Szent Simonjó a pedálkirály
Nos, újabb marhulás következik. Egyik reggel munkába menet sikeresen eltévedtem, és a saras-csúszós erdőben kellett lekommandóznom magam a városba. Mindezt könnyed bakancsban, normál pedállal. És közben megérkezett a menetrendszerinti felismerés arról hogy mit is jelent a lábra tenni a testsúlyt.
Cirka öt éve használok SPD rendszert. Már az első úton magával ragadott hogy össze vagyok ragasztva a bringával - ez később a Margit hídnál érdekes jelenethez vezetett, majd megnyugtattam az aggódó ótósokat: nem, nincs bajom, így szállok le a bringáról. Ugyanakkor az utóbbi időben hosszabb tekerések után a jobb bokám határozott jelzéseket küld, miszerint jó lenne korrekten beállítani a cipő talpán azt a kis vackot.
Történt, hogy a télen és az azt követő mindmáig tartó ősz során párszor elázott a lábam. Mindez annak köszönhető hogy nincs téli bringáscipőm, az SPD-hez csak nyári topánkám van. Cipőhuzattal elvileg jó, de ez szokás szerint csak elvileg.
A délutáni erdőzésekhez a melóhelyen cipőt is kell cserélni. Tekintve hogy csodásan elbaltázott módon a ruháimat nem hagyhatom éjszakára az öltözőszekrényben, ez állandó ruhacipelést is jelent.
Az összes szakirodalom azt mondja, hogy az igazán korrekt bringakezelést lapos pedállal lehet megtanulni. Nézzük csak meg a lejtőzős szakágat. Nos, ez az utóbbi időben megdőlni látszik, egyre többen használnak SPD-t. De mondjuk Fabien Barel elég jól elvan a platnival...
Szóval eldőlt: kipróbálom a normál pedált. S hogy miért az MX80? Korrekt ára van (szállítással ötven juró). Ha top csávóknak megfelel, talán nekem se lesz rossz. Nehéz? Ki nem szarja le? Nem versenyre lesz, ráadásul mínusz huszon grammokért nem fogok plusz kétszáz jurót fizetni. Még ha a szívem szakad meg milyen prostituált gyönyörű a Syntace titánpedálja...
Mikor az irodában belenéztem a csomagba, kinn szakadt az eső. Konkrétan. S a békés ebéd utáni kakaókevergetés közben a brutális ipari valamit vizsgálgattam, amiért párszáz éve a fegyverkereskedők vagyont adtak volna.
De mire hazaértem, már láttam az árnyékom. Szóval villámgyorsan lecseréltem a régi nyalókát, és hegynek fordítottam a biciklit.
A legközelebbi hegy a Wilhelminensberg, ahol találtam egy jó kis szánkópályát, majd hazafelé kicsit elkavartam és a Dehnepark vadregényes lankáit használtam játszótérnek.
A tapasztalatok:
Vazzeg, van mit lépni! Lehet terhelni a kanyarban! Mozgathatom a lábam! Már amennyire a kiálló csavarok engedik. Mert azok tényleg megfogják a cipőtalpat. Azért még kis finomhangolás kell, de nem zavartatták magukat, hogy csurom sáros cipővel taposom őket.
Nem mondom hogy váltok az espédéről, mert az a bizonyos összeragadás határozottan jól jön néha de a kezdet bíztató.
És az érzés. Ez egy cucc amit lehet ütni vágni, bírja - mit bírja, szereti: taposd, terheld, told át magad sáron, gyökereken, köveken, kíméletlenül és precízen mint Devin Townsend.
---------------- Snitt.
Cirka öt éve használok SPD rendszert. Már az első úton magával ragadott hogy össze vagyok ragasztva a bringával - ez később a Margit hídnál érdekes jelenethez vezetett, majd megnyugtattam az aggódó ótósokat: nem, nincs bajom, így szállok le a bringáról. Ugyanakkor az utóbbi időben hosszabb tekerések után a jobb bokám határozott jelzéseket küld, miszerint jó lenne korrekten beállítani a cipő talpán azt a kis vackot.
---------------- Snitt.
Történt, hogy a télen és az azt követő mindmáig tartó ősz során párszor elázott a lábam. Mindez annak köszönhető hogy nincs téli bringáscipőm, az SPD-hez csak nyári topánkám van. Cipőhuzattal elvileg jó, de ez szokás szerint csak elvileg.
---------------- Snitt.
A délutáni erdőzésekhez a melóhelyen cipőt is kell cserélni. Tekintve hogy csodásan elbaltázott módon a ruháimat nem hagyhatom éjszakára az öltözőszekrényben, ez állandó ruhacipelést is jelent.
---------------- Snitt.
---------------- Vetítés vége.
Szóval eldőlt: kipróbálom a normál pedált. S hogy miért az MX80? Korrekt ára van (szállítással ötven juró). Ha top csávóknak megfelel, talán nekem se lesz rossz. Nehéz? Ki nem szarja le? Nem versenyre lesz, ráadásul mínusz huszon grammokért nem fogok plusz kétszáz jurót fizetni. Még ha a szívem szakad meg milyen prostituált gyönyörű a Syntace titánpedálja...
Mikor az irodában belenéztem a csomagba, kinn szakadt az eső. Konkrétan. S a békés ebéd utáni kakaókevergetés közben a brutális ipari valamit vizsgálgattam, amiért párszáz éve a fegyverkereskedők vagyont adtak volna.
De mire hazaértem, már láttam az árnyékom. Szóval villámgyorsan lecseréltem a régi nyalókát, és hegynek fordítottam a biciklit.
 |
| Parancsolja a tisztelet |
A legközelebbi hegy a Wilhelminensberg, ahol találtam egy jó kis szánkópályát, majd hazafelé kicsit elkavartam és a Dehnepark vadregényes lankáit használtam játszótérnek.
 |
| Kellett nekem tegnap Fort Williamot nézni... |
Vazzeg, van mit lépni! Lehet terhelni a kanyarban! Mozgathatom a lábam! Már amennyire a kiálló csavarok engedik. Mert azok tényleg megfogják a cipőtalpat. Azért még kis finomhangolás kell, de nem zavartatták magukat, hogy csurom sáros cipővel taposom őket.
Nem mondom hogy váltok az espédéről, mert az a bizonyos összeragadás határozottan jól jön néha de a kezdet bíztató.
És az érzés. Ez egy cucc amit lehet ütni vágni, bírja - mit bírja, szereti: taposd, terheld, told át magad sáron, gyökereken, köveken, kíméletlenül és precízen mint Devin Townsend.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése