Egy év hátizsák és pár óra a városháza előtt
Aki gitár közelébe került, az tudja: az egyedfejlődés logikus útja hogy az ember úgyis vesz egy Stratocastert*. Ha pedig hátizsákból ivás a téma?
Az egész rettentő gyorsan történt. Délelőtt kilátogattam a Vienna Air Kingre ahol egyrészt megnéztem mi az amit a büdös életben nem fogok csinálni, másrészről a mini bringaexpót.
Nekem, aki az utóbbi években ahhoz szokott, hogy a visegrádi kiaszott fűben egy-két kiállított Genesis bringa árválkodik**, ez paradicsomi helyzet volt.
Troy Lee festésű Specialized bringát nem sűrűn lát az ember, ami tiszteletre méltó még ha randa egy jószág is. Ghost, Cube, Cannondale (a Jekyll egy brutálisan gyönyörű darab), Scott, BMC, Merida, Haibike, Puch, Endura, O'Neil mellett a helyi nagy boltok (Bikestore, Bikester, Hervis, stb) konkrétan a fél raktárat kihozták. A leogangi bájkpark legénysége kis körpályát túrt gyerekeknek... apropó gyerekek. Félelmetes mennyiségű kölyökbringa volt a sátrak elé szórva, s emellett komoly oktató kiadványokkal támogatják a gyerekek közlekedését.
Az pedig természetes hogy most minden akciós. Kerékpárt ugyan nem veszek, de amikor egy dobozból kihúztam a kis narancssárga hátizsákot, valami megmozdult bennem.
Mert szép az elképzelés hogy napi cucc, meg három kiló Mamiya lötyög az ember hátán egy 25-30 literes zsákban. De ezzel nagyon nem szeretnék elesni, ami túlzott óvatossághoz vezet. Az pedig rontja az erdő élvezeti értékét. Na.
S mit is mondtam az egyedfejlődésről? S ha az a nyomorult Camelbak Mule ráadásul kétharmadába kerül mint egyébként?
Így hát hazahoztam, s megpakoltam:
A zsákba a jelenleg napi szinten használt cuccok (szerszámok, hopp a pumpát kifelejtettem, de az befér még... a három liter víz, valamint egy nadrág és póló munkahelyi váltásnak). A fotógép nem. De mint egy év alatt kiderült, ha bringázok akkor úgysem állok le művészt játszani.
* függetlenül attól hogy Hendrixet egy alkoholista állatnak tartja
** nem volt ez mindig így, ha jól csal az emlékezetem...
Az egész rettentő gyorsan történt. Délelőtt kilátogattam a Vienna Air Kingre ahol egyrészt megnéztem mi az amit a büdös életben nem fogok csinálni, másrészről a mini bringaexpót.
Nekem, aki az utóbbi években ahhoz szokott, hogy a visegrádi kiaszott fűben egy-két kiállított Genesis bringa árválkodik**, ez paradicsomi helyzet volt.
Troy Lee festésű Specialized bringát nem sűrűn lát az ember, ami tiszteletre méltó még ha randa egy jószág is. Ghost, Cube, Cannondale (a Jekyll egy brutálisan gyönyörű darab), Scott, BMC, Merida, Haibike, Puch, Endura, O'Neil mellett a helyi nagy boltok (Bikestore, Bikester, Hervis, stb) konkrétan a fél raktárat kihozták. A leogangi bájkpark legénysége kis körpályát túrt gyerekeknek... apropó gyerekek. Félelmetes mennyiségű kölyökbringa volt a sátrak elé szórva, s emellett komoly oktató kiadványokkal támogatják a gyerekek közlekedését.
Az pedig természetes hogy most minden akciós. Kerékpárt ugyan nem veszek, de amikor egy dobozból kihúztam a kis narancssárga hátizsákot, valami megmozdult bennem.
Mert szép az elképzelés hogy napi cucc, meg három kiló Mamiya lötyög az ember hátán egy 25-30 literes zsákban. De ezzel nagyon nem szeretnék elesni, ami túlzott óvatossághoz vezet. Az pedig rontja az erdő élvezeti értékét. Na.
S mit is mondtam az egyedfejlődésről? S ha az a nyomorult Camelbak Mule ráadásul kétharmadába kerül mint egyébként?
Így hát hazahoztam, s megpakoltam:
A zsákba a jelenleg napi szinten használt cuccok (szerszámok, hopp a pumpát kifelejtettem, de az befér még... a három liter víz, valamint egy nadrág és póló munkahelyi váltásnak). A fotógép nem. De mint egy év alatt kiderült, ha bringázok akkor úgysem állok le művészt játszani.
* függetlenül attól hogy Hendrixet egy alkoholista állatnak tartja
** nem volt ez mindig így, ha jól csal az emlékezetem...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése