Kedves Naplóm. Kurv... izé, bocsáss meg hogy elhanyagoltalak, s nem róttam beléd sorokat. Na most bepótolom.
A korábban belengetett Nagy Túrák egyike egy bonsai-Alpencross: Kapfenberg - Mariazell - Sankt Pölten. A tervezőszoftver szerint 140km és több mint 3000m szint.
Az előző évek hosszabb túráihoz hasonlóan, kettős a cél: egyrészt edzésérték, komfortzóna kitolása és egyéb trendi motivációs fasságok; másrészt az "ismerd meg hazád" - vagy legalábbis lakóhelyed - mozgalom támogatása.
Ilyenkor tavasszal (a történelmi hűség kedvéért 2018 április végén) pedig különösen szép a táj, hisz már nyílnak a völgyben és még hó takará el a bérci tetőt. Szóval hagyjuk a síkságot arra akinek mit nekem te zordon Kárpátoknak blablababla, a lényeg hogy ne a Tisza kanyarulatánál kelljen lenni mert a lapályon mindig fúj a szél.
 |
| Wien Meidling |
Szóval pirkadatkor már Meidlingen húztam be a nyakam a csípős reggeli
hidegben, de Kapfenbergben már szinte májust idéző meleg fogadott.
Nos, ez hamar változott, hiszen a nyitó etap a hosszú, mély völgyben kétségeket ébresztett az időjárás-előrejelzés pontosságát illetően.
 |
| Thörl |
 |
| Thörl |
De Thörl után kinyílt a táj, napfény, festeni való kék ég, zöld mező, s itt-ott havas hegyek kandikálnak; szóval az egész tényleg olyan mint azok a nagy poszterek a postásnéni mögött Attersee felirattal. Szomorú hírem van: azok a képek nemfotosopp, a valóság tényleg ilyen "giccses".
 |
| Ez a széles aszfaltcsík az autóút mellet egy bringaút |
Au bei Turnau után a történet beszűkül, és érezhetően megérkeztem az Alpokba. Kis házcsoportok emelkednek ott ahol a domborzat engedi, de helyenként kis tavak is elférnek a hegyek közt a völgy teresedésében.
 |
| Mariazeller Straße - Grüner See (ez nem az a híres Grüner See, de elég szép) |
Az út meg szép komótosan emelkedik, mindig csak a hegyfal felé; jelezvén, lesz itt szopás még a nap folyamán.
30km után indul el a nemulass, a Seewiese szerpentinje képében. De semmi gond, a röpke 300m-es szint után 1250 méterről lehet lezuhanni Mariazell felé.
 |
| A bácsi nem örült a fotónak, de azért elég masszív háttere van. Ha megállt volna, most lenne egy ilyen képe a faszkönyvébe... |
Rendes apátság természetesen sosincs a völgyben, szóval van még egy apró kaptató a városka előtt. Ez eddig 56km, vegyük úgy hogy félút. Mivel bringaláncot nem vittem magammal, meg különben se menjünk má' be templomba bringásgatyába', a kultúrprogram elmaradt.
 |
| Mariazell |
 |
| Mariazell |
Az ebéd azonban nem.
A főtér alsó részén levő olasz jellegű kirendeltségre esett választásom, mert ha már lehet, ne osztrák konyhából étkezzünk. Értem hogy egészséges (már ha nem a klasszikus bécsi hússalátáról van szó: ez öt darab rántotthúst jelent köret nélkül. Azazhogy van köret: sör. Ha nem hiszed, menj el Bécsben a
Nussgartl-be), de sót borsot általában kihagyják. Szóval spaghetti puttanesca. Általában a penne arrabiata-val tesztelek minden olasz jellegű éttermet: ha el merik készíteni rendesen fokhagymásan pepperoncinósan, na, akkor tökös gyerekek (általában nem merik; egyszer egy tésztás visszakérdezett: Csípősen? Elég nyers választ kapott, miszerint a penne arrabiata az csípős).
Na, a gasztrobuzeráns kitérő lényege hogy az étteremteszt elmaradt, mert ha az étterem átmegy a teszten akkor a hátralevő 80km esetleg - khmmm - problémás lesz. Szóval puttanesca, ami szintén egy klasszikus olasz cucc, de jól csinálták. Egy vödör almalé, citromlé; kulacs feltölt, és gurulás tovább.
 |
| Mariazell |
Az utolsó nagy emelkedő előtt az órára néztem: eddig cirka 1000m mászás. Nabazmeg, jön a feketeleves. De csak nem jött ki a matek: a legmagasabb pont a Seewiese 1250-en, 800m alá nem mentem, és két hupli van még. Az tesók köz is max 800m, nem másfélezer. Na mindegy, a legközelebbi vasútállomás Sankt Pöltenben van, szóval nyomás.
S lőn, az utolsó emelkedő tetejére sem értem el a 2000m mászást: egy ezrest tévedett a tervezőprogram. Sebaj, ennyi hiba belefér, legfeljebb nem leszek annyira faszagyerek mint terveztem... Guruljunk.
Na, ez az igazán jó: 15km hegyi lejtőzés, majd 45km lazázás a hegyek közti szűk völgyben, ami azt jelenti, semmi szél. A korábbi évek tapasztalatai alapján, szerintem ez a legjobb út az Alpokból Sankt Pöltenbe: a lehető legkésőbb érsz ki a szélvédett völgyekből a randa szeles lapályra.
Összességében egy nagyon kellemes túra, aminek nincs kifelyezett csúcspontja (értem azt hogy extra kilátás vagy látnivaló), de változatos, és mindig érdekes. Ajánlom végigjárni - főleg április végén!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése