Utazás Monotóniában
Egyik nap ömlik a hó, ki gondolta volna hogy ettől még másnapra rekkenő napsütés kerekedik. Mert a menetrend az menetrend. Ezzel borítva lett a heti tervem, a hosszabb tekerés biztos ami biztos, egy nappal előrébb került. De hegy vagy sík? Végül a bikemap.net döntött: már régóta szemezek egy hidacskával Bécstől északra. Oda szűk húsz, vissza hazáig bő húsz; legyünk optimisták a huszas átlagra, két óra. Na, annyit talán kibírok négy fokban.
Szóval lantot letesz, át az autópálya felett és irány a Hatos Bringafőút észak felé. Gondoltam nagy bajba nem kerülhetek, a hídnak a Dunaparton kell lennie. Ennek ellenére olyan szinten van kitáblázva minden, hogy a gödi útjelöléseken edződött útvonalkereső algoritmusom ocsmány nagyokat ásított. Ez hagyján, de az út nagy része le van takarítva. Egy nappal a hóesés után. (Biztosan vannak a világon mélyebb összefüggések, hiszen a tisztított rész ugyanott ér véget mint ahol a korneuburgi sporthorgászok területe.)
A táj nem túl változatos. Túloldalt lankás dombok, mellettem víz. Na jó, Korneuburgnál megcsodáltam a madzagkompot, bringás pihenőt és a kisvasutat (a füttysorompóval egyetemben), aztán kisipari környezetben kis jobbra-balra; persze szigorú táblázás mellett; épp csak annyi a változatosság hogy az ember unalmában ne essen le a bringáról. A kis havas fahidak az égbe emelik az adrenalinszintet, aztán vissza is kanyarodik az út a partra. Ez a rész hasonlít a Vác előtti bringaútra, igaz ott nincs kiírva hogy az erdőbe ne menj pisilni mert katonai gyakorlótér. Persze semmi kerítés. Minek, itt értenek a szóból.
Állítólag Korneuburg megér egy kis kitérőt, de ezt majd egy tavaszi kultúrprogram keretében, amikor a kreuzensteini vár lesz terítéken...
Már épp azon gondolkodtam, hogy ha végig ilyen a Donauradweg, akkor nagyon hamar a Balatonkerülés mellé sorolom - ami nem dicséret (magyarán olyasmi amit mindenki csinál, csak én nem érem fel ésszel hogy miért).
De ekkor valami nagyon ipari tűnt fel a távolban. Nocsak, a híd az egy megvalósult nagymarosi erőmű? Debizonyám. Szembe épp jött egy országútis szaktárs, érdeklődött milyen a hóhelyzet ahonnan jöttem. Mondtam hogy van egy-két havas hidacska oszt semmi több. Búcsú, mindketten tovább, majd a híd mellett fejtörés kedvéért megálltam. Ekkor mellémcsorgott a kollega: hogy hová akarok menni? Néztem rá mint a vett malac, hogy ez most tu'nképp hogy került ide amikor ellenkezőleg... Na mindegy, mondom át a túloldalra és vissza Bécsbe. Erre ő elmondta a tutit, amire magamtól nem jövök rá, hiába van kitáblázva:
Szóval a hídnál van egy lágy jobb-balos ív, aztán a nagyon ipari valami kapubejárójához elágazás. Itt van egy tábla ami mutatja hogy épp a Standorton vagyok. Namármost a bringaút bemegy a telepnek látszó helyre. A szaktárs azt is elmondta hogy a túloldalt lesz egy kis hó, de - s itt lepillantott az atommocskos bringámra - ez nekem vélhetőleg nem fog gondot okozni.
No, most már tudom a titkot, be a kapu melletti résen, fel a hídra, ahonnan végiglátni az eddig megtett lapályon. Megcsodáltam a húszméteres darufélét, ami megmagyarázhatatlan módon egy félkilós alumínium kiskocsit cipelt. Fotó nincs róla, a 27 négyzetcentiméternyi filmet inkább a daru sarkának és a greifensteini várnak szenteltem. A túloldalt meglett a kis hó, apró lejtő, s kibukkantam egy kompnál. Ahol újabb fotó a várról.
A várat egyszer megnézem közelről is; a partról nem tudom eldönteni hogy valami múlt századi militáris betonlétesítmény vagy régebbi (lehet régi, hisz Füzéren is van betonboltív). De haladjunk, haza kell érni valamikor, nem lehet itt a parton nézelődni napestig. A komp értelmét némileg megkérdőjelezi hogy mintegy két km hosszú öbölben van, valamint az hogy az öböl száját töltés zárja le. De ne akadjak fel minden marhaságon, át a kis hídon (alatta kacsák - ez már nagyon giccses) és irány hazafelé.
Azonban elágazás: jobbra tessék menni ha Igazi Kerékpáros vagy (Rennradweg), balra pedig a családi útvonal. Na, itt már eldobtam magam. Nem elég hogy le van tisztítva, még válogathatok is? Egye fene, ráérünk, ide a családit.
Kis nyaralók tövében (valóban, itt nem egészséges a negyvenes tempó), minden gond nélkül haladtam dél felé. Klosterneuburg szintén megér egy misét - apátság van hozzá. De most már a vacsorán járt az eszem. Azért az UNO-City mellett megálltam két fotó erejéig. Remélem sikerültek.
Mindent összevéve finoman ingerszegény környezet (harmonikusnak vagy kiegyensúlyozottnak is mondhatnám), tökéletesen alkalmas arra hogy szabad kézzel húzzuk a százötvenes pulzust az órába. De ha nem vagyunk technokrata hangulatban, akkor csak engedjük át magunkat a téli nihilnek. Még sose próbáltam, de látatlanba jobb mint a szobában görgõzni. A végére kellemesen elfáradtam, s olyan szinten lassultam be, hogy Keb' Mo' Slow Down albuma pörgős diszkónak tűnik...
Szóval lantot letesz, át az autópálya felett és irány a Hatos Bringafőút észak felé. Gondoltam nagy bajba nem kerülhetek, a hídnak a Dunaparton kell lennie. Ennek ellenére olyan szinten van kitáblázva minden, hogy a gödi útjelöléseken edződött útvonalkereső algoritmusom ocsmány nagyokat ásított. Ez hagyján, de az út nagy része le van takarítva. Egy nappal a hóesés után. (Biztosan vannak a világon mélyebb összefüggések, hiszen a tisztított rész ugyanott ér véget mint ahol a korneuburgi sporthorgászok területe.)
A táj nem túl változatos. Túloldalt lankás dombok, mellettem víz. Na jó, Korneuburgnál megcsodáltam a madzagkompot, bringás pihenőt és a kisvasutat (a füttysorompóval egyetemben), aztán kisipari környezetben kis jobbra-balra; persze szigorú táblázás mellett; épp csak annyi a változatosság hogy az ember unalmában ne essen le a bringáról. A kis havas fahidak az égbe emelik az adrenalinszintet, aztán vissza is kanyarodik az út a partra. Ez a rész hasonlít a Vác előtti bringaútra, igaz ott nincs kiírva hogy az erdőbe ne menj pisilni mert katonai gyakorlótér. Persze semmi kerítés. Minek, itt értenek a szóból.
 |
| A füttysorompó |
Állítólag Korneuburg megér egy kis kitérőt, de ezt majd egy tavaszi kultúrprogram keretében, amikor a kreuzensteini vár lesz terítéken...
Már épp azon gondolkodtam, hogy ha végig ilyen a Donauradweg, akkor nagyon hamar a Balatonkerülés mellé sorolom - ami nem dicséret (magyarán olyasmi amit mindenki csinál, csak én nem érem fel ésszel hogy miért).
De ekkor valami nagyon ipari tűnt fel a távolban. Nocsak, a híd az egy megvalósult nagymarosi erőmű? Debizonyám. Szembe épp jött egy országútis szaktárs, érdeklődött milyen a hóhelyzet ahonnan jöttem. Mondtam hogy van egy-két havas hidacska oszt semmi több. Búcsú, mindketten tovább, majd a híd mellett fejtörés kedvéért megálltam. Ekkor mellémcsorgott a kollega: hogy hová akarok menni? Néztem rá mint a vett malac, hogy ez most tu'nképp hogy került ide amikor ellenkezőleg... Na mindegy, mondom át a túloldalra és vissza Bécsbe. Erre ő elmondta a tutit, amire magamtól nem jövök rá, hiába van kitáblázva:
Szóval a hídnál van egy lágy jobb-balos ív, aztán a nagyon ipari valami kapubejárójához elágazás. Itt van egy tábla ami mutatja hogy épp a Standorton vagyok. Namármost a bringaút bemegy a telepnek látszó helyre. A szaktárs azt is elmondta hogy a túloldalt lesz egy kis hó, de - s itt lepillantott az atommocskos bringámra - ez nekem vélhetőleg nem fog gondot okozni.
No, most már tudom a titkot, be a kapu melletti résen, fel a hídra, ahonnan végiglátni az eddig megtett lapályon. Megcsodáltam a húszméteres darufélét, ami megmagyarázhatatlan módon egy félkilós alumínium kiskocsit cipelt. Fotó nincs róla, a 27 négyzetcentiméternyi filmet inkább a daru sarkának és a greifensteini várnak szenteltem. A túloldalt meglett a kis hó, apró lejtő, s kibukkantam egy kompnál. Ahol újabb fotó a várról.
A várat egyszer megnézem közelről is; a partról nem tudom eldönteni hogy valami múlt századi militáris betonlétesítmény vagy régebbi (lehet régi, hisz Füzéren is van betonboltív). De haladjunk, haza kell érni valamikor, nem lehet itt a parton nézelődni napestig. A komp értelmét némileg megkérdőjelezi hogy mintegy két km hosszú öbölben van, valamint az hogy az öböl száját töltés zárja le. De ne akadjak fel minden marhaságon, át a kis hídon (alatta kacsák - ez már nagyon giccses) és irány hazafelé.
Azonban elágazás: jobbra tessék menni ha Igazi Kerékpáros vagy (Rennradweg), balra pedig a családi útvonal. Na, itt már eldobtam magam. Nem elég hogy le van tisztítva, még válogathatok is? Egye fene, ráérünk, ide a családit.
Kis nyaralók tövében (valóban, itt nem egészséges a negyvenes tempó), minden gond nélkül haladtam dél felé. Klosterneuburg szintén megér egy misét - apátság van hozzá. De most már a vacsorán járt az eszem. Azért az UNO-City mellett megálltam két fotó erejéig. Remélem sikerültek.
Mindent összevéve finoman ingerszegény környezet (harmonikusnak vagy kiegyensúlyozottnak is mondhatnám), tökéletesen alkalmas arra hogy szabad kézzel húzzuk a százötvenes pulzust az órába. De ha nem vagyunk technokrata hangulatban, akkor csak engedjük át magunkat a téli nihilnek. Még sose próbáltam, de látatlanba jobb mint a szobában görgõzni. A végére kellemesen elfáradtam, s olyan szinten lassultam be, hogy Keb' Mo' Slow Down albuma pörgős diszkónak tűnik...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése