Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Alapvetően a jókrvannyát a technikai fejlődésnek álcázott "toljunk-mindig-újabb-fícsört-amire-nincs-szüksége-a-vevőnek" hozzáállásnak. Mert ez a hozzáállás sajnos olyan emberek ötleteit erősíti, akik általában nem használják az adott terméket. Vagy pedig velem van baj, amikor beérem egyszerűbb, de jól működő dolgokkal - akár feláldozván azt hogy nem veszek évente új operációs rendszert, másik kerékméretet, vagy interaktív hűtőgépet. Ezt már kifejtettem a Polar kapcsán , s most a sisakok jönnek. A 26-27,5-29-be nem mennék bele mélyebben, értem én hogy ha globalice nincs ötlet a geometria további optimalizálására akkor ki kell találni valamit, hogy idén is vegyenek tőlünk vázat.

Nos, eljött az az időszak amikor az ember félretesz mindent, kettőkor lelép a melóból és

Az esedékes "bigrájd" útvonalára több ötletet is forgattunk: az egyik a Hocheck, a másik a Bécsi Erdő délkeleti határhegyeinek bejárása (Anninger, Lindkogel), vagy pedig összevissza a Lindkogelen. A Pöttyösbögre túrám azonban felpiszkálta Christiant, s rövid térképböngészés után kisütöttük: valószínűleg szebb-jobb-kevesebb aszfalt, ha a Lainzer Tiergartent délről kerüljük. Így érinthetjük a Bécsi Erdő egyik legszebb részét, a Föhrenwaldot.

Mit is mondhatnék, egyik szemem sír, másik mosolyog. Kezdjük azzal, hogy az év kissé sűrűre sikeredett, és a szükséges kilóméterek csak nem akartak összegyűlni. Ezért úgy gondoltam nem csapom szét magam mint tavaly, és jöjjön egy rövid távos sprint a Mátrában. Na meg ez lesz Rocky első versenye!

Mátra megint. Mert kell, mert még mindig a legjobb hangulatú verseny - legalábbis abból a kevésből amire járok...

Új pálya, régi arcok, nézzük mi sül ki ebből. Nem mondanám hogy nagyon izgattam volna magam a dolgon: Salamon-torony felé indulunk, tehát az lesz mint pár éve. Hát, nem egészen... A pénteki túra után kihagytam a kerekezést, szombat délután inkább elvonatoztam-kompoztam Visegrádra hogy benevezzek. A franc tudja hogy én most külföldinek számítok-e vagy sem - nem adtam esélyt a nemnek és a felesleges magyarázkodásoknak. Fizet, csomagot kap, benyal négy gombóc fagyit és hazaballag. Még beszélgettem egy picit a DrBike ban a régi ismerőssel - aminek még nagy haszna lesz, de ezt majd később. Most csak csigázom az érdeklődést. Lapozz.

Ha már Dunyha Maraton, pár napot eltöltöttünk Hungarisztánban. Péntek reggel betoltam a váci bringaszervizbe Pierre-t hogy lökjenek pár mm-t a küllőkön, kicsit beszélgettünk, majd mivel a család strandolt, a Naszálynak fordítottam a gépet.

Annak idején, mikor a városháza előtt ugrándoztak a srácok , hazahoztam egy vaskos szálláskatalógust. Otthon szépen előadtam hogy milyen jó, az ilyen síelős helyeken nyáron olcsóbb a szállás mint télen. A pozitív visszajelzés után elmentem bringázni. Mire hazaértem a család átnézte, majd nekem szegezte a kérdést:  - Te tudtad hogy Wagrainban van egy bringapark? - Neemmondoood??? - próbáltam az ártatlant adni... azért futottunk egy kört, miszerint "tényleg hozni akarod a biciklit?", de lényeg a lényeg: apartman foglalva, indulás!

Nos, újabb marhulás következik. Egyik reggel munkába menet sikeresen eltévedtem, és a saras-csúszós erdőben kellett  lekommandóznom magam a városba. Mindezt könnyed bakancsban, normál pedállal. És közben megérkezett a menetrendszerinti felismerés arról hogy mit is jelent a lábra tenni a testsúlyt. ---------------- Snitt.

A cím hátborzongató utalás a ellenére (ha nem elég riasztó itt egy másik változat ) kellemes meglepetés ért. Christian múlt pénteken vigyorogva letett az asztalomra egy hátsó tagot. Egyik haverjáé volt; nekik kicsi - ki használ már 100mm-t? -, szóval próbáljam ki. Ha bejön, megbeszéljük az árat. Egy Fox gyári szériás (azért ez hülyébb sorozatnév mint a Dallas) RP23 Kashima bevonattal. Itthon pillanatok alatt beműtöttem, majd miután kigyönyörködtem magam az aranyló színekben (keressetek Kétuptonról naplementést - a tag majdnem olyan jól néz ki), az est hátralevő részét azzal töltöttem hogy megtudjam tulajdonképp mi is az új implantátum.

