkedőt most is ki lehetett bírni.

Táv: 3 km Idő: Nehézség: nem nehéz Szóval kigyógyultam a törésből, így tegnap Mikulástúrát rendeztem. A napsütésre való tekintettel egy Som-dűlő és Kóspallag-Nagymaros kék volt a terv, de ugye én tervezek, aztán... A Nosztrát Kóspallaggal összekötő műút Csurgópusztánál tesz egy balos derékszöget (Nosztráról nézve). Itt egyenest bevetettem magam a földútra, amelyből kapásból kettő is indul egymással párhuzamosan. Mivel a bal oldali csalinkázik a mezőn, így gondoltam a jobb oldali visz egyenest a kék jelzésre. Ez nem igaz, mivel ez az út a környékbeli magasleseket köti össze. Kellemes lejtővel értem le a Szilfa-forráshoz, ahonnan érzésre haladtam nagyjából egyenesen. A forrásból induló patak végül Törökmező alatt éri el a volt vízimalmot, a jobb partján pedig kellemes út vezet. A navigáció érdekessége, hogy a Cartographia 5-ös sz. térképe (amelyiken a Szt. Mihály hegy van) jelzi a villanypásztorral elkerített részeket (amely mentén az út vezet), de a forrástól semmit nem jelez (sebaj, e...

Na, ez szép baleset volt. Először is izomból végigtekertem a zebegényi Szőnyi István utcán (brutál aszfaltos emelkedő) -- teljesen feleslegesen, mert egyrészt zsákutca, másrészt a turistaút sem ott megy. Szerencsére a végén volt egy ösvényféle, azon felkommandóztam magam a hegyoldalba, majd bő fél órás rambózás után ráleltem a sárga jelzésre. Gondoltam ez se rossz, megnézem. De a hegymászás kikészített, így a Szőnyi-pihenő felett hátraarcot nyomtam, és kis lejtőzés után becsatlakoztam az eredetileg tervezett kék keresztbe.

Tegnap reggel 3-kor kidobott az ágy, így a napfelkeltét a Naszály oldalában töltöttem. Eszembe jutott, hogy pár éve jártam a Mosom-patak völgyében, így becéloztam. Aztán mellétrafáltam, de így se rossz. A koránkelés pedig azzal jár, hogy a verőcei nyaralók szemeteseitől hazafelé baktató vaddisznóba és rókába botlik az ember.

Táv: ~4 km Idő: fél ó ra Nehézség: emelkedik, de tekerhető A parkolóból jobbra egy sorompón át vezet a döngölt út, amely kellemesen emelkedik a mobilozni vágyóknak telepített adótoronyig. Az út elkerüli a kilátót, melyet bringával valószínűleg az adótoronytól érdemes támadni. Tovább: Templom-völgy Nagymarosra.

Táv: ~1,5 km Idő: fél ó ra (durván felfelé kerekítve) Nehézség: ne vicceljünk Egyszeűen lejtőnek fordulunk, és legurulunk az aszfalton Kóspallagra.

Táv: ~5,7 km Idő: 0,5 ó ra Nehézség: durva lejtő Miután telekajáltuk magunkat NHH-n, lefelé indulunk. A dózerútról jobbra a kék re fordulunk, és rövid hullámvasutazás után durván köves lejtőbe érkezünk. Ha túléltük, akkor már csak a fűvel benőtt keréknyomon kell vigyázni, és megérkeztünk a Kisinóci-turistaházhoz.

Táv: ~5 km Idő: fél óra Nehézség: nem nehéz Az állomás mögött elcsalinkázunk a Kosdi útig (az állomás bp-i végében levő aluljáró), amin mintegy 10 perc alatt felkapaszkodunk az M2 fölé. A hídon át lejtő jön, és balra már látszik a földút amire rákanyarodunk. Laza emelkedő következik, elhaladunk a rádiótorony mellett, majd követjük a földutat amint jobbra kanyarodik. Itt olyan 200 méter múlva szemből támad a sárga jelzés, amit éles balkanyarral követünk. Meredek lejtő jön, aminek végén éles jobbkanyar lesz, szóval ésszel tesség zúzni (nomeg néha jöhet a traktor szembe). Murvás széles úton gurulunk a Gombási útig. Innen balra a város van, az első házak egyikében cukrászda; jobbra pedig a Naszályra mászhatunk fel .

Táv: ~6,5 km Idő: 1/2 óra nézelődéssel Nehézség: közepesen nehéz Sejcéről az aszfalton kitekerünk az M2-ig, amin átóvatoskodunk (némileg vicces egy autópályától, de ez van). A túloldalt tovább az aszfalton, majd az elágazásban jobbra. Hátranézve gyönyörködhetünk a félig elhordott Naszályban, és a Cserhát lankáiban. Amikor földútba fordul a talaj, egy kis bukkanónál jobbra bevágódunk az erdőbe ( piros jelzés). Frissítés (2010.vi.): korábban a piros jelzés Katalinpuszta felé menő része volt járhatatlan, mostanság sajnos a piros felső részén is van felgyűrt sár és dágvány. Helyenként kerülhető, de bringacipelés is bejátszik. Kis emelkedő után érünk a Fenyves-hegy tetejére (a csúcs közelében  az emelkedő utáni kisebb lejtőnél komoly gödör van gyökerekkel, óvatosan!). Itt kövessük az útjelző táblát balra ( PANORÁMA ), ahonnan pár méter után elénk tárul a Dunakanyar Váctól a Magas-Börzsönyig. Miután kigyönyörködtük magunkat, térjünk vissza a turistaútra, élvezzük az egynyomo...

Táv: ~3,5 km Idő: fél óra Nehézség: nem nehéz   Sejcéről az aszfalton haladunk, de mielőtt elérnénk az M2-t, jobbra lesz egy kétnyomos földút át a mezőn. Az erdőt elérve jókora lejtőbe fordulunk, amiről párszáz méterre elérjük a 2-es utat. Továbbhaladási lehetőség: Gyadai-rét , P Verőcére , aszfalt Verőcére. Frissítés 2011 nyár - Na, elbaltázták a mókát. A képen látható fő valakié, és kitette a tacepaót, miszerint tilos az Á.