Évbúcsúztató túra
A héten jó idő volt. De bringázni nem lehetett, mert a szociális tevékenységek (forraltborozás a kollégákkal) magasabb prioritást élveztek. Azonban pénteken elborult az agyam, így rövid sms ütésváltás után Christiannal annyiban maradtunk: Anninger nem fér be (basszus, idén kimaradt!), de egy rövid kétórás csapatás mehet.
Ahogy a Lainzer Tor tövében üldögéltem, nem is bántam hogy kis túrára megyünk. Bár a nap hétágra sütött, a szél igencsak iparkodott. Én is jó marha vagyok, hogy a frissen beszerzett "nyári" sisakot most próbálom ki.
S az elmúlt éjszakák esőzéseinek köszönhetően mire a Maurer Wald hupliján túljutottunk, csupa sarak lettünk. Ez persze nem zavaró, van mosógép. Azonban a móka élvezetébe erősen beleszólt az első telóm. Ugyanis per pill csak két centit mozog a hivatalos tucat helyett, ráadásul az "út vége" nem mondható progresszívnek: egy-egy ugratás után olyat koppant mint Arany János bogara. De az első lejtő alatt megszoktam a "fordított háté" életérzést.
Kalksburg-Rodaunból a sztenderd erdészeti úton karikáztunk a Wiener Hütte felé,
azonban a Téelágban átvágtunk a susnyáson a rétre:
Rövid szusszanás után balra fordultunk, mert Christian új ösvényeket ígért. Ez a jó a télben: ha nincs hó - márpedig itt Bécsben általában elég rövid a havas időszak -, akkor rengeteg finomság kerül elő az avarból, s a járt út elhagyására csábítanak. Ezen felfedezett ösvénykék egy része nem mindig járható, így ki kell használni a lehetőséget. Szóval a réten balra,
az erdőben egyenest, kicsit jobbra, jobbról megkerültük a hegyet (kilátás! - a képek nem sikerültek), visszataláltunk a gerincen futó kék jelzésre (Téelágból egyenest balra), amin eleresztettük a cuccost a párhuzamos ösvénykéken, majd jobbra leborítottunk Kaltenleutgeben utcájára.
Itt rábeszéltem magunkat, hogy aszfalton másszunk vissza a Wiener Hüttéhez, ami mögött ott a 6-os számú Stadtwanderweg, ami mindig kiváló móka.
Az eleje nem is volt rossz, lezúztunk, elindultunk felfelé, majd az Eichwiesén átkeltünk a mocsáron:
Itt a táblánál józan eszünkre hallgatva inkább a képen látható szekérúton mentünk tovább a lejtőn, majd mindenféle egyéb utakon - melyeken életemben először jártam, visszatértünk a Lainzer Torhoz.
23km, 560m. Kiváló szabadidős kör, ami akár edzésre is megteszi. S tele van csikicsukis ösvényekkel.
Ahogy a Lainzer Tor tövében üldögéltem, nem is bántam hogy kis túrára megyünk. Bár a nap hétágra sütött, a szél igencsak iparkodott. Én is jó marha vagyok, hogy a frissen beszerzett "nyári" sisakot most próbálom ki.
S az elmúlt éjszakák esőzéseinek köszönhetően mire a Maurer Wald hupliján túljutottunk, csupa sarak lettünk. Ez persze nem zavaró, van mosógép. Azonban a móka élvezetébe erősen beleszólt az első telóm. Ugyanis per pill csak két centit mozog a hivatalos tucat helyett, ráadásul az "út vége" nem mondható progresszívnek: egy-egy ugratás után olyat koppant mint Arany János bogara. De az első lejtő alatt megszoktam a "fordított háté" életérzést.
Kalksburg-Rodaunból a sztenderd erdészeti úton karikáztunk a Wiener Hütte felé,
 |
| Wiener Hütte |
Itt rábeszéltem magunkat, hogy aszfalton másszunk vissza a Wiener Hüttéhez, ami mögött ott a 6-os számú Stadtwanderweg, ami mindig kiváló móka.
Az eleje nem is volt rossz, lezúztunk, elindultunk felfelé, majd az Eichwiesén átkeltünk a mocsáron:
 |
| Eichwiese |
23km, 560m. Kiváló szabadidős kör, ami akár edzésre is megteszi. S tele van csikicsukis ösvényekkel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése