Retz - Kamptal - Melk

 Idén kicsit kijjebb másztam a munkából (csak hogy némi pozitívumot találjunk a járványban - de amúgy is: nem kell megszakadni ha nem muszáj) és sor került pár nagyobb országúti túrára. Sajnos a most bemutatásra kerülő út technikai okok miatt egy darabig az utolsó is, mivel szerencsésen meghajtottam a Trek Domane felsőcsövét - így szegénykét nyugdíjazni kell: ellesz a garázsban a görgőre szerelve, téli edzésekre.

Mivel az idén semmilyen versenyre nem készültem, újra a világlátás került előtérbe a túrák tervezésekor. Tehát legyen 120km felett (a nyári kétszázas menetek eltolták az ingerküszöböt), és legyen látnivaló. A második kitételnek Wachau tökéletesen megfelel, de az első kitételt nehéz megoldani ott anélkül, hogy az ember ne gólyafosnak érezze magát a levegőben. Megvallom, a körtúrák helyett jobban szeretem ha valahonnan valahova megyek.

Ja... és az se baj, ha a kezdő- és végpont Bécsből vonattal pikpakk elérhető.

Bécs és Retz között óránként van járat, s a távot könnyed másfél óra alatt gyűri le a vonat. Mivel városnézés, ne hagyjuk ki a főteret. Ha tudod hogy gyors vagy - értsd belefér több a napba - akkor megnézheted a szélmalmot és a Kálváriát a város északi határában (azt hiszem nem végig aszfaltos az út).

Retz - főtér

Retz - szélmalom

Jelen esetben csak a főtérre kukucskáltam be (a fotók pár évvel korábbról származnak), majd dél felé kigurultam a városból. Az út első része nem kifejezetten élménydús - de nem is ingerszegény. Van hangulata az enyhén hullámzó tájnak, a lankák alján meghúzódó falvaknak, ahol az út menti házak zárt sora között lehet suhanni. Ja, s vasárnap reggel lévén, egy lélek sincs sehol.

Horn városa a határ a Weinviertel és a Waldviertel között. Nem terveztem, de ráleltem a főtérre, amit melegen ajánlok. A régi városfalak is ki-kibukkannak az út mentén, szóval érdemes kicsit jobban körülnézni.

Horn

Horn

Horn

Hornból kikeveredvén amolyan "se hús, se hal". Egy kis fényt visz a dologba Fuglau kolostora, valamint - képek alapján Greillenstein kastélya. Mindkettő megéri a kitérőt - majd legközelebb.

Fuglau

Neupölla kiváló példa arra, hogy nem csak az Őrségbe kerültek vicces településnevek. Ezen túl sokat nem lehet elmondani róla, de pár kilométerrel később egy viadukt és katonai gyakorlótelep után balra egy kis út vezet Krumau am Kamp felé. Ahol jön az első szerpentin, amely egyik kanyarja a vár mellett kanyarodik el. Segítek a dilemmában, nem feltétlenül érdemes megállni... talán jobb kicsivel lejjebb a templomnál és a patakparton. De túrázunk, szóval ki nem szarja le, így feláldoztam a lejtőzési élményt azért hogy ne menjek be a várba.

Krumau am Kamp - szerpentin a vártól

Krumau am Kamp

Krumau am Kamp

A következő etap a Kamptal, magyarán a Kamp folyó völgye, mely itt meglehetősen szűk, így az út sem ragaszkodik a vízszinthez. Dobra vára szép látvány, s - bringatúrázók figyelem - egy kemping is van a tövében.

Dobra

Ottenstein

Ottenstein mellett búcsút intettem a víznek, és délnek fordultam. Ez a rész, Wachautól északra egyre jobban tetszik. Lehet hogy a délutáni fény is tette, de ez a vidék valahogy nagyon békés és kiegyensúlyozott. Ráadásul dugig van utakkal, szóval semmi gond ha elvéted. Párszáz méter, és ott a másik dűlőút.

Eppenberg "főterén" - ami tulajdonképpen egy turbózott útkereszteződés - az aranyhalakat ivóvízzel itatják. Kiváló hely megtölteni a kulacsokat. Hja, ha már töltés: Ausztriában a vasárnap komoly dolog, lófasz sincs nyitva. Nem mellesleg a falvakon áthaladva nem sok boltot láttam, szóval itt még hétköznap is kihívás lehet újratölteni a készleteket. Horn után az ottensteini gátnál van egy büfé, aztán nagyjából ennyi. Részemről egy kiadós reggelivel, zsebbe tömött müzlikkel és vízben oldott Powerbar tablettákkal lement a nap.

Erdweiss

Erdweiss

Gänshof

 Himberg után kezdődik a móka: eddig is voltak jópofa lejtők, de a Himberg-Mühldorf szakasz egy gyöngyszem. Én egy beszari fékezgetős alak vagyok, de most nyugodtan hagytam gurulni a gépet, s vigyorogtam ahogy a sebességmérő mutatója a hetvenest csapkodta. Mentségemre legyen mondva, ekkor még nem tudtam hogy mindezt egy nyekkent felsőcsővel játszom. Ezt hívják a hülyék szerencséjének...

Mühldorf és Spitz között lazázás van, csak nézni kell a dombokat, valamint elhessegetni a csábító - de százvalahány kilométer után meglehetősen meggondolatlan ötletet, miszerint "hátbazeg, a Jauerlinget még be kéne húzni". Mondjuk, az felteszi a koronát a dologra, de idén nyugi van, semmi extra hülyeség. Majd legközelebb...

Burg Aggstein

Ezzel le is értem a Dunapartra, a sokszor megjárt Wachau Donauradwegen elgurultam Melkig, ahol jól megérdemelt fagylaltozás következett.

Melk - Madar Eis

Összegzés: egy nagyon kellemes túra, mely során különösebb erőlködés nélkül lehet ezer méter szintet gyűjteni a 135km alatt. Nem minden méter csoda - de ezt ne is várjuk el, elég ha a látnivalók jól vannak adagolva. Kis utánaolvasással még többet ki lehet belőle hozni, szóval tavasszal újra - ha addig veszek új bringát.

Itiner:

Retz - Obernalb - Pulkau - Sigmundsherberg (jó kis lejtő) - Horn - Altenburg (itt a Kamp folyó nagyon közel van, szóval lehet hogy már itt érdemes a partjára menni - mondjuk nem sok út van...) - Fuglau - Neupölla - Nondorftól nyugatra délre fordul - Krumau am Kamp - Kamptal nyugat felé - Ottenstein - délre fordul - Rastenfeld - Niedergrünbach - Allentsgschwendt - Marbach - Himberg - Mühldorf - Spitz an der Donau - Melk

S ha a sok fotó nem lenne elég, zárásként egy rövid videó: