Bringahurcolda

Pár éve vettem egy Merida típusú bringazsákot. Elég körülményesen jutottam hozzá, majd két túrát lehúztam vele (Basilicatában, és a Pollino Nemzeti Parkban). A tapasztalat, hogy arra amire én használom, ez a zsák teljesen alkalmatlan. Baromi nehéz hurcolni mert a kerekek alatti rész nem merev - ergó gurulás helyett csúszik -, a fala erős vászonféle, tehát oldalirányban nem tart semmit, ráadásul van vagy három kilós önsúlya. Non plusz ultraként jó magas, így vállra véve sem volt egy leányálom. Szóval amíg nem kell mozdítani a csomagot, addig nincs baj vele mert szép kék, meg vagány a felirat rajta - igaz, hogy Merida cuccom egy darab se volt ezen kívül.

Így mikor kicsit belegondoltam a dologba, rájöttem hogy talán egyszerűbb hóttmereven összecsomagolni a gépet, ráakasztani egy hevedert és az egészet bevonni valami egyszerű bugyival. A tervezési cél: aránylag gyors csomagolás, a zsák üresen ne foglaljon sok helyet és könnyű legyen.

Első lépés - a "hóttmerev csomagolás"

Az egész miskulancia a kormány - nyereg - kerék szentháromságon áll, hellyel-közzel stabilan. A hátsó kerék fogassora befelé néz (korábban a rögzítés hiányában csúnyán megrendezte a felsőcső lakkozását). A szivacs védi a kiálló részeket, valamint terveim szerint oldalra fektetéskor is hasznos lesz. A tengelyeket kiszedtem, külön kis zsákban az alsócsőre lesz kötve. A kötés jelenleg a cipőfűzőtől a csodaszép kék hevederig bármi, hosszú távon tépőzáras szalagokkal lesz megoldva.

Felülről látszik, hogy van hely bepakolni pár dolgot.

 A váltó korábban is kritikus pont volt. A Pollinós túrán ötlöttem ki, hogy a hátsó háromszögben van a legjobb helye. Rögzítés: a kanalat gyorskötözővel odafogtam a vázhoz.

Az kérdés, hogy a sisaknak ez lesz-e a végleges helye; első körben nem tűnik rossz ötletnek.

Igen, a pedál... Azt elfelejtem párhavonta meglazítani, így általában faszán beleragad; legutóbb a Probájkban túlméretezett tizenötös kulcs és egy jól irányzott rúgás segítségével oldották meg a srácok. A rugdalással most sem volt baj egészen addig, míg el nem törtem a kis hobbista villáskulcsot (tanulság: a "krova" a jóbarát). Szerencsére elkerülte az erkélyajtó üvegét és a családot...

Második lépés - a heveder

Ez két méter biztonsági öv, a vége akkurátusan gyertyával eldolgozva. A hátsóvilla alsó szárainak tövére és a teleszkóp V-fék csonkjára csomózva nagyjából ideális hurcolási magasságba került a szerkezet.

Harmadik lépés - bugyiszabászat

Az első elképzelés egy könnyű, valamennyire vízhatlan anyag, mint péel a hátizsákok esőhuzata.A befoglaló méret 130x80 centiméter. Végül a kiinduló méret 200x150 lett, ez a hosszabbik oldalon félbehajtva, elvarrva, és a szabadon maradt 150 centis hosszra tépőzárak lettek varrva.

Negyedik lépés - hevederátértékelés, csomagolás
A kész zsák összehajtva aránylag kis helyet foglal, ráadásul a tépőzáras hevedereket rá lehet hajtogatni.

A végleges csomagoláskor kicsit átrendeztem a hevedereket, a kiálló részek (tengelyek, pedálok) pedig szivacsot kaptak. Legközelebbre a szivacsok méretét csökkenteni kell, és a pedált érdemes leoperálni. Végül ugorhatott a majom a vízbe: leterítettem a zsákot és rátettem a bringát.

A sisak, rögzítőlánc (plusz 2kg) és a kis zsák (lámpákkal, pótbelsővel, láncokkal, olajokkal) is bekerült, majd az egészre ráhúztam a bugyit, és kész is.

A végeredmény esélytelen egy dizájnverseny nagydíjára, de hamar kiderül hogy használható-e. A vállam le fog szakadni, az biztos...

Ötödik lépés - próbautazás
Jól jött a pár nap bécsi száműzetés. Reggel leballagtam a buszmegállóba, a vonaton nem volt kedvem hosszasan vitatkozni a kalauzzal, hogy a becsomagolt kerékpár az csomagnak minősül, nem kerékpárnak. A Deák téri metróváltáskor kiderült, hogy az alsócsövet megragadva ragyogóan lehet cipelni a cuccot. A Railjetre is felfért (oda a régi zsák is, ami nagyobb).

A zsákból bringává alakítás 20-30 percet vesz igénybe (attól függően mennyire pakolom össze a huizatot ás az alkatrészeket), az összecsomagolás negyven percbe került, de ebben már a fékek levétele és a bowdenek  kioldása is benne van.

A hátsó villa körül jelentős holttér van, így azt a sarkot fel kell hajtani és rögzíteni, valamint az aljrészre vastagabb anyagból érdemes lesz varrni egy koszolható részt. A pedált pedig le kell szedni, mert elég rossz helyen lóg ki.

Hatodik lépés - a nagy utazás
Naigen, a külső sokat számít. Az enyhén amatőr kinézetbe a szállítási vállalkozások alkalmazottai folyamatosan belekötöttek, bár végül sikerült megutaztatni a bringákat. Ráadáasul Titánpálcás Pisti jobb rögzítésmódot eszelt ki: kábelkötegelővel rögzítette a kerekeket úgy, hogy túllógjanak a váltón, így azt nem kellett leszedni. Ráadásul így az egészet talpára állíthattuk, és a kerekek-villa négylábon meg is állt.

További lépések - a jövő
A kinézeten kell javítani, meg a kormányt le kell szerelni, hogy a hossz csökkenjen (és ne lógjon ki). Szóval tubikuntinyúd...