Űrhajó a bringán - avagy Fox on the run
A cím hátborzongató utalása ellenére (ha nem elég riasztó itt egy másik változat) kellemes meglepetés ért. Christian múlt pénteken vigyorogva letett az asztalomra egy hátsó tagot. Egyik haverjáé volt; nekik kicsi - ki használ már 100mm-t? -, szóval próbáljam ki. Ha bejön, megbeszéljük az árat.
Egy Fox gyári szériás (azért ez hülyébb sorozatnév mint a Dallas) RP23 Kashima bevonattal. Itthon pillanatok alatt beműtöttem, majd miután kigyönyörködtem magam az aranyló színekben (keressetek Kétuptonról naplementést - a tag majdnem olyan jól néz ki), az est hátralevő részét azzal töltöttem hogy megtudjam tulajdonképp mi is az új implantátum.
Bizony, ez egy űrállomás. Mivel nincs nagy tapasztalatom a hátsó tagokban, így csak a benyomások.
Velocity tune, rebound tune, valve tune
Ebből a csőhangolásról kiderítettem, hogy az én ízlésemnek valószínűleg a magasabb értékek jók (keményebb karakterisztika), szóval az a 225 megfelelő. Ha pedig mégis csavarni akarok ezeken, akkor elküldöm egy szakszervizbe hogy tuningolják át. Na, ez drága játék szóval úgyse. De jó tudni... S most jöjjön ami felhasználó által is piszkálható.
Sag beállítása
Ez a tag alapvető beülésének beállítása (mert ugyebár előfordulhat, hogy az első bucka gödör lesz). A teljes út negyedére ajánlják, amitől felhasználás érdekében érdemes eltérni: durva lejtőzéshez inkább egyharmad, latexgatyás erdészutakra lehet még rövidebb.
A történetet esetemben bonyolítja, hogy a bringámon van egy kis pöcök, ami megmutatja mennyire kell felfújni a hásó lengéscsillapítást. Mivel ennek beállítása kétemberes játék (elég nehéz egyszerre korrekten ülni a bringán, és combmagasságba lehajolni), így majd egyszer összenézem...
Rebound speed
Az összenyomott rugó vissza szeretne térni eredeti helyzetébe. Ez szép, de ennek a folyamatnak a sebességét jó lenne szabályozni: Ha gyors, akkor jön a pogózásnak nevezett folyamat, ami nem egészen az amit annak idején Pokolgép koncerten műveltünk. Az egyetlen közös, hogy kibaszottul nem lehet kontrollálni a folyamatot. Szóval a visszarugdosást lassabbra véve van egy pont amikor nem pattog, hanem fasza. Ha túl lassú, akkor meg érzed hogy nem jó, lágy az egész mint menhettenes Csoki, amikor rocksztár akart lenni*.
* Számomra a fogyasztói visszajelzés szinte páratlan emléke, mikor a nevezett fiatalembert bandástul zavarta le az Olimpiai Csarnok közönsége. Hja, a kapitalizmus friss illata, amikor még elhittük hogy a vásárló dönt... (figyi, ha az első két link nem volt elég borzalmas, keress rá bátran)
Adaptive Logic és a ProPedal
Az össztelós gépek egyik nagy problémája, hogy a hátsó kerék mozgása elvileg ront a mászási hatásfokon. Hogy miért elvileg? Na, majd elmondom...
A szép kékre eloxált kapcsolónak kettő állása van. Ebből a hármas a rögzítés. Ez esetben a hátsó tag szinte minimálisat mozog. S azért hármas, mert nyitott helyzetben további három különböző "preset" áll rendelkezésre (0,1,2), melyeket a visszarúgás sebességével ("rebound speed") tovább lehet finomítani.
A Lapierre X-Control felfüggesztéséről azt állítják hogy mászás közben a láncfeszítés segít egyensúlyban tartani a rendszert, ami elvileg - hangsúlyozom, elvileg - mászáskor nem mozog. Nos, ez marketingduma - vagy nem az, de akkor nem vagyok kíváncsi a többi felfüggesztésre. Mert mozog.Nem kicsit, nagyon. Érezhetően.
Szóval a kérdés hamar eldőlhet. Rögzítés és indulás. A túrát nyitó tíz km-es aszfalt és a hosszú erdészeti út mászása eléggé meggyőző volt. Kikapcsolva a megszokott hinta, de a tagot rögzítve - hopp. Ha nem is éreztem minden kavicsot, de valóban szinte megfagyott a gép hátulja. A tagra lenézve szemmel is látható volt a különbség: rögzítve 1-2mm mozgása van a rendszernek. Ez kell nekem.
