"A" cipő
Miután nyár óta spd csak egyszer volt a biciklin, s a kedvenc kis bakancsom kezd az enyészet felé kacsintgatni, eljött a cipővétel ideje.
A szempontok hasonlítottak Mátyás király legendás fehérneműjéhez: ne legyen túl durva mintázat a talpon a bringázás miatt. Azért legyen minta a talpon mert nagy hegyen, sárban néha nyakba kerül a bringa. A vízállóság is fontos paraméter - mert általában a patak közepén derül ki, hogy nem bírok áttekerni.
A jelenlegi Merrell Moab két éve üzemel, ami nem rossz ahhoz képest hogy a cipőim legfeljebb egy évig bírják, de esett már le a lábamról Salomon két hónap után. Adott volt tehát, hogy a járt úton maradok. Persze két év alatt nem lett olcsóbb, sőt - ez persze azt is jelenti hogy tényleg jó. Neten sem olcsóbb, de a net dugig van jobbnál jobb cipőkkel - a boltokban pedig ezekből semmi. Én meg régimódi vagyok: vétel előtt szeretem felhúzni.
A Teva péel egész sor bringás cipőt kínál - melyek a világ egyetlen boltjában sincsenek fizikai valójukban, mert a Teva az csak szandál lehet.
Hosszas túrás után a sisakhoz hasonlóan ismét Budapesten találtam egy boltot ahol egy másik legendás cég cipői vannak: Trexpert, a néhai Bartók mozi zugában. Gondoltam egy misét megér, így benéztem hozzájuk.
A Five Ten bringás cipői kifejezetten zúzásra szolgálnak, az Impact például egy cizellált szakócának felel meg. Nem csoda ha a déhás élvonalban is használják. De ezzel én nem fogok tekerni az biztos. Így kis nézelődés után megakadtam egy könnyedebb túracipőn. Felvettem, illegettem, nem rossz nem rossz, majd - mivel az utóbbi időben nem vagyok egy hirtelen gyerek - elköszöntem hogy még átgondolom. Mert kényelmes, de a kis szellőző lyukak elbizonytalanítottak. Így pár kerülettel odébb az Overland outletjében bevásároltam egy Merrell félcipőt. Szép kék - de bringázni csak módjával. Sebaj, néha sétálni is kell meg kulturáltan kinézni (öregszem).
Másnap kicsit túrtam a netet, elolvastam egy-két leírást az öttizesről, majd beugrott hogy milyen kényelmes volt. Aztán ignoráltam a totál vízállóság követelményét, telefonért nyúltam és ráparancsoltam öcsémre hogy most ő azonnal elmegy és megveszi nekem. S pár hét után a kezembe is került:
Menettapasztalatok
Az első meglepetés a Railjet budijában ért hazafelé: csak fél centit akartam arrébb csúsztatni a lábam a tökéletes stabilitáshoz (vonaton nem árt az ilyesmi) - de nem ment. A helyszűke következtében nem vágódtam el (megspórolván az utastársak kérdő tekintetét amint gyanúsan foltos gatyában megyek a helyemre), de konstatáltam: ez durvábban tapad mint a tizenéve jó barát Vibram.
Ezután hazáig figyeltem hogy viselkedik a lépcsőkön, aluljárókban és aszfalton. Tetszett.
Reggel kitoltam a bringát, majd a munkahelyig tartó tíz km-en azzal bíbelődtem hogy megálláskor határozottan elemeljem és utána oldalra, nem pedig csak lecsúsztassam a lábam. Érik ezzel is egy akkora taknyolás mint amit spd-vel szokott az ember egy hónap után...
Lejtőkön olyan érzés kerített hatalmába, hogy egy plusz súly tolja lefelé a lábam a pedálra. Ez tekeréskor nem érződött, mivel a cipő kategóriájában korrektnek számít. És ez egy sima mezei pedál. Vajon mit szól a cipő Simonyóhoz? Pár héten belül kiderült. Nagyon szeretik egymást, alig akarja elengedni egyik a másikat.
S gyalogolni milyen benne?
Túracipő a lelkem, és ebbéli minőségét csont nélkül hozza. Félcipősége dacára kényelmes, szóval semi gond ha nyakba kell lódítani a bringát. S hogy a vízállóság is meglegyen, kihasználtam egy sportbolt féláras ajánlatát és beszereztem két pár Sealskins zoknit. Kiváló párosítás...
A szempontok hasonlítottak Mátyás király legendás fehérneműjéhez: ne legyen túl durva mintázat a talpon a bringázás miatt. Azért legyen minta a talpon mert nagy hegyen, sárban néha nyakba kerül a bringa. A vízállóság is fontos paraméter - mert általában a patak közepén derül ki, hogy nem bírok áttekerni.
A jelenlegi Merrell Moab két éve üzemel, ami nem rossz ahhoz képest hogy a cipőim legfeljebb egy évig bírják, de esett már le a lábamról Salomon két hónap után. Adott volt tehát, hogy a járt úton maradok. Persze két év alatt nem lett olcsóbb, sőt - ez persze azt is jelenti hogy tényleg jó. Neten sem olcsóbb, de a net dugig van jobbnál jobb cipőkkel - a boltokban pedig ezekből semmi. Én meg régimódi vagyok: vétel előtt szeretem felhúzni.
A Teva péel egész sor bringás cipőt kínál - melyek a világ egyetlen boltjában sincsenek fizikai valójukban, mert a Teva az csak szandál lehet.
Hosszas túrás után a sisakhoz hasonlóan ismét Budapesten találtam egy boltot ahol egy másik legendás cég cipői vannak: Trexpert, a néhai Bartók mozi zugában. Gondoltam egy misét megér, így benéztem hozzájuk.
A Five Ten bringás cipői kifejezetten zúzásra szolgálnak, az Impact például egy cizellált szakócának felel meg. Nem csoda ha a déhás élvonalban is használják. De ezzel én nem fogok tekerni az biztos. Így kis nézelődés után megakadtam egy könnyedebb túracipőn. Felvettem, illegettem, nem rossz nem rossz, majd - mivel az utóbbi időben nem vagyok egy hirtelen gyerek - elköszöntem hogy még átgondolom. Mert kényelmes, de a kis szellőző lyukak elbizonytalanítottak. Így pár kerülettel odébb az Overland outletjében bevásároltam egy Merrell félcipőt. Szép kék - de bringázni csak módjával. Sebaj, néha sétálni is kell meg kulturáltan kinézni (öregszem).
Másnap kicsit túrtam a netet, elolvastam egy-két leírást az öttizesről, majd beugrott hogy milyen kényelmes volt. Aztán ignoráltam a totál vízállóság követelményét, telefonért nyúltam és ráparancsoltam öcsémre hogy most ő azonnal elmegy és megveszi nekem. S pár hét után a kezembe is került:
 |
| Five Ten Insight |
Menettapasztalatok
Az első meglepetés a Railjet budijában ért hazafelé: csak fél centit akartam arrébb csúsztatni a lábam a tökéletes stabilitáshoz (vonaton nem árt az ilyesmi) - de nem ment. A helyszűke következtében nem vágódtam el (megspórolván az utastársak kérdő tekintetét amint gyanúsan foltos gatyában megyek a helyemre), de konstatáltam: ez durvábban tapad mint a tizenéve jó barát Vibram.
Ezután hazáig figyeltem hogy viselkedik a lépcsőkön, aluljárókban és aszfalton. Tetszett.
Reggel kitoltam a bringát, majd a munkahelyig tartó tíz km-en azzal bíbelődtem hogy megálláskor határozottan elemeljem és utána oldalra, nem pedig csak lecsúsztassam a lábam. Érik ezzel is egy akkora taknyolás mint amit spd-vel szokott az ember egy hónap után...
Lejtőkön olyan érzés kerített hatalmába, hogy egy plusz súly tolja lefelé a lábam a pedálra. Ez tekeréskor nem érződött, mivel a cipő kategóriájában korrektnek számít. És ez egy sima mezei pedál. Vajon mit szól a cipő Simonyóhoz? Pár héten belül kiderült. Nagyon szeretik egymást, alig akarja elengedni egyik a másikat.
S gyalogolni milyen benne?
Túracipő a lelkem, és ebbéli minőségét csont nélkül hozza. Félcipősége dacára kényelmes, szóval semi gond ha nyakba kell lódítani a bringát. S hogy a vízállóság is meglegyen, kihasználtam egy sportbolt féláras ajánlatát és beszereztem két pár Sealskins zoknit. Kiváló párosítás...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése