Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Kihasználtam az év egyik utolsó napsütéses délutánját, és nekivágtam a Kahlenbergnek. A Grinzinger Strasse eleje elég forgalmas, de aztán elmaradoznak a házak, mint Budán az Eötvös utcában. Bár ez kicsit Tabánosabb környék, s kevésbé meredek.

A múltkor részletezett okokból ismét Plattenzé. De, hogy ne legyen unalmas, Fonyódról a másik irányba indultam a meló utáni esti bohóckodásra. Az egész napos esik-nem esik kérdés indulás után pár perccel dőlt el: a vízből kisebb forgószél bújt ki, majd a partra érve arrább rakott bringástul. Kisvártatva nyakamba zúdúlt a lé is a felhőkből. Sebaj, vizesebb már nem leszek, tekertem tovább... Szóval Fonyódtól "lefelé" már jópofa a dolog, a bringaút széles és szép kilátás van róla a túloldali hegyekre. De elfértem a főúton is - muszáj volt, mert Alsóbélatelep előtt az a vasúti ketrecben keringés az átjáróban nem volt felelős döntés az útvonal kijelölője részéről. Inkább a párszáz méterre levő sorompónál mentem át. A vasúton átbucskázás után az errefelé szokásos vasút menti aszfalt kényelmes, de az eső miatt valahol Balatonfenyvesen túl visszafordultam. El is állt az eső, így még felkapaszkodtam a Sipos-hegyre megcsodálni a kilátást (mivel nem akartam terepezni, a kilátóig ne...

Úgy fest ez egy olyan hét volt, amikor az elsődleges férfiúi nemi jelleg rossz végén álltam. Szerdán a napsütés , tegnap meg a Szárazfák rétje volt apuci a papásmamás játékban.

Kellemes vasárnap délutáni móka, melyben kiderül hogy érdemes túlmerészkedni Rádon. A váci Rádi út enyhén szólva szaggatott aszfaltja az egyetlen kihívás a finoman hullámzó tájon – s csak Rád irányába. Az M2 kivitelezői a felhajtót aljas 6-7 százaléknyi meredekséggel látták el, ami nem mindig esik jól. A híd után egyenesen tessék, jobbra Vácduka van, amiről majd máskor mesélek. Ekkorra már az eddigi gyér forgalom is elül, bár az erre járók közül néhányan itt élik ki versenyzési hajlamaikat.

Ma sikerült kiszabadulni a négy fal közül. Kismarosig vonatoztam, s egész odáig Kisinóc és a mögöttes részek voltak a cél, de a kisvasútnál inkább a Nagy-Hideg-Hegyet választottam. Majd Királyréten újra módosítottam: a térkép jó minőségű dózerutat jelöl a Spartacus-háztól Magas-Taxra. Onnan pedig még sötétben is visszajutok Királyrétre az ismert úton ...

Régi adósság ez . A végigjátszás most se sikerült, de legalább megvan tavaszig az életcél.

Az NHH-Classic durvított változata. Eleje-vége ugyanaz, de közte...

Táv:  7,6km Idő: 1 óra Szint: ~250m Nehézség: emelkedő, odafigyelős lejtő A dolog úgy történt, hogy ma gyalogos túrát vezettem egy kisebb társaságnak, és nem akartam őket a Társa-mezőn megsütni, így alternatív útvonalként eszembe jutott a Nagy-Kő-hegy és a Les-völgy. Ezért előzőleg bejártam a tervezett ösvényeket, ne szaladjak bele nagy buktába. S mivel az eleje egybevág a BEAC maxi elejével, így hát következzék az első szakasz a kék sávon...

No, ez is megvolt. I. Underworld kupa, nyugdíjas kategória - hiába, öregszek...

Táv: ~8 km ( bikemap.net ) Idő: 1 óra Nehézség: két komoly emelkedő van benne A zebegényi vasútállomás mögötti térről indul egy meredek utca felfelé. Jó meredek, de leküzdésével a szakasz egyik durva része ki is van pipálva. A rádiótoronynál balra, majd jobbra kell kanyarodni, és máris megvan a panoráma Szob felé. A fennsíkon jól követhető a szekérút, amely a Som-dűlőig kellemesen ereszkedik. A tanyát balról kerülve egy T-elágazás okoz némi fejtörést. Első ottjártamkor a balról hallatszó erős kutyaugatás hamar eldöntötte az útirányt: jobbra. Párszáz méter után az út enyhe bal kanyarral kimosott sziklákon keresztül halad lefelé az erdőben, majd éles S-kanyar következik. Szóval ésszel tessék, nagyot lehet esni. És hopp, máris megvan a bőszobi út . Mintegy fél kilométer után jobbra csábító kétnyomos támadja meg a domboldalt. Érdemes nekimenni. Mintegy 1 km-nyi emelkedő, balra káposzta, jobbra búza. Nyári délutánokon a mellékelt fotón látható vizuális doppinggal. Az emelkedő vé...

Táv: ~11 km Idő: 1 óra (ebből 1/4 a Cseresznyefa-parkolóig) Nehézség: hosszú emelkedő, jó minőségű úton Királyrétről a Cseresznyés parkolóig aszfalton megyünk (amely összességében majdnem ugyanolyan meredek mint az utána jövő út), majd innen a széles murváson felfelé amíg el nem érjük a Nagy-Hideg-Hegyi turistaházat. A durvább rész Magas-Tax után következik, és ahogy illik, közvetlenül a turistaház alatt kulminál. Alternatív lehetőség: a parkolóból a K+ jelzésen indulunk, majd a patak után némi tolóckodással csatlakozunk az útba. Tovább: Inóci vágás , Grófi út.

Táv: ~ km Idő: 1 ó ra Nehézség: némi tolás van benne Törökmező után egy darabig a pirossal közösen megy az út, majd leereszkedik a Vizes-árokba, ahol a Z+ csatlakozik szemből. Maradjunk a kéken. Ezután jön hajdani gyalogtúráim kedvenc része, egy hosszú emelkedő a Felső-körtvélyesen. Kerékpárral szintén gyalogtúra, nyáron némi csalánnal körítve. Egyébként fasza kis singletrack lenne, ha kicsit megdöntenék. Néha álljunk meg, és gyönyörködjünk a hátunk mögötti tájban és balra a völgyben. Az emelkedő tetején régen kerítést kellett mászni, jelenleg akadálymentesített a terület. Ezután hamar kibukkanunk a Köves-mezőre vezető aszfaltra. Aki nem fáradt, bolondozhat az út menti ösvényen a friss irtásban. Folytatás: Hegyes-tető, Nagymaros

Táv: ~6 km Idő: 1 ó ra Nehézség: nem nehéz Kóspallagot az autóúton elhagyva a márianosztrai elágazásban indul a kék jelzés. A széles ösvényen enyhe emelkedő, majd könnyed erdei tekerés következik. Kábé 3 km után érünk ki a Békás-rétre, ahol kétnyomra vált a történet. Jobbra valami ház látszik, a kereszteződésben lehetőség van elkanyarodni a P felé (Pusztavár), illetve a műútra. Tovább haladva a kéken jókora lefele után érünk a Törökmező alatti Halastóhoz. A Halastótól a K és Z jelzések egyaránt felvisznek a turistaházhoz, de a kékről az erdészeti úton jobbra majd balra tartva némi kerülővel kényelmesebben is felérhetünk. Sőt, ha tartjuk az irányt dél felé, akkor a turistaház érintése nélkül csatlakozhatunk a körtvélyesi szakaszba. Folytatás: Körtvélyes felé (K), aszfalton a Köves-mezőre, Malom-völgy Zebegényre. ---------------- 2010. nyár - A Békás-réten pár méterrel arrább került a kék sáv jelzés-

Táv: 4,5 km Idő: 1 óra Nehézség: nem nehéz Szobról a Börzsönyi Kék jelzésen indulunk. A kellemes aszfaltos kaptató a mezőre érve enyhe emelkedővé szelídül, cserébe rázós, köves régi kocsiúton haladunk. A jelzést a Sukola-keresztnél elhagyjuk, majd a kanyar utáni egyenesben az út melletti mezőn haladó kétnyomosra térünk. A balkanyarban már látszik a Csák-hegy, és a rajta átmenő távvezeték. (Csábítóan néz ki, hogy kis lejtő után egyenesen az erdőnek tartsunk, de az majdnem kilátástalan dzsungelharchoz vez et.) A drótot megcélozva rövid emelkedő után megvan a csúcs. Innen már látszik Márianosztra. Érdemes a széles útról balra található tetőre kimenni, kényelmes tízóraizóhely, és szép a kilátás. Visszatérve már csak egy sodrós lejtő van hátra a kóspallagi műútig, ahol balra tartva berobogunk Márianosztrára.

Táv: ~8,5 km Idő: 1,5 óra Nehézség: emelkedik rendesen A Google-Earthban találtam egy képet , amin a visegrádi vár szokatlan szögből van fotózva. A helyszín az 539m magas Kopasz-hegy. Egy őszi napon fittyet hányva a szemerkélő esőre, elvonatoztam Szobra. Szobról Márianosztrára eljuthatunk a műúton, vagy a régi nosztrai út on. A központban található ABC és csap mellől indul a zöld jelzés, és a hegyoldalba felkapaszkodó házak közül kivillant az úticél jellegzetes háromszöge. Az utolsó házak után vált az út kétnyomosra, majd rögtön egy elágazáshoz ér. Itt egyenesen haladjunk (balra nem tudom mi van, majd egyszer megnézem). Innentől komoly emelkedő következik, amiben egy kis vízszintes szakasz van. A vízszint után erősen köves az út, kihívás nyeregben maradni. Bevallom, feltoltam. Meg a haverok is, akiknek tavasszal megmutattam. A nyeregben ágazik el a zöld háromszög , amin már végképp tolóckodás van. De a panorámáért megéri (ha végre előhívatom az őszi filmeket, lesznek fotók is) felmász...