Troppberg délkeletről (Jakobsweg)

A múltkori Troppberg-túra után fejünkbe vettük, hogy kicsit jobban megismerjük a hegy környékét.

A start a korábban ismertetett módon Wienflußradweg - Purkersdorf - Karlgasse - Hirschengarten Strecke, majd a Buchberg tetején kezdődő lefelén balra lesz egy sárga jelzés. Ez pöpec egynyomosként kering a hegyen, majd visszatér Purkersdorf felső felére. Azonban úgy látszott hogy a képen látható utca megfelelő irányba tart:

Purkersdorf, Berggasse

Fentről pedig elégedetten szemléltük a nemrég megmászott Buchberget (kép bal fele) és a Wien "folyó" völgyét. Ráadásul innentől lépten nyomon ki volt írva az úticélunk.

Bécstől egy köpésre...

A Hochramalpe házai után egy nyílegyenes 10%-os mászás (~900m) árán érkeztünk a Ram tetejére, ahol jobbra csűrve rátértünk az útra mely Composteláig vezet. Mint az alábbi képen látszik, ez nem egyszerűen montis országút, ez gyorsfolgalmi út amely kellemesen lankázik a cél felé.

A Troppberg alatt az erdészeti út elcsűr balra, de a zöld jelzés egyenesen megtámadja a hegyet. Nos, ha tudom a döntés eredményét akkor nem megyünk arra. De a Bécsi Erdő az nem Delphoi, szóval nekivágtunk a saras emelkedőnek. A lényeg azonban: a kitett hegyoldalból látszik az Exelberg is.

Akit nem érdekelnek a technikai részletek, ugorjon...

Hamar tolásba fulladtunk, majd a hupli tetején felültem Pierre-re, két tekerés, majd iszonyat recsegés. Megálltam - a hátsó váltó előre áll, a küllők között. Ez több mint furcsa. Kihámoztam, elindultam, reccsen, váltó megint a küllőkben. Rövid kutakodás után meglett a diagnózis: az alsó váltógörgőből foylamatosan kilép a lánc, beszorul a kanál és a görgő közé; az erőhatás pedig szépen emeli, be a küllőkbe. Az ok: a saras részen a láncba folyt híg matéria. Eddigre természetesen az egész váltó ferdén állt. Kis feszegetés után feladtam: itt nem derítem ki hogy a váltópapucs vagy a váltó ment gallyra, inkább ne rontsam a helyzetet. Átraktam a váltást középtájra, és úgy-ahogy legyűrtem az utolsó métereket - majd felcipeltem Pierre-t a csúcsra.

Ott pár perc alatt megkurtítottam a láncot, kiiktattam a váltót: lefokoztam a bringát egysebességesre, majd legurultam a szokásos sziklás-gyökeres lejtőn rákészülni az obligát "Troppbergdéhá" fotókra:

A fotózás után pedig rá kellett döbbennem, hogy a köveken azért csikorgott az első kerék, mert defektet kaptam. Szóval öröm a sáros kereket szerelni.

Innen az Irenental felé vettük az irányt a sárgán. Az aszfalton azonban kiderült, rosszul szabtam az áttételt: akárhogy mókuskerekeztem, 14km/h-nál nem voltam gyorsabb. Így egy látszólag régi pad mellett nagytányér-kónuszra pakoltam, és hazáig próbáltam jó képet vágni a brutális áttételhez.

Irenental

Most pedig feltúrom a netet váltófülért, és erőt veszek hogy megnézzem: tulajdonképpen mekkora rombolást okozott az a kis sár.