Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Ha az ember elindul a lejtőn, ne álljon meg. Így egy szép márciusi napon behúztam a Donauradweg középső szakaszát. Sőt, a nyár folyamán a sráccal is megtettünk egy könnyebb variánst Amstettenből indulva. Így a fotók ebből a két túrából vegyesen érkeztek. Modellvasút Grein mellett

  "Önélzet, bátolság, vagy inkább melészség" (P. Pilatus) Az említett kvalitások zubogtak bennünk a sikeres jánoshegyi körök után, szóval ide nekünk az oroszlánt! Személy szerint jobban szeretem a természetes ösvényeket mint egy bringapark kiépített íveit, de Semmeringben lehet bízni. A Monster-roller pályán kívül - ami tulajdonképpen az erdészeti út -, itt nincs semmi finomkodás. A könnyebb pályák is igénylik az alapvető bringakezelési technikákat, s a folyamatos karbantartásnak köszönhetően akár pár hét különbséggel is változhatnak a pályaelemek. Igen, a Fast & Tricky felső nyílt ösvényére és a második felébe ősszel bekerült meredek táblákra gondolok. Szóval, ne kezeljük rutinból a helyet. A parkot két részre osztanám, mint felső és alsó. Ezek középpontjában van egy széles híd, amin - illetve alatta - elhalad minden út a Downhill kivételével, de azt egyelőre meghagyjuk másnak. Family/Monster roller track . Meleg nyári reggelen okés, amúgy a szar is belefagy az emberbe ...

Fordult megint az év. 2020-ban jelentős javulás történt: a vírus miatti lezárások miatt kaptam némi szabadidőd, amit a kölykök erdei pallérozására használtam - több kevesebb sikerrel. Valamint elkezdtem a bringán is letolni a pulzust, mert az azért nem járja hogy gyökkettővel megyek és magasabb a pulzusom mint egy tizenévesnek... és felfelé lassabb is vagyok nála... Ha valaki szereti az adatokat, a TrainingPeaks ragyogó társ. Márciustól elkeztem némi rendszert vinni a bringázásba, aminek eredménye a júliusi forma, ami egy korrekt Bükk-Maraton teljesítésre, és egy héten belül két darab kétszázas túrára futotta. Ráadásként a Retz-Melk 135-ös távja kifejezetten kellemesre sikeredett. S arra sem gondoltam korábban, hogy a Bécs körüli 100km-es köröket edzésnek fogom fel. Az újévi fogadalmaknak nem vagyok híve, de a karácsonyi pihenés az az idő, amikor az ember olyan marhaságokat vesz a fejébe mint pár éve az olasz maraton. Nos, 2021-re is van ötlet, amire - tanulván a két évvel ezelőtti dol...

  "Csak könnyedén" - ez volt a jelszó.  Nos, ez általában azt jelenti, hogy nyugisan kezdünk Bécs nyugati kijáratánál, az első  kilométereken kitaláljuk, nagyjából merre menjünk, majd egy óra múlva elkezdjük emelni a tétet - vagy hosszában vagy magasságban ("hé, mi lenne ha megnéznénk..." jellegű hirtelen ötletek, amelyek minden kritika nélkül elfogadásra kerülnek) -, amivel hazavágjuk az eredeti célt.

  Idén kicsit kijjebb másztam a munkából (csak hogy némi pozitívumot találjunk a járványban - de amúgy is: nem kell megszakadni ha nem muszáj) és sor került pár nagyobb országúti túrára. Sajnos a most bemutatásra kerülő út technikai okok miatt egy darabig az utolsó is, mivel szerencsésen meghajtottam a Trek Domane felsőcsövét - így szegénykét nyugdíjazni kell: ellesz a garázsban a görgőre szerelve, téli edzésekre. Mivel az idén semmilyen versenyre nem készültem, újra a világlátás került előtérbe a túrák tervezésekor. Tehát legyen 120km felett (a nyári kétszázas menetek eltolták az ingerküszöböt), és legyen látnivaló. A második kitételnek Wachau tökéletesen megfelel, de az első kitételt nehéz megoldani ott anélkül, hogy az ember ne gólyafosnak érezze magát a levegőben. Megvallom, a körtúrák helyett jobban szeretem ha valahonnan valahova megyek. Ja... és az se baj, ha a kezdő- és végpont Bécsből vonattal pikpakk elérhető. Bécs és Retz között óránként van járat, s a távot könnyed másf...

Okés. Ha Bécsben vagy, ezt meg kell játszanod. Mondjuk korán reggel. Vagy késő délután, fotósnyelven az aranyórában... Laab im Walde

Lassan utolérem magam. Már az eredmény, hogy van energiám a memoárokra...  Szóval sok év kihagyás után, újra Leogang, s rendes fotócuccal (300mm, 50-135 zoom, halszem). A hegyen hó, versenynapon pedig rekkenő nap - legközelebb viszek napkrémet és sapkát. Egy hétig hullott rólam az elhalt hámréteg... A helyezkedés nem könnyű, mivel a pálya hosszú, s kevés helyről van jó rálátás. Alapvetően a legjobb stratégia, ha a legrészegebb alakok közelében vagy. Garantált a móka.

Március utolsó előtti hétvégéjén reggel mire felkerekeztem a Sophienalpéhoz, kikristályosodott a terv: le Weidlingbachba, egy kör az épített pályákon, s tizenegyre haza is érek hogy kinyújtsam a pizzatésztát ebédre.

2018-ra még dédelgettem egy tervet, amire komolyan kellett készülnöm. Ehhez pedig kell egy hegy, amely meglehetősen magas. Titán Pisti adta meg a legjobb edzéstervet mikor Zozó cimborán boldogan írt sms-t pár éve: "Vazeg! Feltekertem az Istenhegyin a Normafáig!". Válasz: "Az jó, de hányszor?" Szóval ezt sokszor kell. De megmondom az őszintét, én szeretem a változatosságot, s csak azért hogy edzésértéke legyen, nem fogok egy hegyen le-fel ingázni mint a páternoszter. Szóval a hegyre több út vezessen. Térkép, keresgélés majd: Wachau, Jauerling: ott van a Duna partján a maga 960 méterével. Ez a folyótól mérve 750m szintkülönbség. Utak? Na mondom, mert a nyár folyamán felpróbáltam pár variációt... 

Kedves Naplóm. Kurv... izé, bocsáss meg hogy elhanyagoltalak, s nem róttam beléd sorokat. Na most bepótolom. A korábban belengetett Nagy Túrák egyike egy bonsai-Alpencross: Kapfenberg - Mariazell - Sankt Pölten. A tervezőszoftver szerint 140km és több mint 3000m szint.

Ha már riogattam a népet az országúttal, hát tessék. Nemrég egy könnyed ebéd után nyakamba vettem a vonatot, fél óra múlva leszálltam Sankt Pöltenben. Megjegyzés: a napos képek korábban készültek...

Bár a délelőtti hógolyógyúrás után, átfagyott ujjakkal nem gondoltam volna, de néhány juhtyúk-videó után az ember kedvet kap a bringázáshoz. A Hofjagdgasse bringaútja

 A karácsonyi étkek emésztése közben rákattantam a movescount úttervezőjére. Az eredmény néhány kifejezetten ambíciózus útvonal lett - melyeket majd valamikor tavasszal illetve nyáron ejtek útba (legalábbis így tervezem). Ambíciózus dolgoknak azonban nem ugrunk csak úgy neki, mint tíz éve az első Gázlónak. Szóval ha már jó idő van, akkor edzés. Erre tök jó a közelben levő 44-es út, amin Bécs és Sankt Pölten között az ember vidáman furikázhat le-fel, bő 120km-t összeszedve. Irenental De... odavissza-odavissza az elég unalmas (meg ne kezdjünk 120km-el), szóval variáljuk a környező dombocskákkal. Szóval rajta!

Retz mintegy hatvan kilométerre Bécstől északra található. Bevallom, a legutóbbi időkig a világnak ezen szeglete kiesett a látókörömből, pedig valahol itt kezdődik az a vidék, melyet Délcseh Kisvárosok Vidékének neveznek. Vagy úgy is vehetjük, itt van vége a Weinviertelnek, ami Wachauban kezdődik... Bringás szempontból nyugger-környék; megmondom őszintén, magamtól nem biztos hogy ide terveztem volna túrát - s igaz, egyelőre csak vonatos-gyalogos kirándulások keretében jártam erre. De ami késik az majd valamikor lesz...

Nem mondom hogy fenntartások nélkül zötykölődtem az autó hátsó ülésén a szlovén határ felé: a móka tárgya Európa leghosszabb, emberkéz alkotta bringás ösvénye. A fenntartás a "teljes kiépítéssel" volt kapcsolatban, mert szép dolog a tükörsima felület, de azért a kicsi szívem a normál ösvények felé húz. A másik fenntartásom, hogy a hegyen csak egy útvonal van. Meg fogjuk unni...   De 11km/1000m megér egy próbát.

Múlt héten kicsit nosztalgiáztam. Felmásztam az Eiserne Hand brutál aszfaltján (1,1km, 15%), majd miközben a Leopoldsberg oldalában kaptattam a tilosban felfelé, eldöntöttem: ma egy faszacsávó napot tartok, az összes útba eső egynyomoson felfelé fogok menni.

Már régóta tervben volt, így a szokásos "nagy túra a nyaralás utolsó napján" program keretében megpakoltam a zsákom áfonyás Cliff barral és nekivágtam a Großglockner hágójának. Ja, össztelós trail bringával - mivel férfiember nem használ országútit.

A túra előtti napon egy fotósboltban elgyengültem és megajándékoztam magam egy új objektívvel. Így a bringa megint otthon maradt - cserébe nagy tervet dédelgettem: a Welterbesteig hármas etapja elég rövid, így azt lenyomva visszabuszozok Dürnsteinbe ahonnan még felérek a Vogelbergsteig szikláihoz naplementét fotózni. Bocsi, a képek görbülnek. 10mm az digitálisban is max 15mm... Ráadásul nekem tetszik a halszemoptika.