A három nyitott állás
A rögzített állás persze nem arra való hogy lefelé is merevfar-szimulátor legyen (akinek ilyesmire van ingere vegyen erdeioutit - huszonkilencest fix seggel). Remélhetőleg a tervezéskor gondoltak arra hogy valaki ottfelejti a rendszert, de inkább nem verném oda egy köves lefelén.
Szóval jöjjenek a "presetek". A számozásban van némi logika, mivel a hármas az előbb kivesézett fix, és ettől nulláig haladnak a fokozatok, melyet rázósabb lejtőzéshez ajánlanak. Mivel a nyitott állások menet közben nem variálhatók, érdemes egy kis időt eltölteni a velük való játékkal, hogy túra vagy verseny előtt be lehessen lőni az optimális állást. S hogy bonyolítsák a dolgot, az egyes beállítások tovább finomíthatók a piros visszarúgásszabályzó tekertyűvel.
A nullás rázósabb lejtőzéshez ajánlott: így nem meglepő, hogy lassú visszarúgással együtt a lágyan lejtő erdészeti úton a kanyarokban elég bizonytalan, puha érzésem volt. Némi összevissza kapcsolgatás és tekergetés után gyors rugdosódással okés volt.
S most pedig elmondom, miért csak elvileg jó ha merev a far mászáskor: Meredekebb egynyomoson gyökereken való fellépkedéskor a fix hátsó bizony lecsusszan a ferde lépcsőkről. Azonban null+gyors állásban több mint tökéletes. Nem tudok rá mást mondani, mint egyszerűen benyomja a földbe a hátsó kereket. Aztán már csak egy dolgunk van: elég erőt adni a pedálra - a cuccon nem múlik hogy felmenj.
De a meglepi ez után jött; kedvenc Knédligombóc ösvényemre térve a nyitó, kicsit kanyargós részen kiszakadt belőlem a baaaaaazzeeeeeeg. Itt így még nem jöttem végig. Egy csöpp bizonytalanság nem volt, a hátsó kerék egyszerűen rátapadt az ösvényre.
A rövid szakasz végeztével visszatekercseltem, lássam milyen ez egyes állásban. Nos, pattogott mint a nikkelbolha. Szóval stop, vissza nullába, és jöhet a nyom második része. Odafigyelős, kicsit köves mélyút, ahol ragyogóan ki lehet használni az út falát a kanyarokban, majd át a piros jelzésre, mely enyhén lejtő ösvény kicsit meredekebb, köves-kanyargós zárással.
Úgy fest, a kompromisszum valahol az egyes elég lusta rugdalózóval lesz.
A gond a nyom alján kezdődött, ahol az erdészek alaposan helybenhagyták az utat. Bizony, nyolc hónapon túl gyógyuló sérülések. Nos itt szegény Recon Goldnak már igencsak kapaszkodnia kellett, hogy felvegye a versenyt a hátsó taggal. Korábban itt nem volt gondom, de most a kissé agresszívabb előtolás miatt már nem volt annyira magabiztos érzés. Okés, meg minden, de... igen... hmmm... asszem elöl is csere lesz...
Záró megjegyzések:
Bár az első túra során csak a teljesen nyitott nullás és az egyes propedalt váltogattam, az kiderült: a rendszernek bőven nagyobb tartománya van, mint amit jelenleg ki tudok használni. S ez jó. Nem szeressem a feszülős rucit...
Majd egy hétbe került, mire leesett, hogy valójában mit jelent hogy Rókáék 2012-re áttervezték a ProPedalt. Korábban vala, hogy a fix állást lehetett lazítani. Most pedig fordítva. Mindkettőben van logika és felhasználástól függ, melyik a jobb rendszer: ha valaki gyakran mászik technikás, lépcsős cuccokat, akkor a régi rendszer jobb lehet, mivel a fix rögzítés jó egy hosszú aszfaltos mászáshoz, de egy kövesebb-gyökeresebb szakaszon (lásd kék karika a HHH-ra, vagy normál kerékpárút Ausztriában) már jobb ha a hátsó kerék a "könnyebb átugrani mint megkerülni" elvet követi. Az új rendszer annak kedvez, aki inkább lejtőzik, mivel itt a különböző lejtőtípusokhoz könnyebb igazítani a tagot. Ugye sejtitek, hogy hol van a tuti? Bizony. Valahol a CTD körül.
Nagy marketingesek ezek... Csinálnak egy ProPedalt, aztán pár év múlva kinyomják AdaptiveLogic néven az inverzét, majd egybegyúrják. Te meg szép sorban megveszed őket. Azt szerencsére nem kötelező elhinni, hogy nem tudtak a cétédéről három éve...
Ami a marketing feletti gondolatmenetben a legszörnyűbb: ez a hangolgatás nem ezoterika. Tényleg lehet érezni a beállítások közti különbséget. Magyarán ez a cucc ki van találva.
S mint ahogy az az élet más területén is van, adott helyzetben egy fogás talán optimálisabb egy másiknál - de összességében egy jó nővel el lehet lenni egy darabig.
Egy Fox gyári szériás (azért ez hülyébb sorozatnév mint a Dallas) RP23 Kashima bevonattal. Itthon pillanatok alatt beműtöttem, majd miután kigyönyörködtem magam az aranyló színekben (keressetek Kétuptonról naplementést - a tag majdnem olyan jól néz ki), az est hátralevő részét azzal töltöttem hogy megtudjam tulajdonképp mi is az új implantátum.
Bizony, ez egy űrállomás. Mivel nincs nagy tapasztalatom a hátsó tagokban, így csak a benyomások.
Velocity tune, rebound tune, valve tune
Ebből a csőhangolásról kiderítettem, hogy az én ízlésemnek valószínűleg a magasabb értékek jók (keményebb karakterisztika), szóval az a 225 megfelelő. Ha pedig mégis csavarni akarok ezeken, akkor elküldöm egy szakszervizbe hogy tuningolják át. Na, ez drága játék szóval úgyse. De jó tudni... S most jöjjön ami felhasználó által is piszkálható.
Sag beállítása
Ez a tag alapvető beülésének beállítása (mert ugyebár előfordulhat, hogy az első bucka gödör lesz). A teljes út negyedére ajánlják, amitől felhasználás érdekében érdemes eltérni: durva lejtőzéshez inkább egyharmad, latexgatyás erdészutakra lehet még rövidebb.
A történetet esetemben bonyolítja, hogy a bringámon van egy kis pöcök, ami megmutatja mennyire kell felfújni a hásó lengéscsillapítást. Mivel ennek beállítása kétemberes játék (elég nehéz egyszerre korrekten ülni a bringán, és combmagasságba lehajolni), így majd egyszer összenézem...
Rebound speed
Az összenyomott rugó vissza szeretne térni eredeti helyzetébe. Ez szép, de ennek a folyamatnak a sebességét jó lenne szabályozni: Ha gyors, akkor jön a pogózásnak nevezett folyamat, ami nem egészen az amit annak idején Pokolgép koncerten műveltünk. Az egyetlen közös, hogy kibaszottul nem lehet kontrollálni a folyamatot. Szóval a visszarugdosást lassabbra véve van egy pont amikor nem pattog, hanem fasza. Ha túl lassú, akkor meg érzed hogy nem jó, lágy az egész mint menhettenes Csoki, amikor rocksztár akart lenni*.
* Számomra a fogyasztói visszajelzés szinte páratlan emléke, mikor a nevezett fiatalembert bandástul zavarta le az Olimpiai Csarnok közönsége. Hja, a kapitalizmus friss illata, amikor még elhittük hogy a vásárló dönt... (figyi, ha az első két link nem volt elég borzalmas, keress rá bátran)
Adaptive Logic és a ProPedal
Az össztelós gépek egyik nagy problémája, hogy a hátsó kerék mozgása elvileg ront a mászási hatásfokon. Hogy miért elvileg? Na, majd elmondom...
A szép kékre eloxált kapcsolónak kettő állása van. Ebből a hármas a rögzítés. Ez esetben a hátsó tag szinte minimálisat mozog. S azért hármas, mert nyitott helyzetben további három különböző "preset" áll rendelkezésre (0,1,2), melyeket a visszarúgás sebességével ("rebound speed") tovább lehet finomítani.
A Lapierre X-Control felfüggesztéséről azt állítják hogy mászás közben a láncfeszítés segít egyensúlyban tartani a rendszert, ami elvileg - hangsúlyozom, elvileg - mászáskor nem mozog. Nos, ez marketingduma - vagy nem az, de akkor nem vagyok kíváncsi a többi felfüggesztésre. Mert mozog.
Szóval a kérdés hamar eldőlhet. Rögzítés és indulás. A túrát nyitó tíz km-es aszfalt és a hosszú erdészeti út mászása eléggé meggyőző volt. Kikapcsolva a megszokott hinta, de a tagot rögzítve - hopp. Ha nem is éreztem minden kavicsot, de valóban szinte megfagyott a gép hátulja. A tagra lenézve szemmel is látható volt a különbség: rögzítve 1-2mm mozgása van a rendszernek. Ez kell nekem.
A három nyitott állás
A rögzített állás persze nem arra való hogy lefelé is merevfar-szimulátor legyen (akinek ilyesmire van ingere vegyen erdeioutit - huszonkilencest fix seggel). Remélhetőleg a tervezéskor gondoltak arra hogy valaki ottfelejti a rendszert, de inkább nem verném oda egy köves lefelén.
Szóval jöjjenek a "presetek". A számozásban van némi logika, mivel a hármas az előbb kivesézett fix, és ettől nulláig haladnak a fokozatok, melyet rázósabb lejtőzéshez ajánlanak. Mivel a nyitott állások menet közben nem variálhatók, érdemes egy kis időt eltölteni a velük való játékkal, hogy túra vagy verseny előtt be lehessen lőni az optimális állást. S hogy bonyolítsák a dolgot, az egyes beállítások tovább finomíthatók a piros visszarúgásszabályzó tekertyűvel.
A nullás rázósabb lejtőzéshez ajánlott: így nem meglepő, hogy lassú visszarúgással együtt a lágyan lejtő erdészeti úton a kanyarokban elég bizonytalan, puha érzésem volt. Némi összevissza kapcsolgatás és tekergetés után gyors rugdosódással okés volt.
S most pedig elmondom, miért csak elvileg jó ha merev a far mászáskor: Meredekebb egynyomoson gyökereken való fellépkedéskor a fix hátsó bizony lecsusszan a ferde lépcsőkről. Azonban null+gyors állásban több mint tökéletes. Nem tudok rá mást mondani, mint egyszerűen benyomja a földbe a hátsó kereket. Aztán már csak egy dolgunk van: elég erőt adni a pedálra - a cuccon nem múlik hogy felmenj.
De a meglepi ez után jött; kedvenc Knédligombóc ösvényemre térve a nyitó, kicsit kanyargós részen kiszakadt belőlem a baaaaaazzeeeeeeg. Itt így még nem jöttem végig. Egy csöpp bizonytalanság nem volt, a hátsó kerék egyszerűen rátapadt az ösvényre.
A rövid szakasz végeztével visszatekercseltem, lássam milyen ez egyes állásban. Nos, pattogott mint a nikkelbolha. Szóval stop, vissza nullába, és jöhet a nyom második része. Odafigyelős, kicsit köves mélyút, ahol ragyogóan ki lehet használni az út falát a kanyarokban, majd át a piros jelzésre, mely enyhén lejtő ösvény kicsit meredekebb, köves-kanyargós zárással.
Úgy fest, a kompromisszum valahol az egyes elég lusta rugdalózóval lesz.
A gond a nyom alján kezdődött, ahol az erdészek alaposan helybenhagyták az utat. Bizony, nyolc hónapon túl gyógyuló sérülések. Nos itt szegény Recon Goldnak már igencsak kapaszkodnia kellett, hogy felvegye a versenyt a hátsó taggal. Korábban itt nem volt gondom, de most a kissé agresszívabb előtolás miatt már nem volt annyira magabiztos érzés. Okés, meg minden, de... igen... hmmm... asszem elöl is csere lesz...
Záró megjegyzések:
Bár az első túra során csak a teljesen nyitott nullás és az egyes propedalt váltogattam, az kiderült: a rendszernek bőven nagyobb tartománya van, mint amit jelenleg ki tudok használni. S ez jó. Nem szeressem a feszülős rucit...
Majd egy hétbe került, mire leesett, hogy valójában mit jelent hogy Rókáék 2012-re áttervezték a ProPedalt. Korábban vala, hogy a fix állást lehetett lazítani. Most pedig fordítva. Mindkettőben van logika és felhasználástól függ, melyik a jobb rendszer: ha valaki gyakran mászik technikás, lépcsős cuccokat, akkor a régi rendszer jobb lehet, mivel a fix rögzítés jó egy hosszú aszfaltos mászáshoz, de egy kövesebb-gyökeresebb szakaszon (lásd kék karika a HHH-ra, vagy normál kerékpárút Ausztriában) már jobb ha a hátsó kerék a "könnyebb átugrani mint megkerülni" elvet követi. Az új rendszer annak kedvez, aki inkább lejtőzik, mivel itt a különböző lejtőtípusokhoz könnyebb igazítani a tagot. Ugye sejtitek, hogy hol van a tuti? Bizony. Valahol a CTD körül.
Nagy marketingesek ezek... Csinálnak egy ProPedalt, aztán pár év múlva kinyomják AdaptiveLogic néven az inverzét, majd egybegyúrják. Te meg szép sorban megveszed őket. Azt szerencsére nem kötelező elhinni, hogy nem tudtak a cétédéről három éve...
Ami a marketing feletti gondolatmenetben a legszörnyűbb: ez a hangolgatás nem ezoterika. Tényleg lehet érezni a beállítások közti különbséget. Magyarán ez a cucc ki van találva.
S mint ahogy az az élet más területén is van, adott helyzetben egy fogás talán optimálisabb egy másiknál - de összességében egy jó nővel el lehet lenni egy darabig.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése