Nem fotosopp...

Március utolsó előtti hétvégéjén reggel mire felkerekeztem a Sophienalpéhoz, kikristályosodott a terv: le Weidlingbachba, egy kör az épített pályákon, s tizenegyre haza is érek hogy kinyújtsam a pizzatésztát ebédre.

Indulás előtt kiengedtem némi levegőt a villából (30% "sag" a megszokott 15% helyett), ami ideális tapadást biztosított a gyökeres lejtőkön.

Weidlingbach - Tafelberg

Jó hangulatban kapaszkodtam fel a völgyből a bringaparkhoz, majd egy kanyar, a második is, kis ugrató, ahol - miközben fejjel lefelé körülnéztem - lelassult az idő a sok gondolat miatt ("na, most akkor rámesik a bringa?"; "ezt most elbasztam" és hasonlók).

Pihegtem a földön, miközben hülyéztem magam. Majd felültem és leállítottam a goprót. Az oldalam és a vállam fájt, de a karomat tudtam mozgatni. Mire feltápászkodtam, egy érdeklődő kolléga megállt mellettem. Mondtam, szerintem megvagyok, de szerinte nem mert a vállaim nagyon nincsenek egy vonalban. Biztos ami biztos telefonált a mentőknek, segített összeszedni a szemüveg darabjait és felkísért a tisztásig.

Kisvártatva szirénázva befutott egy tűzoltóautó (helyi önkéntes) és pár rendőr. Míg adatot és eseményt egyeztettünk, megjött a mentőautó is. A bringát a elvitték a tüzesek, adtak egy telszámot cserébe.

A mentősök gyakorlott mozdulattal vágták le a pólót rólam (fullcippzáras póló előny...), megvizsgáltak és elindultunk; s mivel Weidlingbach már nem Bécs, így a kicsit távolabbi Tullnba. Az út kedélyes beszélgetéssel telt, miközben megtudtam hogy Weidlingbachban nagyjából heti rendszerességgel töri össze magát a nép, nyáron még sűrűbben. Szóval a srácok gyakorlottak, ismerik a helyszínt.

Tullnban röntgen után nekem szegezték a tényállást és a kérdést: "Kulcscsonttörés. Itt műtsük vagy Bécsben?" Ebből nem lesz pizza ma, gondoltam, s a rövid lefolyásban bízva azt mondtam, legyen itt.

Erre szépen ráakasztottak az infúzióra, amin estig lógtam.  Késő délután egy kerekesszéket lódítottak be az ajtón: a benne ülő Fox-pólós srácról hamar kiderült, ő sem bringán ért le az ösvény aljára. Fun-trail - bringások 2:0.

Este kilencig vagy ötször kikérdeztek (adatok, dohányzás, drogok, betegségek, allergia), majd jött az anasztes segéd hogy elmondja a jogaimat. Ez vicces... szóval az altatásban van némi kockázat (péel nem ébredek fel, vagy ha rosszul dugnak le a torkomon valami csövet az nem jó nekem), így alá kell írni hogy önként és dalolva. Naná. Majd érzéstelenítés nélkül szabjanak fel...

A műtőben egy vidám arc hajolt fölém: "Peter vagyok, az altatóorvos. Akkor kezdjük..." Képszakadás. A következő kocka hogy ébresztenek.

A kiesett időben a prof beépített egy 8 centis titánlapkát és néhány csavart a vállamba:

A reggelt fejfájással kezdtem, s mint kiderült jó okkal: bár először a felettem lógó tévészabályzó-nővérhívóra gyanakodtam de nem. Az eséskor landolás során a sisak tetején levő GoPro pontozóhoz hasonlóan ütötte a fejem búbját, amit a sisak egy masszív repedéssel honorált - emlékezzünk Schumacher Misire... GoPro köszöni jól van, egy karc sem esett rajta. De soha többet nem rakom sisak tetejére - sőt sehova, ahova rá lehet esni.

Érdekességként megemlítem, hogy indulás előtt elgondolkodtam a vadiúj FOX Proframe sisak megjáratásán. Drága túra lett volna...

A továbbiak zanzásítva
Mivel a kulcscsonttörés klasszikus bringás ügylet, pár  tapasztalat

Alapból jobb ha műtenek. Tíz éve a bal oldalamat műtés nélkül hordtam ki - az három hét ülés, semmi mozgás. Hosszú távon jobb ha nem műtenek, az könnyű sérülést jelent...

1. hét - örülsz hogy ülni bírsz. Ne kísérletezz fekvéssel, nem fog menni. Kanapén, rengeteg párna segítségével amolyan rómais féloldalas dőlés a max.

2. hét - megszoktad az ülést. Hét végére megy a fekvés is. Varratkiszedés jelentősen növeli a komfortot. Ja... ne menj kiszedésre éhgyomorra. Ezt megígértették velem a kórházban. De azért adtak szőlőcukrot mielőtt összeestem volna.

3. hét - Azt hiszed okés. Majd mikor a kórházban leszedték a felkart rögzítő hevedert, akkor kiderül hogy van itt mit gyógyulni még: minden lépést érzel a válladban - cserébe kitűnő alkalom megtanulni puhán lépni.

4. hét - Kezdődik a tornáztatás. Vízszintbe nem tudom felemelni a karom, szóval ez eltart egy darabig... A fiziológus egy nagyon hasznos állat, napról napra érezhető a javulás.Terhelni? Na, azt még egy darabig nem szabad.

5. hét - Elvileg munkaképes - feltéve hogy nem fizikai munkáról van szó.

...
Ez itt a frissítés helye, az első bringázás idejéről. A korábbi törés az két hónap bringaszünetet jelentett...

Leltár
avagy ami a levesbe ment...

• 5-6 éves Urge All Mountain sisak - tette a dolgát, kiválóan.
• Fox dh póló
• Alsópóló - ez utóbbiakat a mentőszolgűlat vágta le rólam

Érdekesség, hogy - bár a video nyitóképe nem ezt sugallja - a szemüveget simán össze lehetett rakni, hibátlan. Szóval plusz pont az adidas evil eye-nak.

Esetanalízis
S akkor jöjjön, mi is okozta a buktát?

Az első napokban két tényezőt azonosítottam: gyorsabb voltam a kelleténél és nem toltam hátra a testsúlyomat.

A sebesség nem volt gond - a felvételeim alapján, az ugratóra az elmúlt években azonos sebességgel érkeztem.

 A rossz technika lehetséges, mivel az idén ez volt az első épített ugrató amin átmentem. Ráadásul az a fajta, amelynek az íve egyre meredekebb. De ez sem okozhatta azt, hogy ilyen nagyot rúgjon a hátsó kerék.

Szóval az első két lehetőség mint potenciális hibaok nem nyugtatott meg. 

Aztán a nagy pihenésben rátaláltam erre: https://www.youtube.com/watch?v=7b67-ZlPWyQ, és lassan leesett mi történt. A duplájára eresztett "sag" miatt a villa - rugózás helyett - finoman átgurult az ugrató élén, s mivel a bringa merev farú, ott nem történt csillapítás és akkurátus módón röpült felfelé.

Szóval ha visszakerül a bringa, első dolgom lesz visszapumpálni a levegőt a villába. Aztán nyomás gyakorolni.