Ösvényvadászat szövegkiemelővel

Első kerékre. És akkor az sem baj ha az ideális íven tehénszar van.

- Hé, a normál út le van zárva, gyalog is alig bírtam lejönni! - Csurom sár az út, jobb ha visszafordulsz. - Lefotózhatlak? - Nem vagy teljesen normális. - Még jó óra a tóig, van egy kis cipelős rész. Ha esetleg kicsúszol az időből, fenn tudsz aludni. Az utolsó mondat egy lefelé jövő bringás szájából hangzott el...

Ausztriában a szállásoknak két előnyük van. Az egyik, hogy adnak egy sportkártyát, ami különböző helyekre ad kedvezményt. Péel Leogangban napi egy gondolázás. Wagrainban pedig Salzburger Sportwelt kártya a divat, amivel napi egy strandbelépő (normál ár 10 juró), egyeurós buszjegy a Jägerseehez, és kedvezmény a felvonókon. Ez csak az amit mi kihasználtunk... A másik az a ház előszobájában elhelyezett ipari mennyiségű prospektus. Közte egy mágikus nevű Salzburger Sportwelt Mountainbike und Rad Tourenkarte.

Annó, jó hónapja beadtam a bringát DrBájkékhoz. Mikor elhoztam, Sala rákérdezett hogy megyek-e Dunára. Hogyarákbane mondtam, majd hirtelen felindulásból megígértem neki, hogy végigtúrázzuk a középtávot. Ennek Zozó cimborám örült kevésbé, mivel a rövidet az utóbbi években vele toltuk. Sebaj, visszakapja majd Mátrán...

Pár napja könnyed csavargást rendeztem, melynek melléktermékeként bejártam az Alpok utolsó előtti hegyét, a Leopoldsberget (az utolsó a Bisamberg, de ahhoz át kell úszni a Dunát).

Miután a tavalyi év néhány vasárnapja azzal telt hogy a közvetítéseket néztem, amikor januárban megtudtam hogy Leogangban idén is lesz déhá világkupa forduló, tuti volt hogy a helyszínen megnézem. Közben úgy alakult hogy nem egyedül (barátnőm szereti a hegyeket, így tisztáztuk a játékszabályokat: gyerekek maradnak a nagyszülőkkel, mi megyünk, de én ott fogok állni a pálya szélén órákig - na jó, kirándulni is fogunk). Jegy, szállás megvan, indulás.  Ja, megaposzt, rohadt sok fotóval. Én szóltam...