A pályabejárás után jöjjön az éles üzem. Christian egész héten az időjárásjelentésen csüngött. Én leszartam a meteót, a négy évvel ezelőtti Szívásváradnál úgyse lehet rosszabb. 2009, Szilvásvárad (39km, 750m, 3 óra)

Nos, eljöve a szent május elseje, mikor rendes embernek a Hármashatárhegyen a helye.

A kissé vulgáris cím ellenére ez egy kiváló városkerülés. Történt, hogy Christian rávett egy laza hazatekerésre. Mivel ilyenkor vagy a városi forgalmon kell keresztültolnom magam (10km, 50perc), vagy a hegyen át nyomok le egy kétharmadnyi Duna-rövidtávot (21km, 600m szint), rááltam az újításra. A dolog rém egyszerű: az ember a Duna mentén elteker a Freudenauer erőműig, és onnan a Liesing-patakot követve valahol Schönbrunn alatt tér vissza a városba. Laza ügy, semmi emelkedés, és párszáz métertől eltekintve autómentes. Frissítés, 2014.v. - fotók, térkép

Nos, a mai adaghoz valószínűleg térképet is fogok valahogy szerkeszteni. Ugyanis a hétvégi állatság során megkerültük a Lainzer Tiergartent (a Vadaspark itteni megfelelője). Van hivatalos kerülő út a fal mentén - mivel fallal van kerítve az istenadta a bringások ellen. De Christian kitalálta, hogy mutat pár jópofa részt. Hát, ez sikerült...

Aki gitár közelébe került, az tudja: az egyedfejlődés logikus útja hogy az ember úgyis vesz egy Stratocaster t * . Ha pedig hátizsákból ivás a téma?

Az Anninger Mödling mellett magasodik, méghozzá annyira hogy az egyik első amely a hatszáz métert meghaladja. Kedvelt kirándulóhely, s hegyibringások közt is népszerű mivel közel van s jó kis felmenetet kínál. No, de ezért Bécsből egy huszast kell tekerni. Szóval eddig úgy voltam vele, hogy van közelebb is emelkedő ha edzeni akarok.

Bár másfél hónapja már örültünk , de még mindig prostituált hideg van és a Nap beesési szögét meghazudtoló havazás zajlik. Így bringázás helyett kultúrprogram következik.

Ma sikeresen belefutottam a nevezett útvonal... hogy is mondjam... szóval pikáns szakaszába. Az esti netbűvölés során pedig kiderült, hogy a blogban elszórva megtalálható szinte az egész. Így jöjjön a szummázás, némi csavarral:

Bár pár hete vitustáncot jártunk , a hó visszajött. Kábé annyi értelme van mint Nagasakinak volt - úgyis tavasz lesz. Így most ez van: S ha már ezzel a nem kifejezetten ideális időjárással lettem megáldva, nekiláttam kidekorálni az előszobát.

Eddig sem volt túl egyszerű dolgom ha az Exelberg felé tévedtem, hiszen a lejutás olyan mint üvegezni a lánykollégiumban. Mindegy merre áll, jó lesz.

Itt a tavasz. Legalábbis mocskos nagy olvadás indult, kollégám olyan arccal dörzsölgette a kezeit örömében hogy szakadtam a röhögéstől. Szinte vitustáncot járt, hogy húz a francba a hó.

Ahogy azt már a nagyok is megénekelték . Van nekem egy kollegám. Semmi extra, nyugdíj előtt pár hónappal; általában kicsit maga elé meredve létezik, de bármikor kicsattan belőle a csendes jókedv. Ő volt az aki tavaly télen megmutatta hogy lófaszjóska vagyok nem tökös gyerek. Mert amikor én besokalltam a mínuszkilenctől, ő akkor is letekerte a maga napi tizen kilóméterét. Autója hobbiból van, valami régi amcsi cápa lehet - mert Bécsben minek autó, mikor jó a közlekedés. Bringája minimum öt lehet, azokkal jár. A nyári monszunokban nevetve emelte fel a szandálját: water in, water out. Egy reggel épp valamelyik jeges kalandomat meséltem, miközben tett-vett az asztalon. Kisvártatva átnyújtott egy csomagot: ezt neked adom, nekem van egy másik. Tök jó - folytatta -, tükörjégen is kiváló... zzzzzzzzzzz - utánozta a karmok hangját amint a jégbe vájják magukat. Azt elfelejtettem megnézni, hogy a cinkos mosoly ott volt-e a szemében.

Hütteldorfba több dolog miatt érdemes kitekerni: a 49-es villamos végállomásától sok turistaút indul, itt ér véget a Bécsi Erdő északi részén kígyózó Höhenstrasse is, valamint látható Otto Wagner villája is. A felhasznált motívumok heves vágyat keltenek az emberben - egy pohárnyi abszint után. Mert ilyet józanul nem lehet kitalálni .

Volt egy évvége. Röviden elintézhetném hogy cirka 5600km, ami hatszázzal több mint tavaly.