Budai sárga - Tökhegy
Sándor kommentelt, így tegnap kipróbáltam. De a Virágos-nyeregbe el kell jutni, így előtte megmásztam a Vadaskerti-hegy gerincét, és a klasszikus bringaúton tekerésztem a kiindulási pontba.
A kék sávval közös bevezető szakaszt már ismertem, de most a katonasírnál nem balra fel, hanem jobbra rézsút vágódtam az alig látható ösvényre. A kissé dzsungeles bevezető után csinos singletrack húzódik a hegyoldalban. És ezt tessék szó szerint érteni, mert az ösvény nincs kijárva, dől kifelé, így a tempós haladás közben kellemesen bizsergett a lapockáim alatt az adrenalin. Két helyen kellett leugrani a bringáról, az első egy kicsit omlós rész, amit azért be lehet vállalni, a másik pedig a sziklánál. Itt három-négy métert esik az út, szépen lecipekedtem. Hja, meg van két fa is, hogy belekóstolhassunk a ciklokrosszba.
Összességében igazi élmény ahogy zörögnek a levelek a kerék alatt, és lágyan hullámzik az ösvény. Szóval Sándor nevét aranyba foglalom, mert jó tippet adott.
Mivel az idő szorított, így nem mentem le a Rózsika-forrás völgyébe (ami szép, s majd bejárás után kiegészítem), hanem megtámadtam a Bécsi utat. Közben kiderült hogy napraforgótáblában nem jó bringázni, mert a virág feje nehéz, amit egy életre megtanultam, miközben mintaszerűen átugrottam a kormányon.
A Bécsi utat a Téglagyár környékén értem el, ahonnan durva időfutammal (25p) pont elcsíptem a Nyugatiban a vonatot.
A kék sávval közös bevezető szakaszt már ismertem, de most a katonasírnál nem balra fel, hanem jobbra rézsút vágódtam az alig látható ösvényre. A kissé dzsungeles bevezető után csinos singletrack húzódik a hegyoldalban. És ezt tessék szó szerint érteni, mert az ösvény nincs kijárva, dől kifelé, így a tempós haladás közben kellemesen bizsergett a lapockáim alatt az adrenalin. Két helyen kellett leugrani a bringáról, az első egy kicsit omlós rész, amit azért be lehet vállalni, a másik pedig a sziklánál. Itt három-négy métert esik az út, szépen lecipekedtem. Hja, meg van két fa is, hogy belekóstolhassunk a ciklokrosszba.
Összességében igazi élmény ahogy zörögnek a levelek a kerék alatt, és lágyan hullámzik az ösvény. Szóval Sándor nevét aranyba foglalom, mert jó tippet adott.
Mivel az idő szorított, így nem mentem le a Rózsika-forrás völgyébe (ami szép, s majd bejárás után kiegészítem), hanem megtámadtam a Bécsi utat. Közben kiderült hogy napraforgótáblában nem jó bringázni, mert a virág feje nehéz, amit egy életre megtanultam, miközben mintaszerűen átugrottam a kormányon.
A Bécsi utat a Téglagyár környékén értem el, ahonnan durva időfutammal (25p) pont elcsíptem a Nyugatiban a vonatot.
És tényleg ma reggel aranyba foglalva keltem :) gratula az etaphoz, szép volt! :)
VálaszTörlésS.