Ösvényvadászat szövegkiemelővel

A roppant exkluzív Kisnyuszi Túraklub első bringás túrája a Vértesben zajlott. Laza harmincvalahány, erdészeti utak, nullához tartó terepmennyiséggel. Társasági életnek és könnyed kirándulásnak tökéletes.

Az NHH-Classic durvított változata. Eleje-vége ugyanaz, de közte...

A jövő heti Dunyha Maraton jegyében ma toltam egy NHH Classic ot. Az előző napok esőinek köszönhetően már-már giccsbe hajlott a díszlet: a dózerút széle töméntelen virágtól kéklett, a taxi rét pedig sárgállik a kutyatejtől. Már felfelé megjegyeztem magamnak a dózerutat levágó kis ösvényeket, de a terv a Grófi-út és a piros volt a lefelére. De én tervezek, a fák pedig érdekes módon mindig a turistautak elején pontosan derékszögben dőlnek az ösvényekre... Mivel nem sok időm volt, így nem álltam neki kommandózni, visszamentem a dózerútra. Aztán a taxi rét alatt balra bevágódtam a kék keresztre...

avagy amikor a macska beleszarik a ventillátorba Táv: 3km Szint: 100m (170m a pataktól) Nehézség: S1+ (nem kifejezett singletrack, de jó) Megboldogult reszeléstan tanárom a köszörűkő robbanása utáni arcállapotot írta le a fenti csodás kifejezéssel. Az azért mégis kellemesebb, ha az ember ugyanezt sárral éri el. Egész nap esett, de délutánra előbújt a Nap, így lemondtuk a tekerés lemondását: egyszer élünk, koszoljuk össze a bringákat. Összetalálkoztunk Zozóval a Nyugatinál, majd szokás szerint az Ördög-árok nagy hídja felé vettük az irányt.  A Szipka patak széles murvás útja helyett a sorompó után két út megy fel jobbra, ebből a kicsit kanyargósabb bal oldalit választottuk (mindkettő ugyanoda megy). Az első etap végén rövid aszfalt, egyenesen tovább, majd balra át kell evickélni az újabb sorompón. Innen adja magát a dolog; szép, hosszú egyenes gerinc, eső után kissé csúszós, de ragyogó mókuskerekező hely. A felső részen vaddisznócsaládot is láttunk.  A felső rész állandó látványos

Táv:  7,6km Idő: 1 óra Szint: ~250m Nehézség: emelkedő, odafigyelős lejtő A dolog úgy történt, hogy ma gyalogos túrát vezettem egy kisebb társaságnak, és nem akartam őket a Társa-mezőn megsütni, így alternatív útvonalként eszembe jutott a Nagy-Kő-hegy és a Les-völgy. Ezért előzőleg bejártam a tervezett ösvényeket, ne szaladjak bele nagy buktába. S mivel az eleje egybevág a BEAC maxi elejével, így hát következzék az első szakasz a kék sávon...

Mint mondottam volt , a terepezésből elegem lett. Zalalövőn ettem egy kis csokit, majd a település végén bevágódtam az ösvényre a Borostyán-tó felé. A fogadalom egy órán keresztül tartott.

Ha már egy kis szabadidő... A Cartographia kissé le van maradva, ugyanis a pirosat piros háromszögnek jelzi, de ez nem nagy probléma. Feltéve hogy tudjuk ezt a hendikepet. Ha nem, akkor is hamar rájövünk. Az útvonal turistaúthoz képest sok  aszfaltot illetve széles utat tartalmaz ami egy-két meglepitől eltekintve tökéletesen alkalmassá teszi bringázásra.