Ösvényvadászat szövegkiemelővel

  Megnyíltak a határok ismét, lehet utazni. Feltéve ha az eső nem mossa el a vasutat, több órás késést okozva mindkét irányba. Így a következő alkalommal úgy döntöttem, kiiktatom a tömegközlekedést: Bécs - Vác, bringával... Himberg

Az idei év eleje eddig feltűnően rendezett - legalábbis ami az edzéseimet illeti. Ami gyanús volt, hogy a nyáron elért 171 bpm-es laktátküszöbhöz tartozó "alapozó Z2-es" zónáért (cirka 140-150 bpm) keményen meg kellett dolgozni a görgőn. És ez homlokegyenest ellenkezik azzal a céllal, hogy megtanuljak alacsony pulzuson menni. Ráadásul az edzésadagok is hatalmasak voltak, ami megint csak nem stimmelt.

Fordult megint az év. 2020-ban jelentős javulás történt: a vírus miatti lezárások miatt kaptam némi szabadidőd, amit a kölykök erdei pallérozására használtam - több kevesebb sikerrel. Valamint elkezdtem a bringán is letolni a pulzust, mert az azért nem járja hogy gyökkettővel megyek és magasabb a pulzusom mint egy tizenévesnek... és felfelé lassabb is vagyok nála... Ha valaki szereti az adatokat, a TrainingPeaks ragyogó társ. Márciustól elkeztem némi rendszert vinni a bringázásba, aminek eredménye a júliusi forma, ami egy korrekt Bükk-Maraton teljesítésre, és egy héten belül két darab kétszázas túrára futotta. Ráadásként a Retz-Melk 135-ös távja kifejezetten kellemesre sikeredett. S arra sem gondoltam korábban, hogy a Bécs körüli 100km-es köröket edzésnek fogom fel. Az újévi fogadalmaknak nem vagyok híve, de a karácsonyi pihenés az az idő, amikor az ember olyan marhaságokat vesz a fejébe mint pár éve az olasz maraton. Nos, 2021-re is van ötlet, amire - tanulván a két évvel ezelőtti dol...

  "Csak könnyedén" - ez volt a jelszó.  Nos, ez általában azt jelenti, hogy nyugisan kezdünk Bécs nyugati kijáratánál, az első  kilométereken kitaláljuk, nagyjából merre menjünk, majd egy óra múlva elkezdjük emelni a tétet - vagy hosszában vagy magasságban ("hé, mi lenne ha megnéznénk..." jellegű hirtelen ötletek, amelyek minden kritika nélkül elfogadásra kerülnek) -, amivel hazavágjuk az eredeti célt.

  Ősz van. Köd. Szóval bringázás. Szokásos találka Christiannal, s miközben Bécsből kifelé gurultunk, a lehetőségeket latolgattuk. Végül a Kaiserspitz Strecke mellett döntöttünk. Pár éve szépnek tűnt, és nem is nehéz. Nos, ez utóbbi kijelentést helyre kell tenni: valóban, semmi technika, de 10% alatt nincs emelkedő. Cserébe rövidek. Ez utóbbit írtam korábban. Csak nem emlékeztem rá. Végül egy laza 60-ast nyomtunk, 880m szinttel. S ha azt vesszük, ebből 15-15km az aszfaltos lazázás... Nem is olyan rossz. S most pedig képek, mert az erdő szép volt. Ja, ha be akarod járni, jobban jársz ha a Rekawinkel után a táblákra hagyatkozol. Az aszfaltra leérve a hivatalos itiner hatására visszagurulsz a főútra, majd aszfalton éred el a Wienerwaldseet. Ehelyett az aszfalton picit jobbra, majd párszáz méter után balra vissza be az erdészetin. Ez átvisz a Rappltkirchen-Pressbaum útra, amin jobbra fel az Am Stüberl házhoz. De még hamarabb, a dombtetőn lesz egy parkoló, ahol csábító sóderes húz balra...

  Idén kicsit kijjebb másztam a munkából (csak hogy némi pozitívumot találjunk a járványban - de amúgy is: nem kell megszakadni ha nem muszáj) és sor került pár nagyobb országúti túrára. Sajnos a most bemutatásra kerülő út technikai okok miatt egy darabig az utolsó is, mivel szerencsésen meghajtottam a Trek Domane felsőcsövét - így szegénykét nyugdíjazni kell: ellesz a garázsban a görgőre szerelve, téli edzésekre. Mivel az idén semmilyen versenyre nem készültem, újra a világlátás került előtérbe a túrák tervezésekor. Tehát legyen 120km felett (a nyári kétszázas menetek eltolták az ingerküszöböt), és legyen látnivaló. A második kitételnek Wachau tökéletesen megfelel, de az első kitételt nehéz megoldani ott anélkül, hogy az ember ne gólyafosnak érezze magát a levegőben. Megvallom, a körtúrák helyett jobban szeretem ha valahonnan valahova megyek. Ja... és az se baj, ha a kezdő- és végpont Bécsből vonattal pikpakk elérhető. Bécs és Retz között óránként van járat, s a távot könnyed másf...

Pár nappal a Balaton után úgy gondoltam fasza gyerek vagyok, s miért ne tekerjek haza. Ez egy újabb kétszázas. De miért ne nézzük meg, mit is bírok? A fő motiváló tényező azonban a közlekedésre kivetett maszkhordás volt: a francnak van kedve órákig egy textildarabon keresztül lélegezni, mikor bringázás közben friss levegőt is lehet szívni. A Balaton kör után pár nap pihenéssel telt, majd korán reggel nyeregbe pattantam, s rajta. A Móri Árok közepéből a legegyenesebb út a 81-es főút, amelyen azonban nemcsak tilos (kisebbik gond), de nem is tanácsos biciklizni. Szerencsére ezen a tájon minden út Győrbe vezet, így a Kisbér - Bakonyszombathely - Nyalka útvonal alsóbbrendű útjait választottam. Bakonyszombathely Pannonhalma Pázmándfalu határából De hiába az óvatosság, ezek az utak ugyanis kiváló gyakorlópályaként szolgálnak napjaink Fittipaldijainak hogy a gyanútlan bringásokat centizgessék. Sebaj, ha számítasz rá, nem akkora gond. Győrben még mindig nem voltam biztos benne, hogy az onnan má...