Az esedékes "bigrájd" útvonalára több ötletet is forgattunk: az egyik a Hocheck, a másik a Bécsi Erdő délkeleti határhegyeinek bejárása (Anninger, Lindkogel), vagy pedig összevissza a Lindkogelen.
A Pöttyösbögre túrám azonban felpiszkálta Christiant, s rövid térképböngészés után kisütöttük: valószínűleg szebb-jobb-kevesebb aszfalt, ha a Lainzer Tiergartent délről kerüljük. Így érinthetjük a Bécsi Erdő egyik legszebb részét, a Föhrenwaldot.
Így találka reggel nyolckor a Lainzer Tor előtt. A Vadasparktól délre eső Pappelteich-hegyet szinte rutinból vettük: kihagytuk a szokásos bemelegítő kitérőket, a legrövidebb úton vágtunk át Kalksburgba. Innen csendes utcák vezetnek a perchtodsdorfi Berggasséhoz, mely az első emelkedő startpontja.
A Perchtoldsdorfer Heide egy füves hegyoldal, amelyről némi kilátás is akad:
A hivatalos mtb útvonal (Parapluie-Strecke) az erdőhatáron vált széles erdészeti útba, majd a rövid kaptató után lágyan kígyózik délnyugat felé.
 |
| Parapluie-Strecke |
Az erdőt kisebb-nagyobb rétek szakítják meg, melyek szó szerint tömve vannak őszi kikericcsel.
 |
| Seewiese |
Az első pihenőt a Schöffelhütte mellett tartottuk. Valószínűleg nincs ember aki képes rezzenéstelen pofával továbbhaladni. Amikor kibukkantam a fák közül, csak álltam és vigyorogtam. Christian pedig csodálkozva szólt rám: hé, miért nem a napra állsz? Majd vitatkoztunk egy sort, hogy rendben van hogy ez egy szép nap, de az most U2 vagy Queen?
Lényeg, hogy innen már érezni a hegyeket (s a tábla tanúsága szerint látható a Rax és a Schneeberg).
A következő célpont Heiligenkreuz. Bár a hivatalos mtb útvonal itt északnak fordul, idáig egybeesik a bécsi zarándokúttal (Wiener Wallfahrerweg) - annyi kivétellel hogy a zarándoknak nem jár kilátás -, így visszacsorogtunk az elágazáshoz és követtük a turistautat dél felé.
Rövid lejtős ösvény után kerítésmászás, egy meredek réten alpesi érzettel megáldott lejtőzés, újabb kerítésmászás, zárásként pedig vékony aszfaltcsík visz Sittendorfba. Az aszfalton lassan, mivel jobbra a fák között ki-kibukkan Wildegg kastélya - s vagy a kanyarokra figyelünk, vagy a tájra.
Sittendorfban egy nem túl feltűnő ösvényen hagytuk el az aszfaltot (szerencsére a szent utat jelző sárga táblácskák eléggé rikítanak). Felmásztunk a Großer Buchkogel oldalán a Füllenberg lovas tanyáihoz, aztán lejtő, át az autópálya alatt s már csorogtunk is lefelé a széles sétányon Heiligenkreuzba.
 |
| Heiligenkreuz |
Hogy gyorsítsuk az ügymenetet, innen az Alland - Altenmarkt an der Triesting etapot aszfalton oldottuk meg. Legközelebb valószínűleg érdemes lesz a Mayerling - Peilsteinwiese útvonalat követni az erdőn át. Pláne hogy ez az etap azért majd háromszáz méterrel emelte a mászási mutatót. Az erdőn át se lenne több...
 |
| Alland (balszélt kukucskál a Hocheck) |
De végül is elértünk Altenmarktba, ahol az óra 40km távot és ezer méternyi mászást jelzett. Szóval ez az útvonal hosszra, mászásra megegyezik az első túrával; de szebb.
Megtaláltuk a "Hocheck arra" táblát, a térképen is azonosítottunk: a turistaút kis kivétellel az erdészeti utat használja, szóval csak tekercselni kell. Meg azt ahogy Móricka elképzeli. A felmenet bőven tíz százalék fölött nyitott, aztán szelídült normálisba.
A képeken ábrázolt pihenőnél újra bepillantottam a térképbe, s gyorsan módosítottunk: az erdészeti út itt lefelé megy, hogy Thennebergnél csatlakozzon a múltkori mászás kezdőpontjához. Ami szép, de ne veszítsük el azt a száz méternyi mászást...
Szóval balra fel, ahol az erdőhatár mögött meg is lett a piros jelzés. Bátran nekivágtunk, de száz méteren belül feladtuk: ez bringával lehetetlen. Nem azért mert az ösvény szűk, csúszós és oldalra lejt. Hanem mert gyalog is ippeg lehet elférni. Szóval tolás, cipelés majd egy kilométeren keresztül.
De végül meglett a másik út, s innen már csak fel kell mókuskerekezni az átlag 10%-os úton.
 |
| Tisztára mint a Nagy-Hideg-Hegy |
A szakállasbácsis forrás után egy balkanyar, aztán egy jobbos, s vége a nyugis tekercselésnek: rendes hegyhez illően a vége bedurvul. Az első felénél Christian még bírta, de a záró görgős köveken mindketten nyakunkba vettük a bringát, és úgy caplattunk fel a házhoz.
A kellemesen telt házban a vaskandalló fölé ki lehet a ruhákat akasztani - egy nő ijedten kérdezte: esik kinn? Nem, mondtam csak szárítom a sisak bélését.
 |
| Hol kapsz fél citromot a bögre teádhoz? |
Míg túlestünk egy-egy almás és túrós rétesen, megállapodtunk a hazaútban: elég lesz Badenig eltekerni, nem csalinkázunk az erdőkben. Persze előbb le kell jutni a hegyről: öt és fél km-en zuhantunk több mint 650 métert. Túlságosan nem lehet elereszteni, mert vagy sáros az erdészeti út, vagy görgős köves, gyökerekkel szabdalt a széles ösvény. Jó és változatos. De úgy látszik, a hagyományos pedált még szokni kell, kicsit kisebb volt az önbizalmam mint a múltkor. Vagy az is lehet hogy túl keményre fújtam a kerekeket, s jobban pattogtam mint kellene. De legalább megúsztam defekt nélkül, Christiannal ellentétben:
 |
| Taßhof |
Megkerültük a hegyet Weissenbach felé, majd az utolsó mászásként fel Schwarzenseehez. Itt megint kimaradt Peilstein meglátogatása, de Zobelhofnál megállapítottuk: innen nem is vészes a Lindkogel. De azért kihagytuk. Inkább legurultunk a patak mellé a Helenentalba, s vidáman elkarikáztunk a badeni állomásra.
 |
| Zobelhof |
Összesítés:
Nos, ez egy szebb, bár kicsit intenzívebb variáció mint az első próbálkozás volt. Érdemes a korábban említett hosszú aszfaltozás kiváltása Heiligenkreuz és Altenmarkt között, illetve a visszaút aszfaltozását is ki kéne cserélni valami terepes etappal. De a legfontosabb, hogy a Hocheckre észak felől Thennebergből érdemes nekiindulni, elkerülve a rambózást a hegyoldalban.
Az étkezés nagyon korrekt lett. Ismét kijött rajtam a francba a tápkiegészítőkkel korszak: 3 liter víz mindenféle por nélkül, két banán, 5 piszokolcsó csokis müzli szelet és egy gyümölcsös-ostyás szelet. Nomeg a két rétes teával. Ugye hogy nem kell energiaital?
 |
| Háztól Badenig: 82km, 2000m szint |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése