Bernecebaráti - Drégelyvár - Diósjenő
A méltán híres Kisnyuszi Túraklub keretén belül immár másodszor élhettem ki vezetési hajlamaimat. Sándorunk sugallatára Drégely várát ejtettük útba. Ez egybevágott saját terveimmel, miszerint a Börzsöny távoli hegyeit is meg kéne járni. Így a bejegyzés kissé kakukktojás, de igyekeztem bringás szemmel gyalogolni a cuppogós sárban...
Bernecebaráti erődtemploma a főútról az első patakátkelés után jobbra tartva érhető el, némi házak közti csalinkázással. Innen a főlépcsőről már látszik a kék jelzés, amiről le se kell térni az út során.
A legfontosabb információ az útról rögtön az első emelkedőn kiderül: ha sáros, csúszós, akkor akár másik útvonal után is lehet nézni, mert ezután csak ilyen lesz. Mi faszagyerekek voltunk, végignyomtuk. Kerékpárral igencsak meggondolandó a dolog. A Mál-oldal és a Major-kereszt környéki sár után a gazzal durván benőtt Jelenc-hegyi szintút szinte felüdülésnek hatott. A Kőkapura felhúzó emelkedő már szép erdőben halad, és teljesen jó útviszonyok vannak Drégelyvárig, ahol csodás fekvésű romok és kilátás az ajándék.
A legfontosabb információ az útról rögtön az első emelkedőn kiderül: ha sáros, csúszós, akkor akár másik útvonal után is lehet nézni, mert ezután csak ilyen lesz. Mi faszagyerekek voltunk, végignyomtuk. Kerékpárral igencsak meggondolandó a dolog. A Mál-oldal és a Major-kereszt környéki sár után a gazzal durván benőtt Jelenc-hegyi szintút szinte felüdülésnek hatott. A Kőkapura felhúzó emelkedő már szép erdőben halad, és teljesen jó útviszonyok vannak Drégelyvárig, ahol csodás fekvésű romok és kilátás az ajándék.
A "levezető szakasz" csupán a Disznós-árok erdészeti fakitermelése és a Tompa-haraszt környékén tartalmaz patakátkelést és ocsmány nagy dágványt (ez utóbbinál kerülőút is kialakult). A Kámori-völgy és az Úr-hegy azonban megéri a misét, nagyon szép.
Egészségre csak egy pont veszélyes: a Tompa-haraszt utáni aszfaltút keresztezése. Itt egy jókora fekete kutyussal szemben kell aránylag agresszíven fellépni.
Ami engem meglepett az út elején, hogy nyomát nem láttam a Börzsönyben szinte mindenhol megszokott enyhén köves talajnak, ami azért képes lenne csillapítani a felázottságot. Így eső után egy hétig, illetve tavaszi hóolvadás után eszembe nem jutna bringával megkockáztatni. A száraz nyári napok már sanszosabbak lennének, de akkor csak szúnyoghálóval a fejemen.
VálaszTörlés