Ösvényvadászat szövegkiemelővel

  Megnyíltak a határok ismét, lehet utazni. Feltéve ha az eső nem mossa el a vasutat, több órás késést okozva mindkét irányba. Így a következő alkalommal úgy döntöttem, kiiktatom a tömegközlekedést: Bécs - Vác, bringával... Himberg

Egy kis hazai... Ez most séta volt, de igyekeztem bringás szemmel nézelődni közben.  A naszályi aszfaltút utolsó kurflijából indul a dolog, ott ahol a Naszály alternatív indul lefelé. Kicsit előrébb, jobbra visszafelé széles murvás...

Van hogy elborul az ember agya. Nem kicsit, nagyon. Először is elhagytam a kesztyűmet. Pontosabban Sástón maradt. Erről egy fórumbejegyzésből értesültem, ment telefon a kempingbe, megvan. Hurrá. Szóval vonat Pestről megy Gyöngyösig, onnan Sástó odavissza húsz káem. És itt jött be a borulás: mert meló után odaérek fél négyre, a következő elérhető vonat visszafelé ötkor van, amivel fél kilencre érek haza. Ez testvérek között is öt óra. Na nézzük. A táv cirka száz káem. Huszas átlaggal... Ugyeugye...

A Dunyha Maraton rávilágított pár problémára az edzéstervemben. Péel, hogy a hegymenetekben bőven van mit fejlődni, és az állóképességen is kéne csiszolni - tehát nem kéne megelégedni kétórás alapozásnak csúfolt lazsálásokkal. Mert szép dolog hogy síkon kerekezek huszonöttel, ez éheskevés egy óra hajtás után egy combosabb emelkedőre. Szóval visszakerült a kettőhármas szpídking, és vasárnap hajnalban nekivágtam a nyugis terepezésnek.

Régi mániám hogy bármennyire szép a Naszályra vezető út, azért mégiscsak aszfalt ami csökkenti az élvezeti értéket. Ettől függetlenül szeretem, de a varietas delectat. Pár hónapja pedig meglett az "elkerülő út". Így a közelgő Duna-Maratonra való píkelés jegyében (magyarán csúcsra járatós időszak, amikor kvázi versenyterhelésnek adja át magát a paciens) bevettem a hétvégi délutáni menetbe.

Mivel kedden a trajmatológián úgy döntöttek hogy nem adják vissza a gipszet, így kicseréltem a hátsó külsőt (mert a terep azért még nem játszik); tegnap hazatekertem, ma meg vissza a munkába.

A Tekergőt már említettem: ez a 12-es útról elérhető műutak bejárása, általában ahogy esik úgy puffan jelleggel. A Váci Csata Emléktúra szép példája a felfűzésnek (ezt mi pár éve tereppel bolondítottuk, de ez most nem érdekes, így hagyjuk is). A legszebb az a Szob - Márianosztra - Bőszobi út - Zebegény - Nagymaros - Kóspallag - Szokolya - Kismaros - Verőce - Magyarkút - Katalinpuszta - Sejce - Vác útvonal lenne, de azt majd akkor ha kicsit jobban ráérek.

Kellemes vasárnap délutáni móka, melyben kiderül hogy érdemes túlmerészkedni Rádon. A váci Rádi út enyhén szólva szaggatott aszfaltja az egyetlen kihívás a finoman hullámzó tájon – s csak Rád irányába. Az M2 kivitelezői a felhajtót aljas 6-7 százaléknyi meredekséggel látták el, ami nem mindig esik jól. A híd után egyenesen tessék, jobbra Vácduka van, amiről majd máskor mesélek. Ekkorra már az eddigi gyér forgalom is elül, bár az erre járók közül néhányan itt élik ki versenyzési hajlamaikat.

Kezembe akadt egy jó könyv , amiben töviről hegyire le vagyon írva mit miért csináljon az ember edzés jelleggel ha ilyesmire adja a fejét. Szépen fel is osztottam magamat pulzuszónákra meg edzéstervre (én is vénségemre hülyülök meg).

Lefelé a felső részt tavaly elég közelről megnéztem , az alját nemrég , így itt volt az idő, hogy egybe is behúzzam a bulit.

Visszakanyarodok az eredeti tervhez. Mindig is érdekelt, hogy tudnám megúszni a Naszály aszfaltjának megmászását. Mert bármilyen szép is az az út a sok kanyarral, kilátással, azért mégiscsak aszfalt. Így ha már korán keltem a hétvégén, rávetettem magam a guglimappában látott ösvények re.

Táv: ~5,5 km Idő: 1/4 óra Nehézség: sebességtől függ :) nem nehéz A naszályi aszfaltút tetejéről az első kanyarban jobbra fehér murvás út ágazik el (sárga jelzés). Ezen lefelé némi vágaton keresztül a házak között a susnyásban levő keresztnél balra (egyenest lefelé az aszfaltfélén egyrészt visszajutsz a szerpentinre, másrészt elég forgalmas a jóleső zúzáshoz), majd a fenyves után jobbra lesz a lejtő. Csábít az "ereszd el a hajam" típusú zúzásra, de a közben figyelni kell, megjelenik-e a bucka mögött a traktortető, illetve a végén az éles jobbkanyarba csökkentett sebességgel tessék bevágódni, mert mert. A naszályi útra a 2/A alagútjánál ér le az útvonal, ahonnan lehet menni még egy kört, vagy Vácra bekerekezve az első házaknál levő Oázis cukrászdába.

Táv: ~5 km Idő: fél óra Nehézség: nem nehéz Az állomás mögött elcsalinkázunk a Kosdi útig (az állomás bp-i végében levő aluljáró), amin mintegy 10 perc alatt felkapaszkodunk az M2 fölé. A hídon át lejtő jön, és balra már látszik a földút amire rákanyarodunk. Laza emelkedő következik, elhaladunk a rádiótorony mellett, majd követjük a földutat amint jobbra kanyarodik. Itt olyan 200 méter múlva szemből támad a sárga jelzés, amit éles balkanyarral követünk. Meredek lejtő jön, aminek végén éles jobbkanyar lesz, szóval ésszel tesség zúzni (nomeg néha jöhet a traktor szembe). Murvás széles úton gurulunk a Gombási útig. Innen balra a város van, az első házak egyikében cukrászda; jobbra pedig a Naszályra mászhatunk fel .

Táv: ~7 km Idő: 3/4 óra Nehézség: nem nehéz A vasútállomás melletti aluljárón keresztül hagyjuk el Vácot (az utolsó házak egyikében található az Oázis cukrászda). Az autópályának csúfolt M2 alatt indul az aszfaltos kaptató, amin laza fél óra alatt felérünk a tetőre (időfutamot is lehet játszani az útra festett start és cél feliratok között). Ha nem fordu lunk vissza fagyiért (lásd a Naszály alternatív szakaszt), akkor legurulhatunk Sejcére akár az aszfalton, vagy a bánya szállítószalagja mellett a házak mögött.* Sejcéről Katalinpusztára , vagy Verőcére mehetünk. * Kis kiegészítés: a szállítószalag melletti úton ne engedjük el a bringát. Én megtettem, ezzel összeszedvén egy laza kulcscsonttörést. Poros, sodrós cucc, és a jobb oldali pampafűben akkora lukak vannak, hogy bringástul elfértem benne...