Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Az idei év kissé zaklatottra sikeredett - legalábbis hogy tunképp hogyan meg mint biciklizzek. Talán túl sok szakirodalmat olvastam, és könnyen szem elől tévedt a lényeg: takarodj ki a szabadba és érezd jól magad...

A haveri társulat kissé szanaszét volt a nyár folyamán, de végül a Mátra Maratonra azért összejöttünk. Sajnos - vagy nem - a szokásos szállásunk nem jött össze. Egy hónappal az esemény előtt azt a választ kaptuk, hogy egy éjszakára három főnek nem rögzítené a szobát, kérdezzünk rá egy héttel a buli előtt. Ellenben a sástói kempingben nem voltak ennyire finnyásak...

Annó, jó hónapja beadtam a bringát DrBájkékhoz. Mikor elhoztam, Sala rákérdezett hogy megyek-e Dunára. Hogyarákbane mondtam, majd hirtelen felindulásból megígértem neki, hogy végigtúrázzuk a középtávot. Ennek Zozó cimborám örült kevésbé, mivel a rövidet az utóbbi években vele toltuk. Sebaj, visszakapja majd Mátrán...

...avagy a térkép másik oldala Amint a múltkor írtam, vettem térképet . Kicsit részletesebben, ez két darab térkép plusz növényhatározó füzetke. Egy térkép akkora hogy nem fér el az asztalon. És kétoldalas. Igen. Megfordítottam...

Van hogy elborul az ember agya. Nem kicsit, nagyon. Először is elhagytam a kesztyűmet. Pontosabban Sástón maradt. Erről egy fórumbejegyzésből értesültem, ment telefon a kempingbe, megvan. Hurrá. Szóval vonat Pestről megy Gyöngyösig, onnan Sástó odavissza húsz káem. És itt jött be a borulás: mert meló után odaérek fél négyre, a következő elérhető vonat visszafelé ötkor van, amivel fél kilencre érek haza. Ez testvérek között is öt óra. Na nézzük. A táv cirka száz káem. Huszas átlaggal... Ugyeugye...

Kezd elegem lenni a magányos tekerésekből, így pünkösdhétfő tiszteletére haverokat is hívtam. Tekintettel arra hogy mások talán nem olyan betegek mint én, három alternatíva volt: Csóványos, Nagy-Hideg-Hegy, vagy kisinóci betonozás. Végül a középső lett.