Vadaskerti hegy gerince (piros kör)

avagy amikor a macska beleszarik a ventillátorba

Táv: 3km
Szint: 100m (170m a pataktól)
Nehézség: S1+ (nem kifejezett singletrack, de jó)

Megboldogult reszeléstan tanárom a köszörűkő robbanása utáni arcállapotot írta le a fenti csodás kifejezéssel. Az azért mégis kellemesebb, ha az ember ugyanezt sárral éri el.
Egész nap esett, de délutánra előbújt a Nap, így lemondtuk a tekerés lemondását: egyszer élünk, koszoljuk össze a bringákat. Összetalálkoztunk Zozóval a Nyugatinál, majd szokás szerint az Ördög-árok nagy hídja felé vettük az irányt. 

A Szipka patak széles murvás útja helyett a sorompó után két út megy fel jobbra, ebből a kicsit kanyargósabb bal oldalit választottuk (mindkettő ugyanoda megy). Az első etap végén rövid aszfalt, egyenesen tovább, majd balra át kell evickélni az újabb sorompón. Innen adja magát a dolog; szép, hosszú egyenes gerinc, eső után kissé csúszós, de ragyogó mókuskerekező hely. A felső részen vaddisznócsaládot is láttunk. 
A felső rész állandó látványossága a szemközti Oroszlánsziklák fehér foltja. Ha ezt látjuk, már nincs sok hátra. Kis hupli után még egy apró vakondtúrás, és már lehet is lezúzni jobbra  a Határ-nyeregbe (balra a sárga a Vadaskerti-nyeregbe megy). Onnan a piros kör végigmegy a Görgényi úton, ahol a parkoló-játszótér-kút szentháromság mellett kanyarodik vissza a kiindulási pontjához.

Mi a Vadaskerti emlékműnél a kék jelzésen legurultunk a körkezdő sorompóhoz, miközben akkurátusan telepöttyöződtünk -- mint amikor a macska...

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Őzikés bölcsőtúra (Babenberg Strecke - Mauerbach - Exelberg)

Fenyves-hegy (Sejce-Verőce)